A Granma, a központi kubai pártlap publicistájává lépett elő Fidel Castro az utóbbi hetekben. A Comandante en jefe, azaz a Főparancsnok gondolatai felcímmel március 28-án jelent meg első írása, és azóta immár egy tucatot publikált.
Castróból publicista lett
Az emberiséget foglalkoztató nagy témákat érinti Castro – például, hogy szabad-e az éhezők rovására az élelmiszertermelést átállítani az etanol előállítására. Kifogásolta a fegyverkezés új hullámát is: miközben Afrikában drámai orvoshiány van, egy új brit tengeralattjáró költségéből 75 ezer orvost lehetne kiképezni.
Nem a kubaiak hétköznapjaival, nem a párt és a lakosság előtt álló feladatokkal foglalkozik tehát. Úgy tűnik, írásaival egyelőre nem akar beleszólni abba, ahogy az “ideiglenes” vezetés végzi a dolgát. A héttagú, az öt évvel fiatalabb testvére, Raul irányította kollektív vezetést tavaly július végén – megbetegedésének hivatalos bejelentésekor – maga a nyolcvanéves Főparancsnok nevezte ki.
A Granmában közölt egyik írásából a kubai átlagember első ízben kapott érdemi tájékoztatást Castro betegségéről és állapotáról. A világsajtóban, így a spanyol El Paisban néhány hónapja megjelent találgatás a végrehajtott hasi műtét-sorozatról nem kapott ugyanis helyet a kubai tájékoztatásban. A helybéliek időről időre fotókon és videofelvételen (többször is Hugo Chávez venezuelai elnökkel, avagy legutóbb, áprilisban egy fontos kínai vendéggel) láthatták csak vezetőjüket. A felépüléséről szóló derülátó megnyilatkozásokkal ellentétben a május elsejei ünnepségen nem jelent meg, és alighanem ennek visszhangja tette időszerűvé, hogy most tájékoztassa a lakosságot.
Fidel Castro írásában felfedte, hogy több műtéten is átesett, amelyek közül nem mindegyik volt sikeres. Felépülése így nem volt mentes kockázatoktól, különösen előrehaladott kora miatt. Hosszú hónapokig infúzióval táplálták, ám immár jobban van, szilárd táplálékot vesz magához. Testsúlya újra eléri a nyolcvan kilót. “Azt teszem, amit kell, elsősorban reflektálok, írok az általam fontosnak ítélt kérdésekről. Sok téma vár.” Megemlíti, hogy sajnálja az időt a borotválkozásra, hajigazításra a fotózáshoz, tévés felvételekhez. Az íráson kívül az idejét olvasásra, információk gyűjtésére és telefonálásra fordítja – az előírt rehabilitációs gyakorlatok mellett.