A Fidesz hétvégi kongresszusán Kósa Lajos szenvedélyes beszédet mondott a velünk elő, temetetlen Kádárról. Ugyanilyen szenvedéllyel kérte ki magának a Fidesz nevében, hogy antiszemitizmussal vádolják őket (– bár nem ezt, hanem az antiszemitákkal fenntartott szívélyes kapcsolataikat „szokták” nekik felróni.)
Fideszéknél a jelek szerint igyekeztek a szokásosnál körültekintőbben eljárni. Lapunk tudósítói megemlítették , hogy „a küldötteknél sem nemzeti, sem árpádsávos zászlót nem lehet látni, de még a kirakodóvásár sátrainál sem.” Minden „apróságra” azonban nem vigyázhattak. Évtizede magukhoz láncolt szélsőjobboldali szövetségeseik árnyékától természetesen nem szabadulhattak. A Fidesz eszmei állapotát jelzi, hogy „kongresszusi kirakadóvásárukon” - Orbán-művek és Márai művei (szegény Márai!) mellett - a könyves pultokon ott sorjáztak Wass Albert könyvei is. Miért probléma ez? Összeállításunkban bemutatjuk Wass Albertet, az antiszemitát és nyilas kapcsolatait.

A Wass Albert-image alakítói kínosan ügyelnek arra, hogy Wass szalonképes maradjon, így sötét eszmékhez kapcsolódó megnyilvánulásait igyekeznek elhallgatni, vagy bagatellizálni. Lukácsi Éva miami lelkész a „Wass Albert igazsága” című könyvben a következőt írja a gróffal kapcsolatosan: "Fiatalkorától élete végéig elvetette a náci eszméket, a népek faji alapon való megítélését. Nem vállalt közösséget soha szélsőséges gondolatokkal."

A tények mást mutatnak.

Vaskereszt, Milotay, „Jönnek”

1944 májusában a Kolozsvárott megjelenő Magyarság egyik cikkének címe: „Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról”. Wass a magas elismerésekről az USA Igazságügyi Minisztériuma számára 1978-ban készített rövid önéletrajzában nem tesz említést. A kolozsvári Magyarságban megszólaló gróf örömmel számolt be arról, hogy egyik regényéről Milotay István (hírhedt szélsőjobboldali publicista) írt vezércikket az Új Magyarságban.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben - fasiszta szellemisége miatt, számos antiszemita és nyilas könyvvel egyetemben - megsemmisítésre ítélte Wass Albert „Jönnek” című írását, a magyar csapatok Észak-Erdélybe való bevonulásáról szóló kisregényét.

Hídfő: Marschalkó et. al.

A tengerentúlon letelepedett gróf a magyar emigráció elkötelezetten szélsőjobboldali tagjaival tartotta a kapcsolatot. A Floridában élő Wass Albert több alkalommal publikált a Hídfő című szélsőjobboldali lapban, illetve más újságoknak írt cikkeit vette át a Marschalkó Lajos által szerkesztett lap.

A Hídfő - a "keresztény nemzeti magyarság legbátrabb harcos lapja" - az antibolsevista jobboldali emigráns csoportokat próbálta összefogni, valamint a hungarizmus gondolatát szolgálni. A Hídfő több évtizedes fennállása alatt szinte kizárólag néhány témát tárgyalt: Trianon, zsidók, kommunisták.

Kikkel publikált itt együtt Wass Albert? A lap vezetője 1968-ig Marschalkó Lajos volt, aki egy időben a Hungarista Hírszolgálat munkáját is irányította. ("Wass Albert, bár 1951-től 1998-ig a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) aktivistája volt, nem is annyira hungarista, mint inkább a német - fajelméletre épülő - nemzetiszocializmus követőjeként jellemezhető - állította Szemenyei-Kiss Tamás, a hírszolgálat egykori vezetője.)

Marschalkó a Fehér Újság című fajvédő orgánumnál kezdte pályafutását. 1945 előtt a szélsőjobboldali sajtó egyik reprezentánsa, aki a német nemzetiszocializmus feltétlen híve volt. A háború végén nyugatra menekült a felelősségre vonás elől; 1947-ben a magyar hatóságok mint háborús bűnöst kikérték a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól, de sikerült elkerülnie a kiadatást. Marschalkó 1968-ban halt meg; a hungarista eszméket hirdető lap szerkesztését ezután Fiala Ferenc, Szálasi egykori sajtófőnöke vette át.

Marschalkó Lajos az egyik legnagyobb hatású hungarista tollnok volt, akit 1968-ban Málnási Ödön így búcsúztatott: "azon a rögös életúton járt, amelyet előtte Istóczy Győző, Bartha Miklós, Prohászka Ottokár, Méhely Lajos, Milotay István, Kolosváry-Borcsa Mihály és Bosnyák Zoltán törtek fel járható magyar úttá."

A Kanadai Magyarság című lapban Wass Albert is méltatta Marschalkót: "A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett. Marschalkó Lajos kidőlt az őrizők sorából. Megüresedett helyén foghíjassá karsztosodott a magyar gyepű." Wass szerint a hungarista írónak egész élete egyetlen síkraszállás volt, elejétől a végéig. "Hogy jobban remegett alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy balsorsa, aszerint, hogy a megrendülő föld s a felszakadó szikla milyen pillanatnyi változásokat okoz közvetlen környezetében." Majd így folytatja: "Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. De ha lesznek még valamikor, akik kőbe véssék a magyar írás e hősi korszakát (sic!), fölróhatják majd arra a magányos sziklára: "Itt állt és küzdött a nemzeti eszme védelmében, szemközt a világgal, az utolsó óriások egyike!"" - írta Wass.

Rendszeres szerzője volt a Hídfőnek Málnási Ödön, aki Szálasival együtt menekült el, tízévi kényszermunkára ítélték, miután az amerikaiak átadták a magyar hatóságoknak. Málnási a harmincas évek végén már egy évet töltött börtönben, mégpedig az 1937-ben megjelent, durva antiszemitizmust hirdető, A magyar nemzet őszinte története című könyvéért. 1956 után Ausztriában telepedett le.

Később - a hetvenes évektől - ugyancsak a Hídfőnek volt rendszeres szerzője Nyisztor Zoltán katolikus pap, a Nyilaskeresztes Párt, majd a Hungarista Mozgalom tagja, aki 1946-ban menekült Venezuelába.

„Zsidó hatalom”

Wass Albert 1993-ban megjelent Így lett belőlem antiszemita című publikációjában úgy „védekezik” a vádak ellen, hogy minden szavával leleplezi magát. Zsidóságról alkotott képe leginkább a két világháború között megjelent antiszemita élclapokéhoz hasonlít: a gazdag manipulátorok zsinóron rángatják az egész társadalmat. Wass a kommunizmust is a zsidók által kreált rendszernek tartotta.

Egy, 1950-ben, Hamburgban megjelent rövid elbeszélésében, a Kicsi Anna sírkeresztjében egy zsidó boltosról ír, akit a nehéz időkben elrejtettek a falubeliek, de amint rázúdultak a muszkák a településre, a szatócs nem akart viszontsegíteni, mondván: nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze a városban. "Alig jelent meg ez az elbeszélés, máris nekem estek: "antiszemita uszítás, antiszemita náci. Hogy mer ilyesmit írni. A zsidók mindig segítették a népet!" Így lett belőlem először antiszemita" - írja.

„Zsidó barátok”

„Így lett belőlem atiszemita” című írásában többek között ifjúkori „zsidó barátokat” keres. Állítása szerint Erdély legnagyobb napilapjában, a kolozsvári Ellenzékben a szerkesztőségben barátságot kötött Indig Ottóval, Hunyady Sándorral és Ligeti Ernővel, "kik véletlenül mindhárman zsidónak születtek". Mint mondja: "ennek akkoriban nem sok jelentősége volt, mert elsősorban mind erdélyiek és magyarok voltunk, román megszállás alatt".

1936-ban - éppen az általa említett - Ligeti Ernő (később a holokauszt áldozata lett) volt az, aki több zsidó származású és liberális társával együtt tiltakozásul távol maradt, amikor a "radikális nacionalista" Wass Albertet az Erdélyi Helikon tagjává választották. A Helikon 1937-es találkozójáról - amelyet már a Wass-rezidencián rendeztek meg - a liberális irányzat teljes egészében hiányzott.

Az összejövetelt követően az ifjú grófot rövid időre őrizetbe vették, ugyanis a csendőrök a házkutatás során jelentős mennyiségű, a hitleri Német Birodalomból származó propagandaanyagot koboztak el tőle.

Egy „zsidó gyerek” és Albi gróf

Cikkében Wass megemlít "egy másik zsidó gyereket is", Havas Emilt, aki leírása szerint egy szép napon bejelentette: "Nem gürcölök én itt tovább, hanem kimegyek Amerikába és ott leszek újságíró!" Még aznap délután - állítólag - átment a kolozsvári New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, majd szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték Havast. "Másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárott! Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emil zsebében és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Timesnál" – írta a „zsidó gyerekről” Wass.

Wass állítása szerint, amikor megérkezett az Egyesült Államokba, New York-i hotelszobájában váratlanul megjelent Havas Emil, és egy ajánlattal állt elő. Azt szerette volna elérni az akkor negyvenhárom éves Wass Albertnél, hogy írjon nekik egy könyvet, amelyet ők bestsellerré tesznek, a Reader's Digest is lehozza, majd később meg is filmesítenék. A gróf állítása szerint Havas még fenyegetni is próbálta, mondván: ha nem fogadja el a javaslatukat, egyetlen könyve sem jelenik meg Amerikában. "Mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió! Amerika azt lát, amit mi akarjuk, hogy lásson, azt hall, amit mi akarjuk, hogy halljon és azt olvas, amit mi akarjuk, hogy olvasson! Nem tudtunk megegyezni és Havas úr haragosan eltávozott. Hamarosan rájöttem, hogy igazat mondott" - jegyzi meg konklúzióként az író.

„Budapest nem magyar”

1993 decemberében az Új Világ című lap hasábjain Wass meglehetősen visszafogottan nyilatkozott Magyarország „kozmopolita fővárosáról”, mégpedig abból a megfontolásból, nehogy újra „rásüssék” az antiszemitizmus bélyegét. Az antiszemitizmusról így írt: "Bár nem vagyok az. Krisztust követem, aki zsidó volt ugye, bár maguk a zsidók megtagadták, mert emberszeretetre próbálta tanítani őket.” A „nem magyar” Budapestről pedig így: „Az én hazám Erdély. Bár három boldog esztendőt töltöttem Debrecenben, mint diák, Debrecent magyarnak ismertem meg. Budapestet nem. Akkor sem volt kedvemre való s ma még kevésbé az.”

„Zsidó hűtlenség”

Wass Albert 1993-ban Az évszázad legnagyobb félrevezetése címmel publicisztikát közölt az Új Világban. Cikkében a magyar néphez való hűtlenséget kérte számon a zsidóktól. Szerinte valahányszor a magyarok a Habsburg megszállók ellen harcoltak a szabadságért, ők mindig az ellenfél oldalára álltak, és valahányszor egy felkelést levertek, egynéhány zsidó megkapta részét a hazafiaktól elkobzott földekből. Bűnül rótta fel Kun Béla és a Szamuely testvérek terrorját is, majd a II. világháború utáni hatalomátvételt. "Visszatérve a német "haláltáborokból", vezető pozíciókba lettek helyezve, kereskedve a kifosztott ország megmaradt javaival, de mindenekelőtt a büntetések végrehajtásával lettek megbízva, amit a kommunista kormány határozott kiosztani azoknak, akik a "rendszer ellenségeinek" minősültek".

Wass úgy véli, a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulásuk után "a zsidóknak nem volt több esélyük a kommunizmus életben tartására". Szerinte a rendszerváltással Magyarország ismét szabad lett, de a pénzügyek, a sajtó és a kommunikációs hálózatok a zsidók kezében maradtak. "A "nagyfőnökök" magánrepülőgépeikre ülnek és elhagyják az országot, miután a rablott vagyonokat svájci bankokba utalják át. Azután újból kezdik a régi játékot, mint a szegény üldözött zsidó, míg felhalmozott javaikat befektetik más országokban. Párhuzamosan a szokásos "antiszemita!, antiszemita!" felkiáltásokkal, amikor valaki felemeli hangját manipulációik ellen" - írta a magyar rendszerváltás után három évvel.

(Öszeállításunkat az Élet és Irodalom /Szimpátia a Sötétséggel – szerző Kunstár Csaba/ cikke alapján készítettük. )