A mérték a kérdés az M5-ösön
Szerény haszon, esetleg kis lemondás - álláspontja szerint erre az útra terelte az Alföld Koncessziós Autópálya (AKA) Zrt. állami üzletrészének sorsát a gazdasági tárca. Döntése szerint az Állami Autópálya-kezelő (ÁAK) Zrt. pályázaton értékesíti a koncessziós társaság negyvenszázalékos részvénycsomagját. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy az állam lemond a magánbefektetők hatvanszázalékos pakettjének megvásárlásáról, és a cég által évente fizetendő, 25 milliárd forintos rendelkezésre állási díj csökkentéséről. Az azonban csak az állami részesedés eladása után derül ki, hogy a költségvetés összességében milyen eredménnyel zárja az üzletet.
Egyelőre csupán az tűnik biztosnak: az AKA állami részvényeiért 21 milliárd forintnál feltehetően többet kínálnak majd. Ezt az összeget ugyanis már a jelenlegi társtulajdonosok is felkínáltak az állam negyven százalékáért, és valószínű, hogy versenyhelyzetben innen már nem is lépnek vissza. Igaz, ebben az árban benne volt a magánbefektetők hatvanszázalékos részvénycsomagjának megvásárlására szóló opciós jog megszerzése is. Ezt korábbi számítások 5-10 milliárd forintra taksálták.
A mintegy tízmilliárd forint névértékű - és körülbelül ennyiért is megszerzett - állami tulajdonú AKA-pakettért a kabinet joggal vár el legalább 11-12 milliárdot befektetése inflációs megtérülésével együtt. Ezen felül jöhet be az opciós jog ára. Más kérdés, hogy az állami autópálya-társaságnak a két tétel összegénél magasabb árat kell kialkudnia a részvényértékesítési tenderen, ha a költségvetés valóban pozitív mérleggel akarja zárni az AKA-kalandot.
A gazdasági tárcánál legalábbis úgy számoltak: ha az AKA-részvények eladása helyett a cég magánbefektetőinek kivásárlását választják, hozzávetőleg 1,1 milliárd forinttal mérsékelhetik az M5-ös üzemeltetéséért évente fizetendő rendelkezésre állási díjat. Ezt az tenné lehetővé, hogy az állami kézbe kerülő koncessziós társaság évente 3,6 milliárd forint profitot biztosító, 14,5 százalékos belső hozamelvárását tíz százalékra csökkenthetnék. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a költségvetés a 2031-ig tartó koncessziós időszak végéig összesen 27,5 milliárd forinttal kevesebbet fizethetne az M5-ösért. Igaz, a szakminisztérium szerint ez mai áron - nyolcszázalékos diszkonttal számolva - csupán 11,2 milliárd forint. (Hatszázalékos diszkont mellett 13 milliárd.)
Az átalakítás után egészben eladósorba kerülő, évente még mindig 2,5 milliárd forint hasznot termelő AKA ezzel együtt vonzó célpont lenne a magánbefektetők számára. Különösen hogy 225 milliárd forintos hitelállományának refinanszírozása, új hitelekre cserélése további hasznot ígér tulajdonosainak.
Látszólag persze a költségvetés sokkal többet is megspórolhatna az AKA rendelkezésre állási díjaiból. Ehhez azonban kivásárlása után az államnak - illetve az ügylet lebonyolítására kijelölt Kisalföld Autópálya Zrt.-nek - meg kellene tartania a céget. Ez a helyzet lehetővé tenné, hogy a tulajdonos lemondjon a koncessziós társaság nyereséges működtetéséről, és csupán annyi bevételhez juttassa, ami hitelei fizetéséhez elegendő. Így a rendelkezésre állási díjból évente akár négymilliárd forintot is le lehetne faragni, ami a hátralévő negyedszázad alatt százmilliárd forint megtakarítást jelentene. Ezt pedig évente 1,2-1,5 milliárd forinttal, azaz 2031-ig összesen 30-37,5 milliárd forinttal fejelhetné meg az AKA hiteleinek refinanszírozása.
Így az állam összességében majdnem 140 milliárd forintot spórolhatna az M5-ösön. Mindez azonban megvalósíthatatlannak látszik, mert az AKA tartós állami tulajdonban tartása azt is jelentené, hogy hiteleit a költségvetés számolná el. Márpedig kétséges, hogy jó üzlet lenne-e a 25 év alatt várt 140 milliárd forintos spórolásért cserébe 225 milliárd forinttal rontani az állami adósságmutatót, és ezzel felvállalni a hitelek évi 10-20 milliárdos kamatterhét. (Ami 25 évvel számolva azért több, mint a megtakarítható 140 milliárd.)
Akárhogy is, a koncessziós társaság kivásárlásának és továbbadásának tervét a gazdasági tárcánál az esetleg várható megtakarításoktól függetlenül vetették el. A tranzakció-sorozat megindításához ugyanis legalább az AKA hitelállományának átmeneti finanszírozására megoldást kellett volna találni. A 225 milliárd forintra fedezetet biztosító újabb hitelek előteremtését szolgáló hiteltendert azonban már ki sem írták. A szakminisztériumban ugyanis úgy vélték: a kölcsönök megszerzése hosszú időt venne igénybe, költségük pedig kétségessé tenné, hogy az állam végül mekkora haszonnal adhatja tovább az AKA-t.
Egyelőre legfeljebb találgatni lehet, hogy milyen eredménnyel száll ki az AKA-ból az állam. A gazdasági minisztériumban mindenesetre azt tervezik: az ÁAK negyvenszázalékos részvénycsomagján legkésőbb a nyár végéig túladnak. Ahhoz viszont, hogy az üzlet az állam számára valóban nyereséges legyen, az új vevőnek azt az összeget is meg kellene fizetnie, amiről a költségvetés a rendelkezésre állási díjak csökkentésének elmaradása miatt lemond. Igaz, a 30 milliárd körüli eladási árra talán még esély is lehet.
