Sára "meglopta" a férjét. Saját nevére kérte ugyanis a családi pótlékot. A férje őrjöngött: mindenemből ki akarsz forgatni! Azután elhajtott a céges autón új, "céges" barátnőjéhez. Tizenöt évnyi házasságra csapta rá az ajtót. Sára az első gyerek után nem ment vissza dolgozni: a férje fizetéséhez képest úgyis csak aprópénzt keresett, otthon nagyobb szükség volt rá. Még két gyereket szült, asszisztált a férfi diplomájának megszerzéséhez, majd nyelvvizsgáihoz, segédkezett karrierje építésében, és csendesen várta haza a férjét a céges bulikból és a fallabdázásból, ahol a stresszt oldotta. Most már várni sincs kire. A férj elköltözött, de nem akar válni. Több mint egymilliós fizetésének az ötödét - mínusz a családi pótlék - adja oda havonta Sárának. Nincs több, ossza be, neki is vannak kiadásai. Például új egzisztenciát kell teremtenie.

- Az elhagyott asszonyt feleségtartás illeti meg, ha önhibáján kívül kerül lehetetlen helyzetbe a válás után. Például nincs önálló keresete, se esélye az elhelyezkedésre, mivel képzettsége, amit mondjuk még lánykorában szerzett, rég elavult. A havi apanázs fizetése alól legfeljebb akkor mentesül a volt férj, ha felesége bizonyítottan érdemtelen rá, például prostituált. Az összegben többnyire peren kívül állapodnak meg a felek - magyarázza az évek óta létező, ám ritkán használt jogintézmény mibenlétét dr. Szűcs Andrea, családjogra specializálódott ügyvéd.

S nem ez az egyetlen újdonság, amit a gazdasági-társadalmi változások kicsikartak a jogalkalmazókból az elmúlt évtizedekben. Gondoljunk csak a házassági szerződésre és az élettársi kapcsolatok legalizálására. A hatályos családjog a javítgatások ellenére elavult. Az 1952-ből származó törvényt kétszer - 1974-ben és 1995-ben is - módosították ugyan, ám így sem tudta követni az életet. A készülő új polgári törvénykönyvben már külön "könyve" lesz a családjognak, amely jól tükrözi a való világot. A jelenleg is hatályos törvény ugyanis olyan gazdasági-társadalmi viszonyokra íródott, amelyeken azóta túllépett az idő. Hol voltak az ötvenes években ilyen nagy vagyonok, mint ma? A váláskor többnyire a klasszikus vagyonmegosztás érvényesült: az ingatlan és az ingóság a gyerekeket nevelő anyánál maradt, míg a férj kapta a nyaralót és az autót. Napjainkban azonban olyan vagyonelemek kerültek a palettára, amelyekről a korabeli jogszabály említést sem tesz. Így például a közös bevételből vásárolt orvosipraxis-jog, a részvények vagy az üzletrészek megosztása. Más kérdés a cégek tulajdona. Ez gyakorta úgy oszlik meg, hogy a feleség csupán néhány százalékot birtokol, amellyel semmilyen ráhatása sincs a közös vállalkozás ügyeire. A másik fél akár csődbe is viheti a céget, ha ez áll érdekében. Az is gyakori, hogy a házastárs egyáltalán nem tud családi cégek, illetve ingatlanok létezéséről, erről őt egyszerűen elfelejtették tájékoztatni. Ha ezekről a vagyoni elemekről nincs külön rendelkezés, akkor a váláskor mindent fele-fele arányban osztanak meg. Így a férj nem értékesítheti a házat a feleség tudta nélkül, még akkor sem, ha az teljes egészében az ő nevén volt. Ha mégis megtette, akkor a vételárat utólag el kell osztaniuk.

A legnagyobb ellentét egyébként a nők korábbi, illetve jelenlegi munkaerő-piaci és családi szerepe között feszül - emeli ki dr. Szűcs Andrea. - Amikor a hatályos családjogot megalkották, még bűncselekménynek számított a közveszélyes munkakerülés, ma egyre erősödő tendencia a nők visszaültetése a családi tűzhelyhez, mondván, ők jelentik a biztonságos hátországot a dolgozó férjnek. Csakhogy ennek a generációnak az anyja, sőt gyakorta már a nagyanyja is végigdolgozta az életét, így nekik semmiféle gyakorlati tapasztalatuk nincs a kizárólagos feleségszerep következményeiről. A tárgyalóteremben azután meglehetősen ridegen rázzák fel őket Csipkerózsika-álmukból. A bontóperben ugyanis éppen azok a nők a legkiszolgáltatottabbak, akik a család érdekében feladták saját karrierjüket, munkájukat - véli az ügyvédnő. - Önálló kereset híján nem vonják be őket a gazdasági döntésekbe, gyakorta azt sem tudják pontosan, mennyi havi bevétele van a családnak, illetve mekkora a közös vagyon. Az ő feladatuk "csak" az, hogy felügyeljék a háztartást, foglalkozzanak a gyerekkel, és legyenek szépek. Ám a testi bájak egy idő után a leggondosabb "karbantartás" mellett is megkopnak, és akadnak olyan férjek, akik ilyenkor új partner után néznek. A feleség előtt rejtve maradt pénzügyeket pedig a válóper alatt nagyon nehéz és időigényes munka szétbogozni.

A vállalkozó férjek gyakori trükkje a minimálbérre való hivatkozás, mondván, ők abból nem tudnak sem gyerek-, sem feleségtartást fizetni. Ez a védekezés azonban néhány, a tárgyalóteremben feltett jól irányzott kérdéssel könnyen szétzúzható - mondja az ügyvédnő. - A tartásdíjat ilyenkor a tényleges havi kiadások alapján határozzák meg. Többnyire nem a fizetés százalékában, hanem fix összegben állapítják meg, amelynek elértéktelenedését az inflációs rátát követő növekménnyel akadályozzák meg.

Ritkább, de nem példa nélküli eset, amikor a nő üzlete jön be. Az utóbbi időben megszaporodtak azok a vagyonjogi szerződések, amelyeket különösen jól kereső asszonyok kezdeményeznek, akár az esküvő előtt, akár sokévi házasság után. Akadt olyan eset is, amikor egy vezető beosztású nő tőzsdézni kívánt átlagon felüli keresményének egy részével. Ha nyer, akkor az ő különvagyona gyarapszik, ha veszít, szintén az ő pénze bánja. A vagyonjogi szerződés ugyanakkor korántsem csodaszer. A válás során bizonyos körülmények felülírhatják az abban foglaltakat. A férj különvagyonának számító házat például a válás után használatba adhatják a volt feleségnek, illetve közös gyerekeiknek. De részben közös szerzeménnyé válhat a házasság előtt vett és szerződésbe foglalt lakás akkor is, ha időközben eladják, és a bankkölcsönnel megtoldott pénzből másikat vesznek. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a bontóper során könnyebb a megegyezés, ha a felek házassági szerződést kötöttek.

Szép új világunkban azonban egyre kevesebben kötnek házasságot. Az élettársi kapcsolat terjedése viszont sok új kérdést vetett fel. Időnként már a kiindulópont is vitatott. Két ember együttélése önmagában még nem élettársi kapcsolat. Hivatalosan akkor tekinthető annak, ha ők ketten - ma már nem szükségszerűen eltérő neműek - érzelmi, szexuális és gazdasági kapcsolatban, egy lakásban élnek, és közös céljaik vannak. Ezek lehetnek gyerekek, ház, utazás, vállalkozás, sőt, akár külföldi ösztöndíj is. A kapcsolat megromlásakor a szerzési arányban kell megosztani az időközben keletkezett vagyont. Ha ez kideríthetetlen, akkor fele-fele arányban oszlik meg minden. De a háztartás vezetése, illetve a gyerekneveléssel otthon töltött idő is pénzkereső foglalkozásnak számít! Szülői minőségükben már ma is ugyanazok a jogok illetik meg az élettársakat, mint a házasságban élőket. Az új Ptk. a házassági tartást és a lakáshasználati jogot is pontosabban szabályozza majd.

A válóperes bírók évente milliárdok sorsáról döntenek. Egy átlagos családi vagyon ma Magyarországon tízmillió forint. A válások száma évente 24-25 ezer, így egy év alatt akár 240-250 milliárd forintot is szétoszthatnak a válópereken.

Holtomiglan-holtodiglan?