Sarkozy lendületben maradt
Még be sem iktatták Nicolas Sarkozyt új hivatalába, viaszfigurája máris ott állt Jacques Chirac helyén annak a csoportnak a középpontjában, ahol Vlagyimir Putyin, Tony Blair, János Károly, George W. Bush és két afrikai vezető látható, amint éppen csoportképet készítenek róluk. Chiracot eközben hátrébb költöztették, s immár tisztes távolból figyeli az eseményeket.
Nicolas Sarkozy dinamizmusa kétségkívül felkavarta az európai állóvizet. Már beiktatásának délutánján útra kelt, s a francia elnökök hagyományait követve Berlinbe utazott. Az Angela Merkellel való találkozó azonban nemcsak a háború utáni francia-német megbékélés megerősítését volt hivatva demonstrálni, hanem elsősorban Európának szólt. S azoknak a megnyugtatását szolgálta, akik féltették az EU-t az új francia elnöktől. Merkel aszszony, úgyis, mint az EU soros elnöke, komoly segítséget várt francia kollégájától a megrekedt európai építkezés lendületbe hozásához. És Sarkozy nem okozott csalódást. Elnökként ugyanazt mondta, mint választási kampánya során: az EU-alkotmány halott, fölösleges kísérlet hókuszpókuszokkal életre injekciózni, el kell temetni. S helyére egyszerűsített szerződést állítani. Merkel, majd később José Manuel Barroso nem győzött helyeselni. Milyen furcsa, ők is ugyanezt gondolták, de nagyon jó, hogy ezt nem nekik kellett kimondaniuk.
Sarkozy nemcsak az általánosságok szintjén fogalmazta meg elképzeléseit az EU-val kapcsolatban, hanem egy sor konkrét javaslatot is tett. A brüsszeli szervezet hatékonyabbá tételéhez elengedhetetlennek tartja például a minősített többségű döntéshozatal kiterjesztését, vagy a közös külügyminiszteri poszt létrehozását. Véleménye, méghozzá markáns véleménye van az EU pénzintézetéről, az Európai Központi Bankról, amelynek politikáját az euró túl magas árfolyama miatt elhibázottnak tarja. A berlinit követő brüszszeli látogatása során Sarkozy megismételte Törökországgal kapcsolatos véleményét is: szerinte Ankara nem európai, hanem kisázsiai ország fővárosa, nincs helye az európai szervezetben, s minthogy ez nem időszerű, erről beszélni sem érdemes.
Ha már Brüsszelben járt, Sarkozy találkozott Guy Verhofstadt belga miniszterelnökkel is, s még ebből a kevésbé fontosnak ígérkező megbeszélésből is ki tudott hozni egy első oldalas újsághírt. Azt mondta ugyanis, hogy az eurózónát - a foglalkoztatás és a növekedés előmozdítása érdekében - valóságos gazdasági kormánnyal kell felruházni. Ez pedig nem jelenthet mást, mint hogy növelni kellene az eurózóna pénzügyminisztereiből álló Eurogroupe jogosítványait, ezzel is visszaszorítva a túlzottan az infláció megfékezésére koncentráló Európai Központi Bank szerepét.
Sarkozy az elnökké választását követő tíz napban többet szerepelt a nemzetközi sajtó hasábjain, mint elődje egy év leforgása alatt, de nem készül babérjain megpihenni. Az Élysée már bejelentette, hogy a hónap utolsó napján Madridba utazik, június első felében pedig Varsó az úti cél. Ez utóbbi nyilván az EU-alkotmány miatt fontos, Madrid azonban Sarkozy új külpolitikai stratégiájának lehet fontos állomása. Az általa meghirdetett Euro-Mediterrán Unió hagyományos francia érdekszféra, a földközi-tengeri térség felé billentheti el Európát, ellensúlyozandó a keleti bővítés által megerősödött német pozíciót. Ennek konkretizálása pedig fontosabb annál, minthogy arra emlékezzen: a szocialista José Luis Zapatero volt az egyetlen nyugati kormányfő, aki elment Franciaországba, és részt vett Sarkozy ellenfele, Ségolene Royal kampánygyűlésén.