Polgár lányok, Simon fiúk

A sztori már-már mesebeli lenne, ha a negyvenöt éves Simon Attila nem valóságos példát követett volna. Annak idején elhatározta: mindhárom fiából hasonlóan neves futballistát nevel, amilyen sikeres sakkozó vált Polgár László három lányából. Az első nagy lépés megvan: a tizenhét esztendős Andrást szerződtette az FC Liverpool.

- Gondolom, hajdanán körberöhögték, de nem akarok másokkal takarózni: ha nekem, tegyük fel, tíz évvel ezelőtt azt mondja, hogy a gyermekeiből nemzetközi színvonalú futballista lehet Magyarországon, enyhén szólva bolondosnak nézem...

- Nem csodálom. De én láttam és látok rá reális esélyt, mert éppen azt tettem, amit nálunk nem csinálnak: hat- és tizenöt éves koruk között a világban elterjedt minták alapján készítettem fel a srácokat. Másutt mindenütt tudják: abban, hogy nemzetközi mércéjű futballista - egyáltalán: futballista - lesz-e a gyerekekből, ez az életszakasz a döntő.

- Ön nem ámul, én igen: miként ébred rá egy ember Salgótarjánban, hogy mégsem lehetetlen az, ami annak látszik?

- Ebben a megszállottságban döntő szerepet játszik a családi környezet, mivel édesapám, aki most hetvenéves, hatvan esztendeje benne van a tarjáni futballban, jelenleg is az SBTC elnöke.

- De ez még kevés...

- Nem az! Ha ő feltette az életét a labdarúgásra, akkor - gondoltam - én is feltehetem a fiaim pályafutására.

- És mi volt a jelszó? Gyerünk, srácok, indulunk labdázni a Stécé-pályára, aztán irány Barcelona, Milánó vagy Liverpool?

- Könnyen tréfál, de persze nem ilyen egyszerű az egész. Ám azt nyugodtan állíthatom: egy percig sem mondtam le arról, hogy mindhárom - egyébként magántanuló - gyerek ismert nyugati klubban játszik majd. Hittem és hiszek bennük meg magamban, annak dacára is, hogy tisztában vagyok azzal: Wayne Rooney talán nem lenne Wayne Rooney, ha Magyarországon nőtt volna fel. De be akartam bizonyítani, hogy még ilyen körülmények között is megvalósítható az, ami a világ egyéb tájain korántsem maga a csoda.

- Mennyit foglalkozott a kicsikkel?

- Napi hat órát, de nem stopperral a kezemben vagy súlyzókkal az övékben. Mondjuk, ketten-ketten futballoztunk egymás ellen; ez - ilyen rendszerességgel - óhatatlanul magával vonzza a szükséges fizikumot és ügyességet.

- Most hátradől?

- Dehogy dőlök! Holnaptól még inkább belemerülök a másik két gyerekbe. A viszonylag legkönnyebb dolgom Andrissal volt, hiszen vele kapcsolatban egyenesen fogadtam volna rá: előbb-utóbb európai sztárcsapathoz kerül. A korosztályos válogatottakban a gólátlaga megközelítette az egyes átlagot: ez nemzetközileg is kiemelkedő teljesítmény. Az ő pályáját azonban már nem tudom befolyásolni, annál inkább Attiláét és Ádámét. S ha eddig nem engedtem, hogy elkallódjanak...

- Ha nem ismerném a hazai viszonyokat, feltenném, hogy önt napjainkban a vállukon hordozzák körbe a labdarúgás korifeusai...

- Éppen kirúgtak az MLSZ-ből, ahol az U17-es válogatott felkészítésében volt szerepem. De nincs baj, júliustól Szombathelyen, az Illés Béla Futballakadémia vezetőjeként dolgozom.

- Az jutott még az eszembe - ha eltávolították, ha nem -, hogy nemsokára akár felemelhetné a nagyválogatottat is!

- Ezen már én is tűnődtem, de a feleségem nem vállalkozott tizenegy gyerekre...

Két magyar fiatal Angliában: good luck!

Egyaránt ötéves profi szerződést kötött a tizennyolc esztendős Németh Krisztiánnal és a tizenhét éves Simon Andrással az FC Liverpool, s bár mindkét labdarúgó az MTK játékosa, az ifjak csak néhány napja tudták meg, hogy külföldön is ugyanabban a klubban futballoznak majd. A tinédzserek nem az angol világmárka korosztályos csapatának valamelyikéhez, hanem a felnőtt B együttes keretéhez kerülnek; ez a garnitúra ugyanúgy Rafa Benitez menedzser irányítása alá tartozik, mint a múlt héten BL-döntőt játszó A csapat.

A két kiválasztott közül egyelőre Németh az ismertebb, hiszen a győri születésű csatár már 2005 októberében, a Fehérvár elleni kupameccsen bemutatkozott az MTK felnőtt együttesében, amelyben az óta, mondhatni, rendszeresen játszott. Nem mellesleg: 2005 mindkettejük életében jelentős esztendő, hiszen annak az évnek a végén Németh és Simon is részt vett az MTK U17-es gárdájának angliai túráján, melynek keretében a kék-fehérek - a többi közt - 5-0-ra nyertek a Chelsea ellen. E találkozón Németh mesterhármast ért el, s ez utánpótlás-karrierjének hasonlóan kiemelkedő pillanata volt, mint az, hogy az idén szerepelhetett az Európa-Afrika U18-as gálatalálkozón.

Simon András salgótarjáni "futballcsaládból" származik. Ikertestvére, Ádám, valamint bátyja, a tizenkilenc éves Attila egyaránt az MTK labdarúgója; a nagypapája, Simon Imre az SBTC elnöke; édesapja, idősebb Simon Attila a működését júliusban megkezdő szombathelyi Illés Béla Futballakadémia vezetője lesz. A két "liverpoolival" egyetemben mind Attila, mind Ádám korosztályos válogatott, azt azonban még egyik Simon sem érte el, amit Németh, őt ugyanis - mint köztudott - többször meghívták már a felnőtt nemzeti együttes keretébe.

Most már nem illúzió, hogy Attila és Ádám sem sokáig marad idehaza, a két ifjú utazónak pedig: good luck! (Munkatársunktól)

"Holnaptól még inkább belemerülök a másik két gyerekbe"
"Holnaptól még inkább belemerülök a másik két gyerekbe"
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.