Az ellenzéknek a módosítás elleni felzúdulása kapcsán Révész Sándor (Az ellenzék pedofíliája, március 22.) hivatkozik arra a közmegegyezésre, miszerint Magyarországon a 14. életévét betöltött személy szabadon dönthet arról, kíván-e szexuális kapcsolatot létesíteni, s ha valakit ebből a szempontból nem minősítünk gyereknek, akkor a tevékenység fölvétele szempontjából sem minősíthetjük annak.

Én itt arra szeretnék emlékeztetni, hogy bizonyos esetekben a beleegyezési korhatár a hatályos törvények szerint még csak nem is 14, hanem 12 év!

Ha összevetjük a Btk. 201. és 210. §-át, kiderül, hogy a büntetőjog a szex "fajtalanságnak" nevezett formáiba való beleegyezés alsó korhatárát 12 évnél, vagyis (büntető)jogi értelemben is gyermeki életkornál húzza meg.

Büntetőjogi értelemben - némi egyszerűsítéssel - akkor valósul meg közösülés, amikor valaki nemi szervét közösülési szándékkal egy ellenkező nemű személy nemi szervéhez érinti.

Ez az, amit a Btk. egy 12-14 év közötti gyermekkel kapcsolatban is büntetéssel fenyeget. Nem tekinti azonban közösülésnek a hazai büntetőjog sem az orális, sem az anális közösülést, sem a nemi szerveken kívül bármilyen más testrésszel, eszközzel való behatolást bármelyik testnyílásba. Mindez nem közösülésnek, hanem fajtalanságnak minősül.

Általánosságban a Btk. 210/A § (1) bekezdése szerint fajtalanság: a közösülés kivételével minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére vagy kielégítésére szolgál. A törvény ezzel a meghatározással a szexualitás meglehetősen - szerintem túlzottan - tág körét vonta e fogalom alá. A fajtalanság büntetőjogi kategóriájába tartozik a hüvelyi közösülésen kívül minden, ami az emberek teljesen hétköznapi szexuális életébe tartozik. A törvény ezzel a pejoratív csengésű szóval illeti tehát a pettingelésig bezárólag teljesen normális emberek teljesen normális szexuális tevékenységét. Arról már nem is beszélve, hogy minden homoerotikus cselekmény is csak ebbe a kategóriába tartozhat - hiszen ott nem kerülhet sor különneműek nemi szerveinek érintkezésére. De fajtalanság persze minden olyan szexuális cselekmény is, amit a legbizarrabb, legperverzebb fantáziáinkból előáshatunk. A törvény tehát egybesöpör a leghétköznapibbtól a legdeviánsabbikig mindenféle szexuális tevékenységet.

Azt a 18 év alatti fiatalkorút, aki büntetőjogi értelemben véve közösül 12-14 éves partnerével, megrontás bűncselekményéért egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a Btk. Akkor is, ha az aktusba a gyermekkorú partner beleegyezett - netán ő "csábított" közösülésre.

De ugyanez a fiatalkorú ugyanazzal a 12-14 éves gyerekkel annak beleegyezése esetén mindent megtehet, ami a törvény szerint fajtalanságnak minősül. Sőt, az se baj, ha a kiskamaszok többen, akár tucatnyian vannak. Mindent szabad, ami "csak fajtalan". Bevethető bármilyen segédeszköz, állat, akármi, amit csak el tudunk képzelni. Meg az is, amit nem. Ez mind nem számít egy tizenkettedik életévét betöltött gyerek "megrontásának"!

Csak a büntetőjogi értelemben vett közösüléstől kell óvakodni, meg persze attól, hogy a fajtalankodásról fölvétel készüljön.

Mindezek alapján bízvást kijelenthetjük, hogy az ellenzék "pedofíliaellenes" buzgalma és a kormánypártok ehhez való ijedt asszisztálása több mint nevetséges. Egy a büntetlenül űzhető fajtalansághoz képest jelentéktelen súlyú cselekmény körül csapják a zajt, miközben a Btk. telis-tele van jogi, lélektani és erkölcsi szempontból is egyaránt indokolhatatlan, ordító ellentmondásokkal. Ráadásul olyanokkal, amelyeket Európa boldogabbik felén már rég kiküszöböltek. Büntetőjogászként és gyakorló pszichiáterként is elképesztőnek tartom képviselőink szemellenzősségét, és mérhetetlenül hiteltelennek színpadias erkölcsi buzgalmukat, összevetve azzal a teljes érdektelenséggel, amelyet a Btk.-ban rejtőző súlyos anomáliákkal szemben tanúsítanak hosszú évek óta. Vagy talán saját magukból indultak ki? Mindent lehet, csak nyoma ne maradjon?

A szerző jogász és pszichiáter