Torna előre, Maci hátra!
Ezerkilencszázhatvanháromban 1166 alkalmazottja volt a tévének. A 325 106 előfizető 83 740 műsorpercet kapott évente. Volt már két stúdió, három közvetítőkocsi és hat mikroberendezés. Az angol Marconi központi kapcsolótermét üzembe állítva tudták ellenőrizni a képforrásokat. Az archiválás 1948 óta létezik, de nálunk a hősi időkből csak az maradt meg, amit filmszalagra rögzítettek. 1957-től már a TV Híradó anyagait is filmre vették. Később aztán a 16 milliméteres filmre rögzített képeket át kellett írni mágneses szalagra (videóra). Aztán az is elavult. Akkor meg digitalizálni kellett mindent. Ismerve a digitalizáció sebességét, a folyamatnak nincs vége.
Volt idő, amikor a Magyar Televízió "hallgatott" a Népszabadságra. De most nehogy valami politikai malacságra tessenek gondolni. Történt, hogy lapunk jegyzetírója szóvá tette, helytelen, hogy a méltán népszerű Tévémaci után következik az Esti torna, melyben Makray Kati, a tokiói olimpia ezüstérmes tornásza három bájos gyermekével (Alexa, Petra, Gréta) szabályosan odaláncolja a képernyő elé a felnövekvő generációt. Harcos glosszistánk megírta, az ő gyereke több százezer kortársával együtt fittyet hány a Maci "aludjatok szépen!" üzenetére, ehelyett fickándozni kezd a tévé előtt. Az MTV vezetősége átlátta az írás mély társadalmi mondanivalóját, és azonnal fölcserélte a két programot. Így küzdött lapunk egykor a kialvatlanság ellen!
Az első színes kísérleti adást Amerikában 1953-ban sugározták. A mi tévénk 1969. március 21-én színesedett ki. Ez is kísérleti adás volt, hetente egyszer sugározták.
- Nem volt annyira szép, kicsit bágyadtnak tűnt - idézi föl emlékeit az MTV műszaki archívumának vezetője, Koreny János mérnök. - A színes technika mai szemmel nézve eléggé kezdetleges volt.
A színes műsorhoz színes adó is kellett. Azazhogy kellett volna, de 1968-ban bevezették a kor "Gyurcsány-csomagját". Az új gazdasági mechanizmus - melynek passzusait egy modern rajzfilmfigura, Dr. Agy magyarázta - mellékhatása volt a beruházási stop.
A színestévé-piac is későn ébredt. Adás ugyan volt, de készüléket nem lehetett kapni hozzá. Az ötven francia importtévét kiosztották a párt- és állami vezetők között. A miniszterek elfogadták, Kádárnak nem kellett (a filmet szerette, a tévét nem állhatta). Az Országos Tervhivatal főosztályvezetője viszont kapott a lehetőségen. Miután a nejét is sikerült elhelyeznie a tévében, könnyebb volt az MTV devizakeretéről meghozni a döntést.
- Mindent Nyugatról kellett beszerezni - mondja mosolyogva Koreny János. - Kerpel Róbert műszaki igazgató igen jó diplomata volt. Ügyesen lobbizott, mindenkit ismert, és eligazodott a szívességek világában. Mi álltunk a legjobban a keleti blokk tévétársaságai közül. Az NDK-sok, a lengyelek meg az oroszok úgy ügyeskedtek, hogy megpróbálták lekoppintani az embargós nyugati termékeket. Miközben az Ampex videomagnó "honosításán" fáradoztak, nekünk már négy eredeti készülékünk volt.
A készülékhiányt a sportolók és a politikusok próbálták enyhíteni. Utazás előtt fölvették a rendeléseket, s behozták az országba a kicsiny, hordozható tévéket. A hetvenes évek első harmadában legkönnyebben a Keleti pályaudvar környékén lehetett színes tévét venni. Jött aztán a Videoton Munkácsy Color márkanevű masinája, melyet 1974-től 1979-ig gyártottak. Keleti és nyugati normás adásokat is lehetett vele fogni. A 61 centiméteres képátlójú, 61 tranzisztorral és 85 félvezető diódával működő, robbanásbiztos készülékért 26 ezer forintot kértek a boltokban.
Nem egy még ma is működik közülük.
1953: Az RCA-laboratórium színestévé-rendszert mutat be az Egyesült Államokban (NTSC). A kísérleti vevőkészülék képernyőjén gyümölcsöstál látható, rajta élethű narancs, alma és szőlő. De a mérnökök megrémülnek, mert a banán kéken virít. Csak később tudják meg, hogy George Brown laborfőnök előzőleg - viccből - kékre festette a banánt...
1956: Charles Ginsburg az amerikai Ampexnél elkészíti az első jó minőségű mágneses videomagnót. Az 50 milliméteres szalagot csévélő, másfél órás orsó tíz kilogrammot nyom.
