A nyugati tervezet lényegében az Ahtisaari-anyag alapján az EU által ellenőrzött független államiságot adna az albán többségű területnek, amely 1999 óta gyakorlatilag nincs Szerbia fennhatósága alatt. Belgrád elveti ezt, és legalább névleg szeretné megőrizni Koszovót, az albánoknak “ellenőrzött, de totális autonómiát, gyakorlatilag belső függetlenséget” ajánlva, addig is, amíg az EU-csatlakozás “meg nem oldja a problémát”. Az albánok azonban ragaszkodnak a függetlenséghez, cserébe a koszovói szerb kisebbség kapna totális autonómiát, és teljes kapcsolatot Szerbiával (beleértve a kettős állampolgárságot is).
    
Oroszország várhatóan több, Koszovótól távoli területen kér engedményeket a Nyugattól, hogy cserébe ne vétózza meg a Koszovó-határozatot. A feltételezések szerint Koszovó csak később lehetne az ENSZ tagja, orosz katonák is védhetnék az észak-koszovói szerb kisebbséget. Moszkva “szabadabb kezet” kapna a moldovai és grúziai orosz lakosságú, szakadár területek “kezelésében”, és állítólag a Nyugat megígérné, hogy nem ösztökéli Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát. A feltételezéseket hivatalosan nem cáfolják és nem erősítik meg, de nyugati források jelzik: Moszkva, Kína és Belgrád legfeljebb presztízsmentésre való, kisebb változtatásokat érhet el az Ahtisaari-tervhez képest. Olyasmiket, amikkel igazolhatják, hogy ők “mindent megtettek”, de az albánok elszakadását már nem lehetett elkerülni.
    
Koszovó önállósulásának esetleges következményeiről sok vita van, de a nyugati hatalmak úgy vélik: a rendezés további halogatása még rosszabb lenne. Az amerikai főtárgyaló tegnap is megismételte: szerinte még Szerbia is jobban jár, ha végleg megszabadul a koszovói konfliktus tervétől, és mihamarabb belép az euro-atlanti integrációba. Vojiszlav Kostunica szerb miniszterelnök viszont arra utak, hogy “ha Európának Koszovó az ára, akkor inkább nem kell Európa”. Borisz Tadics államfő óvatosabban fogalmaz, szerinte még lehet és kell is legalább időt nyerő kompromisszumot találni .- de hogy milyet, azt nem részletezi.