Hávelné Szatmári Katalin elképzelése nem vált valóra. Mivel a Magyar Gyógyszerész Kamara alapszabálya három ciklust követően nem engedi meg, hogy ugyanaz maradhasson az elnök, novemberben a tisztséget ideiglenesen átengedte Horváth Tamásnak. Csakhogy szombaton ismét Horváthot választották a kamara első emberének - immár négy évre -, mégpedig tetemes előnnyel, hiszen a küldöttek közül rá 140-en, míg ellenfelére mindössze 76-an voksoltak.

A bennfentesek szerint Hávelné visszatérési terve azért dőlt dugába, mert a tagság rájött, hogy más kamarai politikára van szükség az építkezéshez, mint amit Hávelné képviselt. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: amikor gyakorlatilag az egész rendszeren átment az úthenger, akkor az erőket arra kell koncentrálni, hogy a helyzetet konszolidálják, nem pedig állandó nyilvánosság előtti konfliktusra.

Horváth Tamás is azt hangsúlyozta az elnökjelölti beszédében: a polihisztorok kora lejárt, az érdekképviselet nem "one-man show". A kamara alapfeladata a gazdasági, szakmai, etikai és egzisztenciális érdekek képviselete, beszélő viszonyban kell maradni az Országos Tisztiorvosi Hivatallal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, a gyártókkal. Horváth az Egészségügyi Minisztériummal is új alapokra akarja helyezni a kapcsolatot: nem nyomásgyakorlással, hanem tárgyalásokkal akar célba érni.

Az eredményt Hávelné is így értékelte: a patikusok elkeseredettek, bizonytalanok és abban bíznak, hogy egy csendesebb, kompromisszumkészebb politika majd segít.

A korábbi és az újra bizalmat kapott elnök