A moszkvai újságíró volt az, aki 1998 áprilisában elkészítette azt a felvételt, amelyen Litvinyenko és az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) két másik tisztje „vallott” a titkosszolgálatban uralkodó állapotokról. Az életbiztosításnak szánt felvételt Dorenko őrizte a tisztek kérésére, arra az esetre, „ha valami történne velük”.

Fél évvel később aztán ugyanők nyilvános sajtótájékoztatón lényegében megismételték a titkos kazettán elhangzottakat, köztük azt, hogy az FSZB Borisz Berezovszkij megölésére adott utasítást.

- Dühös voltam, hogy nekem nem szóltak előre, ha már nálam van a felvétel – emlékszik vissza Dorenko, aki akkor a részben Berezovszkij, 51 százalékban pedig az állam által birtokolt ORT televízió hírigazgatója volt. A két órás felvételből ekkor néhány percet le is adott a csatorna.

- Ezért meg is lep, hogy a felvétel most az újdonság erejével hat – mondta a jelenleg az Eho Moszkvi rádiónál dolgozó Dorenko. Saját bevallása szerint már meg is feledkezett a Moszkvában és az Egyesült Államokban általa őrzött kazettákról, amikor egy amerikai ismerőse a múlt hónapban érdeklődött felőlük a Wall Street Journaltól.

- Annak idején persze megdöbbentett, amit Litvinyenko, a főnöke, Alekszandr Guszak és Andrej Ponykin mondtak a gyilkosságokra vonatkozó szóbeli utasításokról, hogy üzleti leszámolásra használja a vezetés a szolgálatot – idézte fel Dorenko megemlítve, hogy a tiszteket különösen az egykori kollégák elleni akciókra adott utasítás háborította fel.

A 2000-ben Londonba menekült Litvinyenko úgy vélte, hogy az egyre inkább maffiajelleget öltő titkosszolgálatot meg kell állítani. (A felvételen még együtt szereplő tisztek később szembekerültek egymással: Guszak árulónak nevezte egykori beosztottját, és fél évvel Litvinyenko halála után úgy nyilatkozott, hogy az alezredes a szovjet időkben halálbüntetést érdemelt volna. Ponykin pedig többször Berezovszkij megölésére és a hazatérésre ösztökélte Livinyenkót.) Dorenko szerint azonban nem világos, hogy mennyire gondolta komolyan az FSZB Berezovszkij likvidálását. Litvinyenko viszont valóban igazi ellenséggé vált a titkosszolgálat szemében, amiért együttműködött a brit elhárítással.

- Oroszországban senki sem kételkedik abban, hogy a Kreml rendelte meg Litvinyenko halálát. De a helyzet az, hogy a társadalom többsége ezt helyesli – ad képet a meglehetősen öntörvényűnek ismert 48 éves újságíró, aki rendszeresen kritizálja Vlagyimir Putyint autoriter rezsimjéért, igaz, az orosz államfőt a csecsenföldi politikát illetően épp gyengekezűséggel vádolja. Bár Dorenko félévente találkozik a Londonban élő Berezovszkijjal – a Kreml az egykori oligarcha kiadatását többször is eredménytelenül kérte Nagy-Britanniától – nem tart attól, hogy a televíziók után az Eho Moszkvin sem szólalhat meg.

– Különalkut kötöttem Putyinnal: amikor 2000-ben nem sokkal a megválasztása előtt megköszönte, hogy műsoraimban, legalábbis szerinte, kiálltam mellette – Dorenko ugyanis egyetértett a csecsenföldi bevonulással, ami az akkor még csak ideiglenesen megbízott államfő választási győzelmét hozta - azt mondtam, cserébe a jövőben is hadd mondjam el, amit gondolok. Másnak nincs ilyen megállapodása.

Moszkva, 2007. május