A hét műtárgya (16)

Mindenki csak rohan, rohan, és közben észre se veszi, micsoda kincsek hevernek itt parlagon. Valóságos csodák, amelyek nélkül Budapest nem volna Bukarest. Még szerencse, hogy mi éberen figyelünk, kezünkben állandóan ott az élesre töltött fotóapparát, és azonnal lövünk, ha kell: nem hagyjuk, hogy e kincsek fölött úgy ballagjon el az idő, hogy hírük-nyomuk se marad, nem tudnánk a fényes utókor csillogó kék szemébe nézni, ha nem örökítenénk meg a főváros méltatlanul elhanyagolt szépségeit. Íme az eheti.


A latin és újlatin hagyományok ihlették eheti műtárgyunkat: a képen egy diadalívet, pontosabban annak modern, és kifejezetten a pesti köztéri formavilágot követő parafrázisát van szerencsénk láthatni.

A térplasztika története röviden: a Közlekedési Múzeum egyik vezető beosztású munkatársa 1997-ben Rómában járt egy konferencián - a téma a korai brit hengerfejek áramlás-optimalizálása volt -, és rendkívüli hatással volt rá Septimus Severus diadalíve.  Egy évvel később Párizst cserkészte be, egy másik konferencia örvén, ott a Veszeljánov-féle gőzmozdony-modellek vegyszer nélküli konzerválásának új útjairól folyt a szó - és nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy valósággal lenyűgözte az Arc de Triomph. Végül - tavaly - eljutott Bukarestbe is (tárgy: a kerék, mint az emberiség nagy vívmánya), ahol ugyancsak térdre borult egy derék diadalkapu előtt; száz szónak is egy a vége, a főmunkatárs a diadalívek feltétlen híve, mondhatni rabja lett.

Természetesen agárdi nyaralójának kertjében a világ összes jelentős diadalíve, köztük a váci fegyház melletti is megtekinthető, 1:100-as méretarányban, aeroszolos akril-lakkal kezelt gipszből, finom kidolgozásban. Rajongónk azonban - istennek hála - nem érte be önmaga gyönyörködtetésével. Ingyen-tárlatokat szervezett a kertbe, meglehetős érdeklődés mellett, de egy idő után ezt is kevesellni kezdte, úgy érezte, ki kell lépnie a sarkukra állított zöld betonkockákkal ékesített kerítésoszlopok által övezett térből, röviden, az utca népét is meg kell örvendeztenie egy diadalívvel. Méghozzá nem is egy miniatűr utánzattal: úgy gondolta, hogy a tárgy, mint Budapest első és egyetlen diadalíve, véletlenül se valamelyik távoli város büszkeségét idézze, hanem legyen teljesen új, és minden ízében pesti.  

Úgy érezzük, a misszió teljesült.

Az alkotás a Közlekedési Múzeum sarkán áll, kicsit kicsi, kicsit zöld, de a miénk. 

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.