Alva és állva
A Variety kritikusa, Derek Elley már cikke elején felteszi a kérdést, hogy Tarr Béla vizuális zseni, vagy a gyönyörű unalom rendezője-e. Állítja, hogy A londoni férfi korántsem nagyszerű, csupán egy jó Tarr-mozi, bár az emberi vágyról és kapzsiságról is szólhatna, egy szimpla történet lett belőle. A szakíró szerint, míg a Kárhozatban a magyar rendezőnek sikerült a bűn és a lélek erejét kombinálnia, A londoni férfi esetében a két szék közé esett. Hiába a makulátlan "tarri" világ, ez a film nem jut el a szokott magas színvonalra. A zeneszerző Víg Mihály munkáját kifejezetten gyengének tartja.
A legvitriolosabb kritikát a Hollywood Reporter közölte. Kirk Honeycutt szerint, noha Fred Kelemen nagyon szépen, sőt, hősiesen fényképezte a filmet, az szerinte nézhetetlen. Azonnal a rendezői koncepciót támadja, mondván, Tarr túlságosan bízik abban, hogy csupán képekkel képes elmesélni mindent. Kifogásolja, hogy egy órán keresztül semmilyen dialógus nem nyújt kapaszkodót, fogalma sincs a nézőnek, hogy mi zajlik a vásznon - a művet csakis az extrém szerzői filmek elszánt rajongóinak ajánlja. A kritikus utal Georges Simenon fiának, Johnnak ajánlására, amely szerint apja regényében a feszültség a szereplők tudatában játszódik le - Honeycutt úgy fogalmaz: a filmváltozatnál csupán Tarr Béláéban.
A Screen International viszont A londoni férfit pozitívan értékelő szaklapok közé tartozik Jonathan Romney szerint a film noir új értelmet nyer Tarr Béla filmjében, hozzátéve, hogy a mozilátogatók egy része bizonyára feladja a harcot, mielőtt a titkokra fény derülne. De ez nem újdonság, mivel Tarrt pont egy hasonlóan embert próbáló mű, a hét és fél óra hosszú Sátántangó tette világhírűvé. Fred Kelemenről azt írja: részletező képei komoly türelmet igényelnek a nézőtől. A színészekről szólva Romney megjegyzi: Miroslav Krobot egy gólemhez hasonlatos, Tilda Swinton magyar szinkronja zavaró, Lénárt István pedig szerinte olyan, mintha Max von Sydow éppen Istent játszaná. A szerző biztos abban, hogy a film a Tarr-fanatikusok körében nagy siker lesz, de kompromisszumoktól mentes esztétikai formája miatt még a művészfilm-forgalmazók sem fognak majd kapkodni érte. DVD-kiadását pedig csak az tudja élvezni, aki nagy felbontású tévével rendelkezik.
A francia napilapok is méltattak a mozit, a Liberation például a filmtörténet leggyönyörűbb kálváriájának tartja. A Metro francia kiadásának színvonalát jellemzi, hogy kritikusa, Jerome Vermelin leírja, hogy a vetítés elején elaludt, a végén kifaggatta egyik kollégáját, de miután az nem győzte meg arról, hogy jobb lett volna, ha ébren marad, a létező leggyengébb osztályzatot adta a Simenon-adaptációnak...
Tarr Béla legnagyobb rajongója, a szinten az Arany Pálmáért versenyző Gus Van Sant a vetítés után rögtön gratulált a magyar rendezőnek. A film egyik szereplője, Tilda Swinton lapunknak azt mondta, azért vállalt szerepet A londoni férfiban, hogy minél többen megismerjék Tarr Bélát, a világ egyik legegyénibb művészét.
A fesztivál zárása felé közeledve egyébként egyre nagyobb talány, hogy ki kapja az Arany Pálmát. Abban ugyan mindenki egyetért, hogy erős válogatás az idei, de a legnevesebb rendezők kevésbé sikerült művekkel jelentkeztek. A csalódást okozók sorát a Fallal szemben Arany Medve-díjas rendezője, Fatih Akin gyarapította, mivel A mennyország szélén című drámája leginkább egy Családi kör-epizódra emlékeztet, és csupán az egyik török főszereplő EU-ellenes kijelentései miatt maradhat emlékezetes. A festőként is ismert Julian Schnabel Le Scaphandre et le papillon című műve a stroke-ot kapott újságíró, Jean-Dominique Bauby igaz története, aki bal szempillájával diktálta le utolsó regényét. A megrázó film a kritikusok által felállított nem hivatalos listán az élbolyban van. Csakúgy, mint a veterán Alexander Szokurov, akinek Alexandra című mozija a megszállt Csecsenföldön játszódik. Főszerepét pedig a neves operaénekesnő, Galina Visnyevszkaja, Osztropovics felesége alakítja - kitűnően. Megérkezett Martin Scorsese, aki tartott egy mesterkurzust (a közönség soraiban ott volt Quentin Tarantino is), és bejelentette a Word Cinema Foundation létrejöttét: az alapítvány célja a világ filmtermésének megmentése az utókor számára.
