Százezrekért az utolsó úton
Évente tizenhatmilliárd forintot költünk temetésre és a kiegészítő szolgáltatásokra, ebből csak négymilliárdot a fővárosban - az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) szerint. Az egyesület a hét végén rendezte meg a hatodik nemzetközi temetkezési szakkiállítást, a Temexpót, amely elsősorban a szakma részvevőnek szól.
Be kell ismerni: egy laikus számára első ránézésre mellbevágó ennyi koporsó látványa, holott egyben egy pezsgő, mára nemzetközivé vált szakmáról van szó. Puskás Béla, az OTEI alelnöke úgy becsüli: az eltelt években is valamivel az infláció feletti mértékben nőtt a körülbelül ötszáz temetkezési vállalkozás, temetőüzemeltető, kegyeleticikk-kereskedő forgalma. Míg a rendszerváltásig állami monopólium volt halottaink eltemetése, a kilencvenes évek óta a kegyeleti szolgáltatásoknál is érvényesülnek a fogyasztói igények.
A választékban ma egyaránt megtalálható az alapszériás koporsó és urna, ezek százezrekbe kerülő, mahagóniból vagy rózsafából készült változatai, de akadnak úgynevezett de luxe és modern, formatervezett darabok (főként urnák) is. Mi több, kapható a testet az örökkévalóságig megőrző titánvázas fémkoporsó is - leginkább az USA-ban van erre igény, nálunk még nem jellemző. A környezettudatos vevőknek a levegőt nem szennyező, ezért hamvasztáshoz ideális biokoporsót és természetes alapanyagokból készülő biournát kínálnak. Urnára-koporsóra egyaránt lehet egyéni díszítést kérni - ennek jóformán csak a fantázia szab határt. Maga az alapanyag, vagyis a koporsó igényesebb alapanyagból, illetve kivitelezésben 200-300 ezer forintba kerül.
A földi lét utolsó útjára akár lovas hintó vagy speciális belső hűtővel ellátott pompaautó is bérelhető, ha nem felel meg a fekete halottaskocsi.
A jelentős fejlődés ellenére a szakma presztízse hagy némi kívánnivalót maga után. Míg a harmincas években köztisztelet övezte a temetkezési vállalkozókat, ma azt sem tudják elérni, hogy a szakkiállításra kilátogasson az érintett szakminiszter. Puskás Béla szerint a szakma presztízse a hatvanas években süllyedt a mélypontra: az állami temetések és az állami kezelésben lévő temetők igénytelen egyhangúsága miatt.
Az egyesület alelnöke szerint egyre többen vannak azok, akik nem ápolják felmenőik sírjait - sokan azért, mert elköltöznek szülőfalujukból -, de egyre nő azok száma is, akik hazaviszik a hozzátartozó hamvait, és nem kérnek temetést. (Vélhetőleg sokan anyagi okból.) Míg 2005-ben kétezerből három-négy esetben fordult ez elő, 2006-ban már kétezerből 140 halott maradt temetés nélkül. A drága hamvak pedig egyre gyakrabban kerülnek ki költözködéssel vagy lomtalanítással a szeméttelepre - de nemrég éppen a Tisza-parton találtak egy eldobott urnát.
Egy átlagos temetési ceremónia költsége (ebben nincs benne például a koporsó vagy a sírhely) 160-200 ezer forint között van. A vállalkozók azt állítják: ezt teljes egészében a hozzátartozók fizetik, mivel az önkormányzatok számos, a temetőfenntartással kapcsolatos költséget nem állnak, noha nekik kellene, amit aztán a vevőre hárítanak át. (Temetésre egyébként segélyt lehet kérni a helyhatóságoktól.)
Ezzel együtt szertartásból is van, aki a luxuskivitelt kéri. Külön kategóriát képviselnek a roma temetések: a roma kultúrában ugyanis kultusza van a temetésnek, a vajdák elbúcsúztatásánál egyáltalán nem ritka
S persze az is sokatmondó tény, hogy csődbe ment cégről csak elvétve hallani, új belépő pedig nincs ezen a piacon - annak ellenére, hogy egy temetkezési vállalkozás egy nem különösebben nagy, 30 milliós összegből is elindítható. Mint azt Pölczmann Árpádtól, a Mantex Kft. ügyvezetőjétől megtudtuk, a szolgáltatók köre a rendszerváltás utáni néhány évben alakult ki, s azóta nemigen változott. Az általuk forgalmazott termékek forrása azonban igen: közel 40 százalék az import - lengyel, olasz, spanyol - termék a hazai piacon. A temetkezési szakma több mint kétharmada közepes, 50-100 főt foglalkoztató cégek kezében van, a kisebb, esetleg családi vállalkozások a piac harmadát birtokolják. A "stabil megrendelői kör" évente 125-130 ezer halottat jelent. Számuk a statisztikai hivatal adatai szerint évente 3-4 százalékkal csökken.
Az, hogy a kegyeleti szolgáltató piac már egy jó évtizede "beállt", a szolgáltatás bizalmi jellegével is magyarázható. Az önkormányzatok a legritkább esetben váltanak szolgáltatót.
