Aztán kiderült, hogy ő is letörne, igaz, tárgyalásos úton. Erre a szocialisták keményítették, és leszögezték: ha tárgyalásokkal nem megy, akkor majd megmondják ők, mi mennyi. Nem ment, megmondták: a hatósági erőműárat keresztül is nyomták a parlamenten. A "gonosz, erőműbarát" SZDSZ élesen tiltakozott, a fideszes képviselők pedig ahelyett, hogy logikusan a szocialistákkal együtt voksoltak volna, a szavazás késői óráján már nem voltak a teremben, távolmaradásukkal a szocialistákat segítve. Ezután a liberális gazdasági minisztérium közel fél évig halogatta a végrehajtást. Majd mégis megszületett a "rettegett" szabály. Az erőművek pedig ahelyett, hogy lehúzták volna a rolót, szép csendben egész jól megvannak a rájuk erőltetett új tarifákkal. Ezután az SZDSZ állt ki, és meghirdette, hogy "törjük le a monopóliumokat", bontsuk fel az erőművekkel kötött hosszú távú áramvásárlási szerződéseket. Ezt követeli az EU versenybiztossága is. Igaz, az uniót irányító bizottság egyelőre nem. És most a szocialisták intenek óvatosságra. Velük ért egyet az MDF választmányi elnöke - az ügyben igencsak érintett Magyar Villamos Művek volt első embere -, Katona Kálmán is. A Fidesz pedig nem forszírozza ugyan a témát, de hát szakpolitikusuk szinte szó szerint idézi a szocialistákat (vagy ha úgy tetszik, fordítva). Orbán Viktor, ha a Gazprom magyarországi térnyeréséről van szó, versenypárti, ha versenyről, akkor boldogságpárti. De azért nem szereti a nagy cégek közötti versenykizáró megállapodásokat sem. Viszont adott esetben szakpolitikusa már inkább, mert ezek - úgymond - garantálják az alacsony áramárat. Most akkor mi van?