Szombat reggel több ezer fegyveres rendőrt rendeltek Kijevbe. Mintegy kétezer, Juscsenko államfőhöz lojális  karhatalmista ment volna "az állami objektumok védelmére". Ám a Janukovics kormányfőhöz hű fővárosi rendőrök nem engedték be a belügyi osztagokat Kijevbe.

Péntek estétől vasárnap hajnalig éjjel-nappal tárgyalt egymással Viktor Juscsenko, Viktor Janukovics, Julija Timosenko és Olekszandr Moroz parlamenti elnök. Az utóbbiak korábban Juscsenko szövetségesei voltak, később Moroz átállt janukovicshoz, Timosenko pedig hol mindkét táborral szemben áll, hol pedig együttműködik Juscsenkval.

A parlament munkájában továbbra sem vesz részt az elnökhöz közelálló ellenzéki Mi Ukrajnánk (NU) és Julia Timosenko Blokkja.

A feszültséget ezúttal az államfő csütörtöki utasítása váltotta ki, amelyben Juscsenko váratlanul elbocsátotta a parlament által támogatott legfőbb ügyészt. Az elnöki utasítást jogalapját nem csak Szvjatoszlav Piszkun, hanem a belügyminiszter Vaszilij Cusko is vitatta, aki az alárendelt – Szirtisas - fegyveres osztag és a kormányfőt adó Régiók Pártja (PR) képviselőinek segítségével „bevonult” a döntés után lezárt irodájába.

Az elnök ezt államcsínykísérletnek minősítette és tegnap a saját hatáskörébe vonta a belügyi erők irányítását, Cusko ellen pedig nyomozás indult a nemzetbiztonsági szolgálat részvételével. (Juscsenko a szolgálat összetételét már múlthónapban részben átalakította, kivonva belőle a vele szembenálló Olekszandr Moroz parlamenti elnököt, tegnap pedig bővítette azállamfő által kinevezett regionális kormányzókkal és az ideiglenes ügyésszel, Viktor Semcsukkal.)

A legfőbb ügyészség épületét péntek este is a Szirtisas őrizte, golyóálló mellényekben. (Az elnöki ukáz alapján az őrzést jogtalanul végzi a belügy fennhatósága alatt maradt egység.)

A külföld folyamatosan kiegyezésre szólítja fel a szemben álló politikai vezetőket, de időnként Juscsenko és Janukovics is úgy érzi, hogy most már valahogy el kell dönteni a hatalmi harcot. Ugyanakkor  bárki is győz közülük,  a diadal önmagában kevés:  azt is demonstrániia kell(ene) a majdani győztesnek, hogy legalább forma szerint törvényesen jutott a főhatalomhoz, nem kizárólag erőszakkal.

Ez a kiegyezési és legitimációs kényszer sokadszor tántorította vissza a szemben álló feleket, hogy nyíltan antidemokratikus vagy erőszakos úton számoljanak le a másikkal. A választások szeptemberre halasztása egyfelől Janukovics sikere - Juscsenko már e hónap végén megszabadult volna a számára egyre veszélyesebb mostani parlamenttől -, de az államfő legalább annyit elért, hogy már csak néhány hónapig  kelljen ezzel a törvényhozással  huzakodnia.

Más kérdés, hogy Juscsenko és pártja hogyan szerepel majd a választáson - a mostani felmérések szerint rosszul. Az ukrán hatalmi harcnak távolról sincs vége, sőt.

Rendõrök õrzik a legfõbb ügyészség épületét Kijevben