Már hallom is magukat váltig baloldalinak mondó kapitalizmushappy barátaimtól: „vannak, akik öreg korukra meghülyülnek”. És ezzel el is intézik majd a dolgot, amikor eljutnak a következő bekezdés végére. Pedig pont nekik írom.
A Német Kereszténydemokrata Párt (CDU) egykori főtitkára, Helmut Kohl egykori tartóskancellár talán leghíresebb ellenlábasa, szociális érzékenysége okán a konzervatív választók egyik legnépszerűbb politikusa, Heiner Geissler – közel a nyolcvanhoz – belépett az Attac németországi szervezetébe.
Ez a hír nagyot szól Németországban. Majdnem akkorát, mint az, amely pár éve arról tudósított, hogy Oskar Lafontaine az SPD-t kihívó Balpárt egyik vezéralakjaként folytatja. Kettejükben az mindenképpen közös, hogy elegük van a neoliberális nyomulásból.
A német mainstream médiának persze az Attac-ról nem az a szándék jut az eszébe, hogy a percenként dollármilliárdokkal hazardírozó nemzetközi pénzügyi zsonglőröket megrendszabályozzák, hanem az, hogy a nemzetközi civilmozgalom nyilvános akcióihoz időnként militáns alakok is odacsapódnak. Szóval az a sulykolt üzenet, hogy a kapitalizmus ellenségei terroristák, Molotov-koktélos bajkeverők.
Geissler, mint terrorista! Az év vicce.
Innen az ő gondolatai következnek, a Zeitnek adott interjúja nyomán:
Az Attac a globalizáció igazságtalan vetületei ellen lép fel és gazdaságpolitikai koncepciókat dolgoz ki.
A globalizáció totálisan tévúton van. Egy olyan gazdasági rendszert teremtett, amelyben a „hedge”-alapok ellenőrizetlenül tevékenykedhetnek, az úgynevezett keselyű-alapok pedig óriási nyereségekre tehetnek szert súlyosan eladósodott afrikai országok kárára. Ebben a rendszerben egy cég tőzsdei értéke annál jobban emelkedik, minél több munkavállalóját tudja utcára-ésszerűsíteni. Egy ilyen gazdasági rendszer beteg, erkölcstelen és közgazdaságilag hibás.
Szó szerint
"A kapitalizmus épp úgy elhibázott, mint a kommunizmus. Nem ismer semmilyen értéket a kínálaton és a keresleten kívül. A kommunisták megkísérelték a tőke és a munka közötti ősi konfliktus feloldását, úgy, hogy megsemmisítették a tőkét és tulajdonosait. A kapitalizmus a munkát és a munkavállalót semmisíti meg."
A neoliberalizmus mindenütt oda vezet, hogy keveseknek jobban, sokaknak viszont rosszabbul megy. Még azokban az országokban is nő a szakadék a szegények és a gazdagok között, amelyek profitálnak a világkereskedelemből. Kína erre a legjobb példa. Ez az ország egy bűnös termelési előny alapján versenyez másokkal, amit az emberek könyörtelen kizsákmányolásával, bérrabszolgasággal és a természet tönkretételével ér el. Ehhez jön még a széleskörű termékkalózkodással elkövetett szellemi tolvajlása is. Ilyen alapon minden idióta sikeres lehet a világpiacon.
A kínai munkavállalónak lehetetlen elmagyarázni, hogy kizsákmányolják, mert vándormunkások millióival versenyez, akik még náluk is kevesebb bérért dolgoznának. Emellett a kínai munkás nyomorát nem tudja kifejezésre juttatni. Legtöbbjük félelemben él és korrupt hivataloknak van kiszolgáltatva.
Szellemi irányításra van szükség ahhoz, hogy a világban kiegyenlítettebbé váljanak az életkörülmények. Forradalmak még soha nem szervezték meg a szegényeket. Az értelmiségieknek kell most a színre lépniük.
Az Internet fontos tényező abban, hogy az emberek kifejezésre juttassák kritikus véleményüket.
Az eszmecsere cenzúrázása a világhálón nem fog sikerrel járni.
Szükségünk van a szabadság, az igazságosság és az egyenlőség gondolatainak ragályos erejére. Az utolsó európai forradalom 1989-ben szintén diktatórikus körülmények dacára sikerült. Egyetlen diktatúra sem tudta megfékezni azt, amit a Szolidaritás előbb Lengyelországban majd az egész keleti tömbben lángra lobbantott. Akkoriban a Nyugat, liberális ideáljaival még példakép volt. A mai forradalmak többnyire antidemokratikusak. Ha szabad választásokat tartanának, a legtöbb arab diktatúrában iszlamisták és nem demokraták kerülnének hatalomra. Ez a Bush kormány nagy bűne, amely az iraki háborúval és Guantánamoval diszkreditálta a Nyugat közös értékeit. Az elmúlt hat év súlyos visszalépést jelentett.
Ahhoz, hogy Európa és Amerika ismét példaképpé válhasson a demokratikus mozgalmak számára, etikai alapra kell helyezni a politikát. Nem követhetjük tovább azokat, akiknek az agyát szétzabálja a pénz utáni vágy. Koncepciókra van szükségünk egy nemzetközi szociális-ökológiai piacgazdaság számára és nemzetközileg kötelező szabályozókra. És azután majd ezekhez többségekre. A nemzetközi pénzügyi tranzakciókat megdrágító úgynevezett Tobin-adó egy ilyen szabályrendszernek fontos eleme lenne.
A kapitalizmus épp úgy elhibázott, mint a kommunizmus. Nem ismer semmilyen értéket a kínálaton és a keresleten kívül. A kommunisták megkísérelték a tőke és a munka közötti ősi konfliktus feloldását, úgy, hogy megsemmisítették a tőkét és tulajdonosait. A kapitalizmus a munkát és a munkavállalót semmisíti meg.
Új középútra van szükség, s bár egy minta lehetne a régi német szociális piacgazdaság, ma már az megvalósíthatatlan, a gazdaság, szemben a politikával, időközben globalizálódott. Ezért a politikának nemzetközivé kell válnia.
A nemzetállam már nem képes reagálni az időszerű kihívásokra.
Európában sokan azért vetik el az EU-t, mert az is a neoliberális fejlődés uszályába került. Az emberek hirtelen félni kezdtek Európától, még az olyan kulcsországokban is, mint Franciaország vagy Hollandia. A polgárok érzik, hogy már nem az ember áll a középpontban, ezért elfordulnak a politikától.
„A nemzetállam a nagy dolgokhoz túl kicsi, a kis dolgokhoz pedig túl nagy” (Daniel Bell, amerikai szociológus.) A jövőben a községek, városok, régiók sokkal fontosabbak lesznek. Csak ők képesek a hazát közvetíteni, csak ott tudnak az emberek egymásra találni. A nagy kérdéseket, mint például a gazdaságpolitika vagy a terrorizmus elleni harc, ezzel szemben nemzetközileg kell megoldani. Ennek következtében Berlin, Róma, Párizs, London mind jelentéktelenebbé válik. Schwerin, Köln, Wiesbaden és Stuttgart fontosabb lesz.
Az egyházaknak, az egyetemeknek, a szakszervezeteknek több impulzust kellene adniuk a vitákhoz.
Ennyi, mostanra Heiner Geisslertől. Szerintem van benne muníció a gondolkodáshoz.
