Inog az olcsó sztrádaépítő társaság
Régóta szeretné kiterítve látni a konkurencia a Viadom Zrt.-t. A Dömper Építőipari Rt.-ből 2002-ben létrejött építőcég közelgő összeomlásáról évek óta terjedő pletykák most beérni látszanak. A társaság nehézségeiről beszámoló Index megírta, hogy cégkivonatába már bejegyezték egy követelés biztosítási eljárásának foganatosítását. Az építőipar több területén szerencsét próbáló, közepes vállalkozásnak számító Viadom ugyanis tagadhatatlanul likviditási gondokkal küzd. Igaz, hiányzó pénzének egy részét a gazdasági tárca által felügyelt Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ (KKK) és a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. tartja viszsza. A helyzetének megrendüléséről szóló hírek miatt esetleg pánikba eső, pénzükre eddig is hónapokat váró alvállalkozók így könnyedén bedönthetik a társaságot.
Elsősorban a 3-as és a 35-ös főút felújításánál kialkudott munkadíj utolsó, 11 millió eurós, azaz 2,75 milliárd forintos részszámlája kifizetésének késlekedésével magyarázza gondjaikat Mechler Zoltán. A Viadom tulajdonosa és vezérigazgatója lapunknak arról beszélt: a 133 kilométernyi főút burkolatának 11,5 tonnás tengelyterhelésre való megerősítésével, a hét méter széles útpálya kialakításával, a számos híd és csomópont építésével 2006 májusában végeztek, és decemberre a műszaki átadás is befejeződött. Pénzükre azonban egy éve hiába várnak.
A Viadom első embere elismeri: cégük fizetési gondokkal küzd. Mi több, az elmúlt hónapokban több alvállalkozó is felszámolási eljárást kezdeményezett a társaság ellen. Eddig azonban minden hitelezővel sikerült egyezségre jutni. A vezérigazgató jogerős felszámolási határozatról nem tud. Állítja viszont, hogy mindez nem okozott volna problémát, ha a KKK egy belső vizsgálata miatt nem tartja vissza a pénzüket.
Papírforma szerint a Viadomnak még néhány hétig várnia kell a pénzére. Kérdés: kibírja-e addig? Akár igen, akár nem, a gazdasági tárca információi szerint június közepén fejeződnek be a felerészben az Európai Unió Kohéziós Alapjának finanszírozásával a 3-as és a 35-ös úton megvalósított beruházás kivitelezőinek kifizetését megalapozó vizsgálatok. Ezekre a hivatalos magyarázatok szerint pusztán az EU-projektek szigorú finanszírozási szabályai miatt van szükség. Kóka János gazdasági miniszter szerint a vizsgálatot indokolja az a jogos igény, hogy az állam takarékosan bánjon az adófizetők pénzével, és "ne ismerősök cégeinek osztogasson piaci ár feletti megbízásokat".
Lapunkkal a miniszter közölte: egyrészről éppen a Viadom a bizonyíték arra, hogy az autópálya-építések kivitelezőinek kiválasztásánál a verseny jótékonyan hat az árakra. Az M7-es Balatonkeresztúr és Nagykanizsa közti szakaszának építésénél legalábbis a Porr-Viadom-Terrag-Asdag PVT-M7 konzorciuma a mérnökárakhoz képest 40 százalékkal alacsonyabb árat adott. Az érme másik oldala ugyanakkor, hogy ha egy vállalkozó rosszul becsüli meg költségeit, bajba kerülhet. Ezzel együtt reméli, hogy a Viadom úrrá lesz nehézségein.
A miniszteri jókívánságok ellenére egy újabb csapás még vár a Viadomra. Reményik Kálmán, a NIF Zrt. elnök-vezérigazgatója lapunknak elmondta: megkapták azt a levelet, amelyben az M7-es utolsó hiányzó szakaszának építésén dolgozó PVT-M7 hivatalosan közölte, hogy a Viadom kiszáll a konzorciumból, és feladatait a másik két tag veszi át. Hozzátette: az M7-es Balatonkeresztúr-Nagykanizsa szakaszának építésére a kivitelezők eddig három részszámlát nyújtottak be. Ezek együttes értéke nem éri el az egymilliárd forintot. Az ebből júniusban esedékessé váló 650 millió forint kifizetéséről még nincs döntés. A pénzt előreláthatólag bírói letétbe helyezik majd. Jelenleg ugyanis nem egyértelmű, hogy ki a számla jogosultja.
A NIF-nél úgy tudják: a már átutalt pénzből az M7-est építő konzorciumi tagok éppen úgy nem részesültek, mint ahogy egyelőre az alvállalkozók is csak várnak járandóságukra. Mindez azonban a balatoni sztráda építésében nem okozhat fennakadást. A konzorcium tagjai ugyanis egyetemlegesen és korlátlanul felelnek vállalt kötelezettségeikért.
A Viadom nem az M7-esen játszotta ki először az olcsóság aduját a nagy megrendelések megszerzésekor. Elsőként a szlovák Inzinierske Stavbyval közösen 2003 őszén éppen a 3-as és a 35-ös főút burkolatmegerősítési munkáinál - az eredeti szerződés szerint - 8,5 milliárd forintot. Később a Viadom, a Porr és a Terrag-Asdag konzorciuma az M0-ás 26,5 kilométeres keleti szektorának 42 milliárd forintos beruházásánál a kijelölt három építési szakaszból kettőt elnyert a nagy konkurensek elől. Majd a PVT triója a versenytársak kifogásai ellenére győztesen került ki az M7-es utolsó szakaszának 42,3 milliárd forintos megépítéséért folyó harcból.
A Viadom likviditási gondjai a 600 millió forintos alaptőkéjű cég által felvállalt több tízmilliárd forintos megbízások mellett nem számítanak meglepőnek. A Viadom a szakmában hírhedt az alvállalkozóknak való tartozásairól. A társasággal szembeni követelések pontos összegéről Mechler Zoltán nem kívánt nyilatkozni, de cáfolta azokat a híreket, hogy több cégnek 120-150 napot kellett várnia pénzére. Szerinte cégük rendes körülmények között legfeljebb 90 napos határidővel fizet.
Az előzmények alapján a Viadom tulajdonosa feltehetően régóta számított arra, hogy cége akár bajba is kerülhet. A piaci pletykák szerint a cégtulajdonos hosszú ideje vevőt keres a Viadomra. Az általa nyolcmilliárd forintra értékelt cégért viszont állítólag még a négymilliárdot is sokallták a vevőjelöltek. Mechler szerint azonban mindez távolról sem fedi a valóságot. Nem vitatja, hogy a Viadomnak előnyös lenne egy külső befektető színre lépése. A társaságot azonban már egy kétmilliárd forintos tőkeinjekció is kihúzná a kátyúból. Vagy az, ha az állam kifizetné a munkáját.
