Gyurcsány Fe­renc mi­nisz­ter­el­nök, Keller Lász­ló kép­vi­se­lő és mind­azok, akik ott vol­tak és tap­sol­tak Keller be­szó­lá­sa után a szo­ci­a­lis­ták hét­fői frak­ció­ülé­sén, né­hány perc alatt el­ér­ték azt, ami­re az el­len­zék­nek vél­he­tő­en na­pok­ra, he­tek­re, sőt, hó­na­pok­ra lett vol­na szük­sé­ge. Meg­bé­lye­gez­ték, szo­ci­a­lis­ta párt­ka­to­ná­vá (par­don: rend­őr­ré) sül­­lyesz­tet­ték a le­en­dő or­szá­gos fő­ka­pi­tányt, no­ha – fel­té­ve, hogy hin­ni le­het a párt­ból és kor­má­nyá­ból ki­szi­vár­gó hí­rek­nek – még azt sem tud­ják, ki lesz az.

Keller Lász­ló a rend­őri ve­ze­tők me­nesz­té­se után, a frak­ció­ ülé­sen meg­kér­dez­te: – Ha most tisz­ta lap­pal in­dul­hat a rend­őrség, ak­kor mi­ért van még a he­lyén Szabadfi Ár­pád or­szá­gos rend­őr­fő­ka­pi­tány-he­lyet­tes, a ma­ga re­mek fideszes kap­cso­la­ta­i­val. A szo­ci­a­lis­ta frak­ció vas­taps­sal re­a­gált Keller sza­va­i­ra. A mi­nisz­ter­el­nök pe­dig – ahogy mond­ják – egy csak rá jel­lem­ző mo­sol­­lyal an­­nyit mon­dott: meg­ér­tem a tap­sot.

Ami­kor fel­ív­tam Kellert, és meg­kér­tem, fejt­se ki bő­veb­ben, mi a ki­fo­gá­sa Szabadfi re­mek fideszes kap­cso­la­ta­i­val, egy­ál­ta­lán, mit ért ezen, és hon­nan tud ró­la, hogy a fő­ka­pi­tány-he­lyet­tes kik­kel ba­rát­ko­zik, hi­de­gen ki­tért. Nyil­vá­no­san ő nem nyi­lat­ko­zott (és nem is fog) Szabadfi tá­bor­nok­ról, mond­ta, mi­vel pe­dig a frak­ció­ülés nem nyil­vá­nos ren­dez­vény, az ott el­hang­zot­ta­kat kom­men­tál­nia sem kell. Egye­nes be­széd – vas­tap­sot ér­de­mel.

A baj csak az, hogy ki­szi­vár­gott a kép­vi­se­lő "be­szó­lá­sa", a kor­mány­fő tá­vol­ság­tar­tó­nak is csak túl­zás­sal mi­nő­sít­he­tő vá­la­sza és a frak­ció vas­tap­sa. Így együtt ve­szé­lyes üze­ne­tet hor­doz­nak. Azt, hogy aki a mi or­szág­lá­sunk ide­jén ma­gas hi­va­tal­ba akar ke­rül­ni – vagy, ha már ott van, ott is akar ma­rad­ni – jól néz­ze meg, kik­kel ba­rát­ko­zik. Mert aki nem a mi ku­tyánk köly­ke, nem ma­rad hi­va­tal­ban.

Nyil­ván, ha Keller akart vol­na, ta­lál szak­mai, vagy mo­rá­lis ér­ve­ket is Szabadfi me­nesz­té­se mel­lett, ha az a cél­ja. A rend­őr­ség pil­la­nat­nyi he­lyez­té­ben ez nem lett vol­na nagy kunszt. De úgy tű­nik, nem akart. Meg­elé­ge­dett az­zal, hogy lefideszesezi. Most az­tán a rend­őr­sé­gen, az ál­lam­igaz­ga­tás­ban és min­de­nütt, aho­vá egy kor­mány­pár­ti kép­vi­se­lő sza­va (eset­leg a ke­ze is) el­ér­het, szá­mol­hat­ják a tiszt­vi­se­lők, hogy mi­ből van ne­kik több: szo­ci­a­lis­ta ba­rát­ból, vagy fideszesből?

El­tű­nőd­het­nek, hogy a nem nyil­ván­va­ló ese­tek­ben ho­gyan kér­dez­zék meg gyer­mek­ko­ri paj­tá­sa­ik­tól, akik­kel ha­von­ta egy­szer le­ül­nek sö­röz­ni, hogy me­lyik ol­dal­lal is szim­pa­ti­zál­nak? S va­jon mit tesz­nek majd, ha ki­de­rül, hogy kí­gyót me­len­get­tek a keb­lü­kön, s aki egy­kor ír­ni-ol­vas­ni ta­ní­tot­ta őket, fideszes lett-e az évek so­rán?

A szo­ci­a­lis­ták fi­no­man szól­va nem min­den alap nél­kül bí­rál­ták an­nak ide­jén a Fi­desz ve­zér­ka­rát az or­szág sze­kér­tá­bor­ok­ra osz­tá­sá­ért, majd ár­nyék­ál­lam szer­ve­zé­sé­ért. Keller hét­fői "be­szó­lá­sa" azon­ban azt sej­te­ti, az ő so­ra­ik­ban is meg­van a haj­lan­dó­ság ar­ra, hogy min­den más szem­pon­tot fél­re­té­ve, asze­rint mi­nő­sít­se­nek al­kal­mas­nak vagy al­kal­mat­lan­nak va­la­kit egy poszt be­töl­té­sé­re, hogy kik­kel ba­rát­ko­zik. Ez is le­het egy ki­vá­lasz­tá­si szem­pont. Ki­csit ki­re­kesz­tő­nek tű­nik, ki­csit sér­ti ta­lán a ma­gán­élet szent­sé­gét is, so­kak de­mok­rá­ci­á­ba ve­tett hi­tét is ta­lán, de úgy tű­nik, van, ahol ez tap­sot ér­de­mel.