Elhallgat a Szabó család

Krimivel kezdődött, Kosztolányival ér véget. Holnap délelőtt 11 után öt perccel az utolsó, a 2500. adást ismétlik. Ezzel véget ér a magyar rádiózás leghosszabb rádiójáték-sorozata, a 48 éve minden héten jelentkező Szabó család.

A rádiós Szabó család tagjai a rádiós Szabó család megszűnéséről beszélgetnek a finálénak szánt lakásavató ünnepségen, meg arról, hogy felkérést kaptak: az egyébként csak a sorozatban létező Lapály utcából költözzön az egész família az internetre. Vállaljuk, ne vállaljuk? A végkifejlet nem ad ugyan egyenes választ, mindenesetre pozitív folytatás sejthető. A valóságban azonban nem lesz folytatás: az 1959 óta műsoron lévő családregény holnap örökre eltűnik a rádió rendes műsortervéből. Úgy is mondanánk: véget ér.

Este hat körül a 14-es stúdióban nincsenek már sokan. A színészek hazamentek, a szűk stáb csiszolgatja a felvételt, hogy kilenc óra öt perckor minden rendben legyen. A sarokban fekete műbőr szatyor pihen, benne néhány ásványvizes és pezsgőspalack: volt egy kis búcsúbuli.

Az első adás írója Liska Dénes, a dramaturg Bozó László, Liska váltótársa Baróti Géza és Forgács István volt. A családregény tizenegy szerzőt, tizenkét rendezőt és mintegy ezer színészt "fogyasztott el". Nézem a komputernyelvre fordított hanghullámokat meg hogy Tánczos Tamás és Göblyös Tamás hogyan bűvöli a vágóprogramot a rendező, Sárospataki Zsuzsanna instrukciói nyomán. Hallgatom az utolsó párbeszédet, amely rendkívüli módon az író, Bakonyi Péter és Major Anna között zajlik. A múlt héten Pozsgai Zsolt, a sorozat másik írója csempészte bele saját magát a darabba. A dramaturg azt mondja, mindenképpen el szerettek volna búcsúzni a hallgatóktól, a Szabó családtól, s úgy látták, így lesz a legjobb. Krimivel kezdődött (Szabó bácsit szövettolvajok leütötték a gyár udvarán), és Kosztolányi-verssel végződik a Szabó-saga.

Meg vagyunk illetődve, na.

Az utolsó enter után megered az addig csendben dolgozó vagy mélázó munkatársak nyelve. Elmondják, hogy teljesen az életük részévé vált a hétfőnkénti, sokszor kemény, de annál élvezetesebb drukk, amit a sorozat rögzítése, majd simítgatása jelentett. Elmondják azt is, mintegy mellékesen, mostanában sok a bizonytalanság a rádióban, olykor csak folyosói értesülésekre hagyatkozhatnak, mi szűnik meg, mi marad. Az egyik - nem éppen tegnap óta rádiózó - sportriporter például úgy tudta meg, nem tartanak igényt a munkájára, hogy egy reggel nem fogadta el a kártyáját a beléptetőrendszer.

Menjünk akkor, szólít fel szelíden Major Anna, és megyünk, velünk tart Demjén Erzsébet zenei szerkesztő is, az említett, palackokat rejtő szatyrot én viszem, szerény hozzájárulás, meg az illem okán, ugye. Major körbemutat a negyedik emeleti szobán, ez itt mind Szabó család, mondja, és tényleg: a sokajtós szekrényekben, az íróasztalon, a falakon, de a kevés ajtós szekrényekben is szövegkönyvek, szereposztó lapok, emlékeztetők, fotók, a műsorról született újságcikkek, hallgatói és hivatalos levelek. 2500 adás rekvizitumai.

Régen előre felvették ugyan a nyári szünetben elhangzó részeket, így elvileg akkor lett volna idő egy kis pihenésre - de mindig akadt valami, ami miatt át kellett írni az aktuális részt. Egy augusztusi adás például kissé frivolra, illetve talán túl könnyedre sikerült: Baróti Géza története szerint az éppen katonáskodó Wagner Ferkó, Szabó Laci nevelt fia (Petrik Lajos) - akkoriban az ország egyik kedvence, nagyszájú, jószívű vagány -, mivel szeretett egyszerre több vasat tartani a tűzben, nemcsak egy lánynak udvarolt. Ebből csak akkor támadt probléma, amikor kiderült, a lányok egyszerre akarják meglátogatni a laktanyában. Ráadásul a család is éppen akkor indult Ferkó-nézőbe, ez így már önmagában is bonyolult helyzet volt. De ha azt is eláruljuk, hogy mindez éppen 1968 augusztusában történt, belátható, nem kell az életnél jobb dramaturg. Át kellett írni a részt, mert hogy néz az ki, hogy miközben honvédjeink - a szocializmust védendő - bevonulnak Csehszlovákiába, egy kiskatonának az a legfőbb gondja, hogyan kerülje el a szerelmi és a családi botrányt.

Negyvennyolc év alatt egyetlen adás maradt el, a nyolcadik, túlbuzgó hivatalnok tiltotta le. Kilencvenig az volt a "rend" ugyanis, hogy felvétel előtt a szövegkönyvet elolvasta az osztályvezető, utána az elnök, a kész, felvett anyagot pedig az elnökhelyettes okézta - vagy nem -, mielőtt adásba ment volna. Akkor az alelnök nem ért rá, a szerkesztőség egyik tisztviselője hallgatta meg a Szabó családot - le is vetette a műsorról, mondván, túlságosan népszínműves a darab. Ez szitokszónak számított akkoriban.

A rendszerváltozás után már nem volt efféle kontroll, Majorék szabadon dolgozhattak - egyetlen esetet leszámítva. 1997 tavaszán történt, hogy a vezetőségnek nem tetszett az egyik keddi adásban elhangzó, általuk pártosnak, ideologikusnak nevezett rész, s a csütörtök délelőtti ismétlésből kicsípték a kifogásolt részt.

A sorozat megszűnését Borbély Julianna kommunikációs vezető azzal indokolta, hogy a Szabó család "a Kádár-rendszer kisembereiről szóló szappanopera", amely "mára végképp elfáradt, és irodalmi értéke is megkérdőjelezhető".

- Amikor elkezdtük, rögtön azzal vádoltak meg minket, hogy "polgáriak" vagyunk, hogy Herczeg Ferenc Gyurkovics fiúkját, illetve Gyurkovics lányok című regényét akarjuk utánozni. Ma meg Kádár-kispolgáriak vagyunk? - kérdi a dramaturg, majd hozzáfűzi: aki szerint a Szabó család szappanopera, az egyetlen részét sem hallotta még, vagy nincs tisztában a műfaj fogalmával. Amúgy meg sosem mondták, hogy amit csinálnak, irodalom volna. - Mindig arra törekedtünk, hogy legyen valami mondanivalója a darabnak. Régi kifejezés ez a mondanivaló, talán meg is szólnak érte, legyen akkor inkább tanulság, a családi életre, az erkölcsre vonatkozó - véli a dramaturg.

A megszűnés egyik hivatalos oka az volt, hogy alig hallgatják a műsort, konkrétan 0,4 százalékot (körülbelül 32 ezer hallgatót) emlegettek a nyilatkozók. A hétfői adásra ez igaz is - a csütörtök délelőtt 11.05-ös ismétlésre viszont nem, azt nagyságrenddel többen, a Gallup felmérése szerint négyszázaléknyian, vagyis átlagosan 320 ezren figyelik.

Major úgy látja, nem lehet összehasonlítani a hatvanas évekbeli hallgatottságot a maival, ahogy azt például a kommunikációs vezető tette, hiszen akkoriban még csak egyetlen rádió volt, egyetlen tévé - ráadásul keveseknek volt saját televíziójuk.

- Ez a sorozat már évtizedek óta megadja, amit a mostani tévéshow-k kínálnak: belelátni mások életébe - mondja Major Anna. - Kicsit úgy érezték az emberek, hogy Szabóék itt laknak a szomszédban. Tulajdonképpen össznépi játék volt, amitől most megfosztották a hallgatókat. Akik - ez a közönségszolgálatra, illetve közvetlenül a szerkesztőségbe érkező levelekből, telefonokból kiderül - nem értik, miért szűnik meg a műsor - mondja, majd halkan hozzáteszi:

- Én se nagyon.

A családregény szereplõinek egy csoportja az utolsó adás felvételén
A családregény szereplõinek egy csoportja az utolsó adás felvételén
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.