Laszvegaszov, a hazárdot enklávékba száműzik
Ám a hosszú vajúdás után tavaly elfogadott törvény szerint lesz vigasz Las Vegas kedvelőinek: a parlament négy régiót jelölt ki az országban, ahol a jelenleg félmillió embert foglalkoztató, tavaly országosan öt (Moszkvában 2,5) milliárd bevételt hozó iparág felépítheti a maga szerencsevárosait.
Míg a kis játéktermek - a tíz gépnél kevesebbet működtető, száz négyzetméter alatti klubok - és az utcai automaták nyáron esedékes likvidálását még kedvezően fogadták a nagy szerencsejáték-hálózatok - Dzsekpot, Vulkan, Zolotoj Arbuz -, addig a kitelepítést már ellenezték. Moszkvában jelenleg 56 kaszinó és 1300 játékterem működik. (A tízmilliós városnál azonban sűrűbben állnak a kaszinók Blagovescsenszkben: az Amur mentén fekvő 200 ezres településen 30 kaszinó működik, amelyek döntően a túlpartról érkező kínaiakra építenek.)
A működtetők attól tartanak, hogy a távoli régiókban (a kalinyingrádi enklávéban, a dél-orosz Krasznodar környékén, az ázsiai Altajban és a Japán-tengernél elterülő Primorje körzetben) felépítendő négy "Laszvegaszov" nem fogja kitermelni a beruházást. A kispénzű játékosok - akik az utcai automatákba becslések szerint legalább másfél milliárd dollárnyi ötrubeles érmét dobálnak be évente - nem jutnak el a Moszkvától 1500-5000 kilométerre fekvő kaszinókba, a fizetőképes kereslet pedig akkor inkább külföldre utazna Fortunáért. (Ugyanezért kicsi egyelőre a valószínűsége annak, hogy az orosz Távol-Keleten belátható időn belül megtérülnének a síparadicsomok kiépítésébe fektetendő pénzek, bár nagyszabású tervek erre is vannak.) Az iparág két gyors következménytől tart: a tiltott szerencsejáték újbóli felvirágzásától, és több tízezer munkanélküli megjelenésétől.
Nem véletlen, hogy a kispénzűekből nagy hasznot hajtó utcai gépekre csaptak le először a politikusok. Az elmúlt két év során egymás után szigorították a feltételeket vagy tiltották be működésüket Csecsenföldön, Dagesztánban, Kalinyingrádban, Szenpéterváron.
A kaszinók kitelepítése azonban szeszélyes politikai lapjárás eredménye is. A törvény akkor öltött konkrét formát, amikor október elején újabb pókerjátszmába kezdett Grúzia és Oroszország. Tbilisziben letartóztattak néhány orosz békefenntartót, akik a jogilag Grúziához tartozó, lényegében független Dél-Oszétiában teljesítettek szolgálatot. A tétet Moszkva emelte a közlekedési és szállítási embargóval, valamint az Oroszországban élő grúz munkavállalók fokozott ellenőrzésével. "Váratlanul" kiderült a legnagyobb moszkvai kaszinókról - Golden Palace, Christal -, hogy tulajdonosaik grúzok, akik szoros kapcsolatban állnak a szervezett bűnözéssel. A razzia persze részben blöff volt, hiszen a kaszinók most is működnek, ám megfelelő alapot adott az iparág radikális megregulázásához, bízva abban, hogy a kikényszerítendő új beruházások révén a költségvetés a szerencsejáték szereplőitől az eddigi egymilliárd dollárnál nagyobb összeghez jut. Ám nem biztos, hogy az állam ezzel bankot robbant, mivel több kaszinó már azt tervezi, hogy az orosz határ mentén fekvő, észtországi Narvába helyezi át működését.
Igaz, ezt egyelőre megnehezíti az észt és az orosz vezetés Bronzkatona körüli játszmája: a világháborús szovjet emlékmű tallinni áthelyezése nemcsak az orosz-észt kapcsolatokat tette kockára, hanem az Európai Unió és Oroszország viszonyát is, amit az oroszországi Szamarában vitattak meg az EU-Oroszország csúcson. Zöldasztalnál, politikai póker- és rulettpartin.
