Kényelmetlen, labilis, igénytelen - ezekre a jelzőkre már akkor találtunk rá, amikor testközelbe kerültünk az új berendezéssel. A fémdrótból összetákolt székek meglehetősen borulékonyak, a kényelmesebb ülés miatt rájuk dobott napozó matracok állandóan kicsúsznak az ember alól. Ahogy körbelestünk, ide-oda fészkelődő vendégeket láttunk mindenütt.

A vendégek még keresik a helyüket

És akkor még nem esett szó az asztalokról. Messziről úgy tűnt, mintha fehér kőből lennének, ám tömör, érdes műanyagból vannak.

A vendégek még keresik a helyüket

Mivel a kávézós részleget a hatalmas fehér, és szintén egységes napernyőrendszer alá zsúfolták be, meghitt közelségbe lehet vegyülni a többiekkel – követhetetlen, épp kinek a könyöke áll az oldalunkba. A napernyők egyébként pont olyan szögben állnak, hogy a levegő útját is akadályozzák, így most a rivai kávézás szaunázással is összeköthető.

A sétány kávézótulajdonosainak lázongása, saját tapasztalatokkal kiegészítve, immár egészen érhetőnek tűnik. Pedig ők csak számoltak: a hatalmas acélrudakra felerősített központi napernyő négyzetméterét havonta 100 kunáért bérelhetik, átlagosan 36 négyzetméter jut egy-egy vállalkozásra. Azaz ha a 3600 kunát elosztják a napok, illetve a székek számával, akkor naponta 3,3 kuna jön ki egy székre. Ehhez hozzá kell azonban még számolni további 2,7 kunát, amit a város vezetése a következő másfél évben az új felszerelés - asztalok, székek - után bekasszíroz. Egy szék egy napra tehát 6 kunájában kerül az itteni vállakozóknak, akik azt is kifogásolják, hogy a riva közepére, meglehetősen szűk sávba bepréselt helyekre jóval kevesebb asztal és szék fér, mint korábban.

 Van olyan étteremtulajdonos, aki azt állítja, hogy az új riva dizájn 95 helyről 27-re csökkentette a székei számát.

A vállalkozók siratják tehát egyedi arculatukat, korábbi forgalmukat, és azzal fenyegetőznek, hogy több tucat alkalmazottat kell elbocsátaniuk az újítások miatt. A spliti városházáról annyit üzentek nekik, hogy a palota belső részéből többen szívesen cserélnének velük.

Split városvezetése nagyon büszke ugyanis a riva felújítására, a munkások hónapokon át rohamtempóban kövezték a sétányt - 3100 lapot raktak le. Az építkezés közben megtalálták egyébként Diocletianus egykori kikötőjének maradványait - ennek külön érdekessége, hogy kiderült: akkor még közel másfél méterrel lejjebb volt a tenger szintje.

Az 1700 éves kikötő maradványait aztán hosszas vita után átmenetileg lekövezték, a rivának ugyanis kész kellett lennie május 7-ére, Split városának ünnepére. Az egész felújításra egyébként előzetesen 66 millió kunát terveztek (2,2 milliárd forint), amit a kivitelező cég, lássunk csodát, nem lépett túl. Más kérdés, hogy a splitiek meglehetősen fanyalogva fogadták az új rivát. Leginkább a hatalmas fehér acéloszlopokat kritizálják, amelyek az egyen napernyőket tartják. Mint kiderült, a monumentális fémállványok az előzetes látványtervekben nem szerepeltek. A tervezők most azzal védekeznek, hogy a háromdimenziós grafikákon csak a megrendelt „funkciókat” tudták feltüntetni, azaz a napfényvédelem helye látszik, a kivitelezésnél aztán kompromisszumokat kellett kötniük.

A Društvo Prijatelja Kulturne Baštine (Kulturális Örökségek Barátainak Társasága) most az UNESCO-tól vár állásfoglalást arról, vajon a felújított tengerparti sétány mennyire illeszkedik a világörökségi listán 1979 óta szereplő Diocletianus palota szellemiségéhez.

Egy biztos, az új dizájn a kávé árában máris jelentkezett, a kapuccsínóért 15 kunát kérnek a riván, noha máshol szinte mindenütt 10 kunába kerül.

A vendégek még keresik a helyüket