Körülrajzolt vendéglátóteraszok
Tíz - tizenöt centi magas, fából készült dobogó építésére kötelezi a belvárosi vendéglátósokat egy határozatában az V. kerületi tulajdonosi és elidegenítési bizottság. A kivitelezésre három hetet hagytak a döntéshozók, s kikötötték, műfűvel nem lehet borítani az emelvényt, a napernyővel azonos színűre kell festeni, s biztosítani kell az akadálymentes megközelítést (rámpát) is. A polgármester, Rogán Antal felfüggesztette a rendeletet, még mielőtt a határidő hivatalosan is elkezdett volna ketyegni. A fideszes kerületvezető "mutyizásnak" nevezte a bizottsági rendeletet - amelyből a mindenkori polgármestert hosszú évek óta egyszerűen kihagyták -, és saját hatáskörébe kérte a döntést. A teraszok ügyében ugyanis Rogán átlátható rendet és ellenőrizhetőséget akar, egyszer, s mindenkorra. De legalábbis három évre. Vagyis ezennel szakít a hagyománnyal, amely szerint minden évben újra egyezkednek a vendéglátósokkal, s mindenki számára biztonságos, kiszámítható megállapodást tervez.
Rogán szerint főleg a Váci utca déli részén működő teraszosok nyújtózkodnak tovább, mint ameddig a takarója, pontosabban az általuk megfizetett közterület ér: délutánra és etsére öt-hat asztalhellyel is többet foglalnak el, mint amennyit kifizetett, négyzetméterenként átlagosan 280 forintért.
Ezzel nemcsak a közterületi szabályokat sértik, de a gyalogosokat is akadályozzák. Rogán tapasztalata szerint jó néhány vendéglátóst fizikai "kényszerrel" kell rábírni, hogy betartsa a rendet. A dobogó éppen erre lett volna jó - csak akkora emelvényt lehetne kitenni, amekkora területre befizetett az éttermes -, ha a megoldás nem vérezne több sebből. Először is drága, másrészt nehezen változtatható az alapterülete - van, hogy szezon közben módosítná valaki az általa használt területet -, de adott esetben akadályozhatja például egy mentőautó parkolását is. A polgármester ezért két másik javaslatot is kidolgoztat: az egyik a Párizsban látható rézcsavaros megoldás, a másik pedig a Münchenben elterjedt felfestés. Mindkettővel pontosan ki lehet jelölni a határokat, s azonnal látni lehet, ha valaki túlterjeszkedik. Az újítás nem érinti azokat a teraszokat, amelyek jelenleg is emelvényen vannak, vagyis, azokat nem fogjál lebontatni.
A Magyar Vendéglátók Ipartestületének alelnöke szerint az egységesítés nemes cél, és azzal is egyetért, hogy kordában kell tartani a kipakolást. Herz György azt azonban már nem tartja szerencsésnek, hogy a szabályozás egészen a színek meghatározásáig elmegy, elég lett volna, ha a rendeletben az szerepel, hogy a terasz legyen esztétikus, a többit rá kellett volna bízni a tulajdonosokra, nekik a legfontosabb, hogy a hely, amelyből élnek, gusztusos és civilizált legyen. Megjegyezte: az akadálymentesítő rámpa természetesen jogos elvárás, de ha valaki tisztességes feljárót akar készíteni a dobogójához, legalább 1,5 négyzetmátert elveszít a területéből, amelyért egyébként súlyos pénzeket fizet.
Bojár Iván András városarculati tanácsnok szerint a rendeletben mindenképpen szerepelnie kellett volna, hogy a teraszokra tilos igánytelen műanyagbútorokat pakolni. A műfű-tiltást melegen üdvözli, de ahogy Herznek, a szigorú esztétikai regula neki sem tetszik igazán. Azt, hogy mi hogyan néz ki, zsűrik szokták eldönteni, nem paragrafusok - jegyezte meg, hozzátéve: lehet, hogy létrejön egy sztenderd, ez nyilván egy kicsit javítja majd azt, ami nagyon rossz, de tönkreteheti, ami viszont nagyon jó. Bojár egyébként nem érti, hogy a belvárosiak miért nem jelezték neki, és a körúton belüli többi kerület illetékeseinek, hogy efféle egységesítésre törekszenek, hiszen ennek a törekvésnek nem szabadna megállnia a kerülethatáron. Budapest egy városnak épült, igyekezni kellene, hogy az is maradjon, és lehetőleg kerülni a külön-utas megoldásokat.
