Hogy mennyiben tekinthető privatizációnak a nonprofit Kft-vé történő átalakítás, definíció kérdése. Egyértelműbbek azok a szempontok, amelyeket a neves nemzetközi szervezet hazai képviselői múlt pénteken közösen fogalmaztak meg. Eszerint a Műcsarnok „precedens nélküli jogi státuszba kerül, amelynek gyakorlati működésével kapcsolatban semmilyen tapasztalattal nem rendelkezünk”. A műkritikusok elengedhetetlennek tartják a hosszú távú megegyezést, amely a Műcsarnok NKft. éves támogatásának legalább egy részére az állam garanciát nyújt.

Az AICA állásfoglalása hiányolja az átalakulásból fakadó költségek szabályozását is. Szerintük a racionalizálás plusz költségeit ne a Műcsarnok NKft, hanem az Oktatási és Kulturális Minisztérium állja. Szeretnének minisztériumi biztosítékot kapni, hogy az NKftben az állam mellett más tulajdonos ne lehessen. El szeretnék érni, hogy a tulajdonos (a magyar államot képviselő Minisztérium) az újonnan megalapított Műcsarnok NKft. szakmai és gazdasági hatékonyságát alávesse egy, a szakmai bizottság felülvizsgálatának, amelynek eredményeit hozzáférhetővé teszik.

Az intézményi helyzet tarthatatlan - írják a megfogalmazók - akik az üzleti nyitást is szükségesnek tekintik. Felmerül a kérdés, hogy a szervezetfejlesztés elősegítése, vagy az állami szerepvállalás (közfinanszírozás) radikális korlátozása volna a Minisztérium elsődleges célja? A nemzetközi gyakorlat szerint míg a nyugat európai országok művészeti intézményeiben történt szervezet-átalakítások nem jártak az állami támogatás radikális csökkentésével, addig a kelet európai országokban a modernizáció ürügyként szolgált az állami támogatások korlátozására. Mélyi József műkritikus szerint a német nyelvterületeken az elmúlt évtizedben lezajlott intézményi reformok jellemzője a szakmai előkészítés, és az ezt követő parlamenti döntéshozatal. Magyarországon ezzel szemben elhamarkodott döntések születtek. Bencsik Barnabás, a Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Iroda vezetője az Állami Számvevőszék a Művészetek Palotája beruházás kapcsán hozott elmarasztaló jelentését említette, amely  a kultúrára fordított éves költségvetés 10 százalékát teszi ki. Három művészeti intézmény fenntartási költsége viszi el a teljes kulturális költségvetés egy tizedét az elkövetkező harminc év során! Az intézmények programjainak költségvetését a kérdéses összeg nem fedezi.

Gréczy Emőke szociológus, szakújságíró a magántőke páratlan globális térhódítását ecsetelte a képzőművészet nemzetközi vonatkozásában, míg Bencsik a hazai állami kulturális szektor zsugorodásáról beszélt. Az elmúlt évtized alatt kereskedelmi galériák, nemzetközi nagyvállalatok gyűjteményei, magán kiállító helyek és aukciós házak által képviselt magán szektor dinamikusan fejlődött, a nonprofit civil szféra viszont a megmaradásáért küzd. László Zsuzsa, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának képviseletében elmondta, hogy a fiatal képzőművészeket egyedüliként megjelenítő, közel 50 éves szervezet, a rendszerváltás után megújulva tekintélyes rangot vívott ki magának a nemzetközi művészeti színtéren. A fiatal művészeket szakmai tanácsadással, kiállítási lehetőségekkel támogató szerveződés most minisztériumi támogatás nélkül, önkéntes alapon működik. Szakmai programjait kénytelen külföldi pályázatok sikerére építeni.

Az AICA állásfoglaláshoz a nyilvánosságra hozatal után aláírásokkal csatlakozni lehet. Támogató nyilatkozat elküldése: ikon@ikon.hu

A szöveg az Erste Bank Csoport támogatásával működő tranzit.hu kortárs művészeti kezdeményezés felkérésére készült.

További információ itt és még itt is >>>