Szolidaritás vagy üzlet?

Már szinte sajnálom Bauer Tamást, aki muszáj-Herkulesként (?) küzd a versengő magánbiztosítókért, miután egy kézen megszámolható, hány szakértő támogatja ezt. (Ki kit győz meg?, május 3.) Korrekt elemzése közvetve inkább a másik oldalt erősíti.

Bizony nagy piac az egészségügy. Érvényesül is például a szolgáltatók versenye. Viszont a versengő biztosítók által leszorítandó árak és a javuló minőség együtt utópia, az egészségügyi költségrobbanás miatt. A valóság az értelmetlen költségnövekedés lenne minőségromlással. A hálapénz megszüntetése nem cél, hanem egy tisztességes finanszírozási reform - benne bérreform - következménye lehet.

Nem egy állami biztosító vagy versengő magánbiztosítók a vita tárgyai, hanem szolidaritási alapú társadalombiztosítás vagy üzleti alapú magánbiztosítás. Akik az elsőre szavazunk, a másodikat a kiegészítő biztosítások piacán fogadjuk el.

A Bauer-cikket záró demagógia különösen leleplező. "Akik az egészségügy állami finanszírozásának fenntartása mellett érvelnek, azoknak vagy azt kellene bebizonyítaniuk, hogy ilyen keretek között is megszüntethetők az elterjedt visszaélések, a pazarlás, a korrupció, vagy pedig ki kellene mondaniuk, hogy mindezekkel a jövőben is együtt kívánnak élni." Tehát nem valamiért, egy jobb egészségügyért kellenek az üzleti biztosítók, hanem a visszaélések, a korrupció ellen.

Ez azért elég durva. Amúgy ha ez igaz, akkor az egész országot, az Országgyűlést, az önkormányzatokat stb. az üzleti biztosítók alá kell rendelni, mert korrupció nem csak és nem elsősorban az egészségügyben van. Itt sem örvendetes, de legalább többnyire teljesítménnyel párosul.

Frenkl Róbert

A másik muszáj-Herkules, az állami monopolbiztosító elszánt híve, Frenkl Róbert a költségrobbanásra hivatkozva kérdőjelezi meg azt a feltételezést, hogy a biztosítók versenye hozzájárulhat a költségek leszorításához. A kiskereskedelemben mindenki látja, hogy a kereskedők versenye teszi lehetővé, hogy viszonylag jobb minőségű, korszerűbb árukhoz viszonylag olcsóbban juthassunk hozzá. Éppen a költségrobbanás miatt gondolom, hogy az egészségügyben sem lehet lemondani a verseny - a szolgáltatók versenye és a biztosítók versenye - hasonló hatékonyságösztönző hatásáról. A riasztónak szánt "üzleti" jelző a magánbiztosítók jellemzésére annyit jelent: rá vannak kényszerülve a teljesítmény és a költségek folyamatos egybevetésére. Ez pedig nem nélkülözhető, ezért szükséges a reform. Írásomban arra szólítottam fel az állami monopolbiztosító fenntartásának híveit: mutassák meg, hogy hogyan gondolják lehetségesnek az egészségügyi ellátás hatékonyságának javítását és a korrupció visszaszorítását biztosítási reform nélkül.

Erre sajnos Frenkl Róbert írásában sem találtam választ.

Bauer Tamás

Egyéni érdekképviselet vagy köztestület?

A Népszabadság május 23-i számában Kun J. Erzsébet tollából megjelent írás címe - A vagyonőröknek sem lesz kötelező a tagság (mármint a kamarai) - igencsak kívánt volna egy kérdőjelet, mivel a cikkben jelzett jogszabálytervezetet még kormányszinten sem tárgyalták, nem is szólva a törvényhozó Országgyűlésről.

Az írás több ténybeli tévedést is tartalmaz. Mindjárt az elején, abban az idézetben, amit az igazságügyi tárcánál elkészített törvénymódosítás indokolásában olvasni. E szerint "a magánbiztonsági vállalkozásokat és a munkavállaló biztonsági őröket tömörítő szakmai kamara nem érdekképviselet, így nem képviselheti a munkaadók érdekeit az alkalmazottak érdekeinek megsértése nélkül és fordítva, hiszen mindkét oldal kötelezően a tagja."

Az igazságügyi tárcánál - olybá tűnik - a jogszabálykészítők nem ismerik a vagyonvédelemről és a szakmai kamaráról szóló CXXXIII. törvényt! Ugyanis ez a törvény, amely minden vonatkozásában csak néhány hónapja, 2007. január 1-jén lépett hatályba, kimondja: "A kamara a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység folytatására jogosult természetes személyek önkormányzattal rendelkező, közfeladatot és általános szakmai érdek-képviseleti feladatokat ellátó köztestülete." Tehát csak természetes személyek lehetnek a tagjai. A törvény szerint a kamara a munkáltató-foglalkoztató gazdasági társaságokat csupán nyilvántartja! És nem "egyéni érdekképviselet", hanem általános szakmai érdek-képviseleti feladatokat ellátó köztestület. Márpedig a kettő között lényegi a különbség. A munkaadók, foglalkoztatók érdekeit képviselheti az a szövetség, amelynek elnökét e cikk meg is szólaltatja. Az egyéni munkavállalókét, foglalkoztatottakét pedig képviselheti annak a szakszervezetnek az elnöke, amely - sajnos igen csekély létszámú tagsággal a háta mögött - régóta ostorozza a kötelező szakmai kamarai tagságot. Szakmai kamaránk mint köztestület a feketemunka viszszaszorításától a közbeszerzés díjazási anomáliáinak feltárásáig, az általános munkaügyi érdekvédelemtől a jogszabályok előkészítésében való részvételig, a szakmai irányelvek kidolgozásától a biztonságtechnikai tervezői engedélyezésig, a segélyalap létrehozásától a választott bíróság és a meditációs szolgáltatás megteremtéséig igen sok szakmai általános érdek-képviseleti területen igyekezett és igyekszik - köztestületként - a szakma érdekeit képviselni.

Felületesség továbbá azt állítani, hogy "hivatalosan 160 ezer biztonsági őr" van ma Magyarországon. Ugyanis - nem lévén korábban a vagyonőr-igazolványnak lejárati ideje -, 1995 óta valóban több mint 160 ezer vagyonőr-igazolványt adtak ki. De ezt 2006. december 31-ig a holtak is megtarthatták, és a rendőrségi nyilvántartások őket is szerepeltették. Viszont ebből hivatalosan csak alig több mint 90 ezer volt élő és aktív igazolványos vagyonőr. Mint ahogy az sem felel meg a valóságnak, hogy a munkavállaláshoz kötelező vagyonőr-igazolványokat mindössze 65 ezren újították meg. Ez a szám a mai napig - a folyamatban levőkön kívül - 77 291! Kicsit mások a valóságos arányok, ugyebár, mint a 160 ezer és 65 ezer között!

Ami pedig azt illeti - s ezt a cikk nemcsak sugallja, hanem ki is mondja -, hogy a szakmai kamara "tagjainak nem ad semmit", ahhoz csak annyit: a törvényes és általános szakmai érdekvédelem meg sem engedi, hogy akár egyik, akár másik oldalnak konkrét egyéni érdekvédelmet nyújtson!

Tudjuk, hogy sok még a törvény előírta tennivalónk! Igyekszünk is teljesíteni.

Vörösmarti Mihály

a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara elnöke

Vörösmarti elnök úr reagálása némi csúsztatást tartalmaz. A kifogásolt cikk ténybeli tévedései között sorol például egy idézetet, "amit az igazságügyi tárcánál elkészített törvénymódosítás indoklásában olvasni". A cikk viszont úgy fogalmaz: "az igazságügyi tárcánál elkészített előterjesztés az érintett munkaadói szövetség és szakszervezet közös indítványára épül, amelynek indoklása szerint..." A két mondat nem ugyanazt jelenti.

A kamarai levél saját köztestületi feladatai között sorolja a feketemunka viszszaszorítását. Erre azonban azért sem szerencsés hivatkoznia, mivel éppen az őrző-védő szakmában az egyik legnagyobb arányú a feketefoglalkoztatás. Szakértői becslések szerint legalább 30 ezren tartoznak ebbe a körbe. Az a kifogás sem megalapozott, miszerint felületesség 160 ezer biztonsági őrről írni, hiszen éppen a kamarai reagálás állapítja meg, hogy 1995 óta valóban több mint 160 ezer vagyonőr-igazolványt adtak ki, bár a rendőrségi nyilvántartásokban tavaly december 31-ig a holtak is szerepeltek. Az valóban ténybeli tévedés, hogy a vagyonőr-igazolványokat idén nem 65 ezren, hanem 77 ezren újították meg. Ezért elnézést is kérek.

Kun J. Erzsébet