A néhány év alatt nagyra nőtt cégek felemelkedéséhez vezető utat az alvállalkozóik sírkövei szegélyezik, de többnyire a túlélők is pengeélen táncolnak. A külföldi hátterű cégeket kivéve a magyar építőipari társaságok túlnyomó többsége olyan mókuskerékben fut, amelyből kiszállni nem lehet, kizuhanni viszont nagyon könnyű.

Vagy örökös alvállalkozóként hagyod, hogy a fővállalkozók a te zsírodon hízzanak meg, vagy fővállalkozóvá válsz magad is. Szebben mondva: a magyar építőipar feltörekvő vállalkozásai növekedési kényszerben vannak. Nincs mese, menni kell előre, miközben tudod, hogy akár egyetlen megbízás bebukása is rád dönti az egész céget. A határidők előtt mindig benned lehet a gyomorideg: honnan kaparod össze azt a pénzt, amit az embereidnek, szállítóidnak, alvállalkozóidnak kell kifizetni. Túl kell vállalnod magad, de mivel gyorsan növekszel, kevesebb a pénzed, mint amennyivel biztonsággal tudnád teljesíteni vállalásaidat.

Ragadozóból is bármikor áldozattá válhatsz - hacsak korrupcióval vagy egy jó kis kartellel nem tudsz nagy nyereségű megrendeléshez jutni, és elég pénzt egymásra rakni a nehezebb napokra. Pillanatok alatt végigdőlhet a dominósor, ha megváltozik a politikai széljárás, vagy egy nagy megbízóddal nem jutsz időben dűlőre a számláid kifizetéséről.

A típustörténetbe behelyettesíthető cégnév most éppen a Viadomé, amelynek tulajdonosaitól az is nagy bravúr lenne, ha áldozatok árán, de meg tudnák menteni mélyépítő társaságukat. Az egykor Dömper néven indult vállalkozás alighanem máig élhetné a nagyobbacska alvállalkozók többé-kevésbé kiszámítható életét, ha nem akart volna odaülni a nagy sztrádaépítők asztalához. De akart. Ott viszont már minden széken ültek, és nagyon nem akartak felállni a húsosfazéktól. A Viadom ezért árháborúval csinált helyet magának a legnagyobbak között. Olyan külföldi cégekkel társult, amelyeknek volt referenciájuk, és éppen be akartak lépni a magyar piacra, viszont szükségük volt egy olyan helyi cégre, amely el is tudja végezni a munkát.

A Viadom a magyar autópálya-megrendeléseket hagyományosan elnyerő konkurencia zsebéből súlyos tízmilliárdokat kihúzva valódi sztrádaépítővé emelkedett a nagy testvérek oldalán. De csak eddig bírta szuflával. Lehet méricskélni, hogy levegője elfogyását mennyiben okozta krónikus tőkehiánya, rossz döntései vagy a hirtelen támadt politikai szélcsend, de a végeredmény szempontjából ez már szinte mindegy. A Viadom vállalta az olcsó sztrádaépítő szerepét, kockáztatott és vesztett. Az eddig vele példálózók a kritikus pillanatban már nem tolták a hóna alá a mankót.

Ebből viszont nem következik automatikusan, hogy nem lehet ennyiért autópályát építeni Magyarországon. Olcsón lehet, csak mindenáron nem.