Egy év elteltével talán ők is feledték, hogy az őszödi beszédben nem az volt az ijesztő, hogy elveszítik bizonyos képviselői kedvezményeiket, és az sem hathatott nagyon fenyegetően, hogy mímelték volna a kormányzást, vagy ahogy a futballban mondják, győzelemre állva ölték, csalták a játékot, hanem a jövő: hogy irtózatos reformok jönnek, s nyomukban a népharag. De legalábbis az ilyen kezdetek riadt hűvössége.

Elfelejthették mindezt, mert az első hónapokban lélekben fel sem vették a politológiailag indokoltnak, költségvetésileg pedig elkerülhetetlennek minősített Gyurcsány-csomagot, múló rosszullétnek gondolhatták. Az őszödi beszéd pedig május 26-át követően legközelebb talán azon a szeptemberi vasárnapon jutott az eszükbe, amelyen az megjelent a Magyar Rádió honlapján. Ettől a pillanattól kezdve Gyurcsány nagyközönség elé tárt mondandója csak a szolidaritást erősítette bennük a politikai értelemben az életükre törő ellenzékkel, és az annak erejét növelő utcával szemben. Más céljuk nem is lehetett, mint hogy elfelejtsék Őszödöt. Úgy, hogy annak szellemét nem hagyják ott a Balaton partján. Még egyszer nem teszik meg, hogy bármilyen jól érvelhető okokkal ugyan, de elhagyják az átalakításokat, mindent engednek úgy csordogálni tovább, ahogyan egyébként nem tartják jónak. Az átalakítás már hat: a költségvetés emeli fel a fejét, a szocialisták sunyják le a magukét. Nem szeretik őket, amitől úgy 1993 őszétől nagyon elszoktak, bár volt közte egy Bokros-gyakorlatos időszak, amelyre még emlékezhetnek.

És ebben a döbbent belső csendjükben szólalt meg újra az őszödi beszéd. Egy újságcikk kereste a jubileumon a kiszivárogtatót, s a párt belülről azt kutatja, aki a cikk mögött lehet. Sokan nem hisznek az aláírásnak szerzőnek mást gyanítanak. Az Őszöd utáni összezárás megszűnőben, a reformsokk meghozta a szétzárást.

Őszödön loccsannak most az indulatok, de már nem onnan valóak a feszültségek. A szocialistáknak napokon belül dönteniük kell a szabad demokraták üzleti biztosítót kérő reformjáról, arról, hogy a csökkenő népszerűség időszakában vállalják-e az ellenzéknek a legkönnyebb és bűvölőbb érveket kínáló támadási felületet, vagy hagyják most már az egész egészségügyi rendszert úgy, ahová eddig elvitték - lesz, ami lesz.

E döntés előtt joggal idegesek.