„A kínai tőzsde történelmének eddigi legnagyobb szárnyalása egy napon zuhanásba válthat át. Ennek lehetősége komolyan aggasztja az ország vezetőit” – olvassuk az Economist beszámolóját.

A sanghaji tőzsde fő indexe, a Sanghai Composite tavaly 130, az idei év első négy hónapjában 40 százalékkal emelkedett. Az indexek 2005 óta emelkednek meredeken. Közel 91 millió tőkeszámlát tartanak számon, és naponta átlagban 200 000 újat nyitnak. Az egyre elterjedtebb szélessávú internetnek köszönhetően már a nyugdíjasok és a háziasszonyok is előszeretettel tőzsdéznek. Sokan hitelt vesznek fel ingó- és ingatlanvagyonukra, hogy részvényeket vásároljanak. A részvényőrület annyira elharapódzott, hogy több vállalat kénytelen volt megtiltani alkalmazottainak a munkahelyi tőzsdézést. „Egyes közgazdászok attól tartanak, hogy a részvények túlértékeltsége olyasféle összeomláshoz vezethet, mint amilyen a 80-as évek végén következett be Japánban.”

A tőzsdekrach lehetősége a kínai kapitalista kommunizmus vezetőit is aggasztja. Mi lesz, ha elúszik diákok és nyugdíjasok százezreinek, millióinak nehezen összegyűjtött kis megtakarítása? Mi lesz, ha kalapács alá kerül a hitelből spekulálók háza? „Megeshet, hogy az a több tízmillió kínai, aki az ingét is elveszti a tőzsdén, még a kommunista párt ellen fordul.”

A pártvezetés ezért kamatemelést hajtott végre. Egyelőre azonban ez sem szegte a tőzsdén könnyű pénzt remélő kínaiak kedvét. Lehet, hogy az annyi viharnak ellenálló kínai kommunizmust végül egy tőzsdekrach dönti majd romba?