- Az USA közepéről való, de jól ismeri Magyarországot, és decemberben részt vett az Amerikai Magyar Koalíció díszvacsoráján. Honnan a kapcsolat?

- Annak idején egy céget vezettem, amely üzleti koalíciót hozott létre optikai telefonkábelek fektetésére Monor és a Ferihegyi repülőtér környékén. A kilencvenes évek elején gyakran jártam Budapesten és Magyarországon.

- Milyennek ítéli meg régiónk elmúlt másfél évtizedét?

- Azt hiszem, Közép- és Kelet-Európa államai számára Magyarország volt és maradt a modell. A régió országai a nehéz körülmények dacára figyelemre méltó haladást értek el, de a leginkább szembeötlő eredményt Magyarország tudja felmutatni. A magyarok régóta okosan kereskedtek, a térség közepén vannak, különleges szövetségi és gazdasági kapcsolatokat alakítottak ki, s ezek a hagyományok lehetővé tették, hogy gyorsabban térjenek át a piacgazdaságra. Ez mindenképpen nagy siker, bár tudom, hogy még sok minden van, amit szeretnének megvalósítani.

- A régió számára milyen következményei lehetnek az amerikai-orosz kapcsolatok romlásának?

- Nagyon aggasztanak az orosz-amerikai kapcsolatok. Ez a viszony az egész világ szempontjából fontos, és nyilván kiemelten az Közép-Európából nézve. Orosz partnereinkkel együtt kell dolgoznunk a kapcsolatok újraépítésén. Most rossz a helyzet, de ennek nem kell így maradnia. Az Egyesült Államoknak és Oroszországnak világszerte sok közös energetikai, kereskedelmi és geopolitikai érdeke van. Mindkét fél követett el hibákat, de ezeken felül kell emelkednünk, és tisztában kell lennünk azzal, hogy a mi kétoldalú kapcsolatainknak messze ható következményei vannak. Nagyon nem szeretnénk, ha az orosz-amerikai viszony megromlása miatt nehéz helyzetbe kerülne Közép-Európa. Arra gondolok például, hogy Oroszország Európa fontos energiaszállítója, és ezt figyelembe kell vennünk.

 

- Európát is egyre jobban aggasztja az egyoldalú energiafüggőség. Ön mit gondol erről politikusként, és mit egykori üzletemberként?

- Nyilvánvaló, hogy minden nemzetnek érdeke a megbízható, tartós és olcsó energiához jutás. Ez alapvetően gazdasági kérdés, az energia hajtja a növekedést. Másrészt az energiabiztonság a nemzetbiztonsági, a stratégiai, geopolitikai kapcsolatok része is. A gazdasági és politikai tényezők tehát egy szövetet alkotnak.

- Ön régóta bírálja az iraki háborút. Hogyan képzeli el a végét?

- Évek óta hajtogatom, hogy a háború vége az irakiaktól függ, attól, milyen országban akarnak élni. Nekik kell összeülniük és kidolgozniuk a megbékéléshez vezető politikai megoldást. Most gyakorlatilag felekezetek közötti polgárháború zajlik, a szunnita és a síita milíciák tartják a kezükben a helyzet kulcsát. Az amerikaiak megpróbálják szétválasztani őket, és közben jelentős emberveszteséget szenvedünk, eddig 500 milliárd dollárt költöttünk el, a háború havonta kilencmilliárdba kerül. Nem maradhatunk a végtelenségig megszálló hatalom. Ahogy Robert Gates védelmi miniszter Bagdadban is megmondta, nem végtelen az elkötelezettségünk. A múlt héten levélben ajánlottam Bush elnöknek és az ENSZ főtitkárának, hogy ideje lenne nemzetközi közvetítőt kinevezni, aki segítene politikai konszenzust keresni. A konfliktusról le kell venni az amerikai bélyeget. Most a régióban túl sokan tartják azt, hogy az egész csak amerikai erőfeszítést kíván. Amíg ez így marad, nem lesz megállapodás. Itt az ideje Amerikát kivonni a képletből. Még időbe fog telni, de a háború előbb vagy utóbb így ér majd véget.

- Támogatja a vízummentességi program kibővítését?

- A mostaninál jobb programra van szükség. Ez nem csak a magyarokat érinti, és igyekezni fogok segíteni.

- Sok találgatás terjeng elnöki ambícióiról, nemrég egy függetlenként harcba szálló Bloomberg-Hagel párosról lehetett hallani. A magyarok nyilván szeretnék, ha barátjuk költözne a Fehér Házba. Indul a választáson?

- Nyár végén döntök a politikai jövőmről, addig minden lehetőséget megvizsgálok. A végső döntéstől függetlenül szilárd barátja és támogatója maradok Magyarországnak.