Letenyei iskolabezárás leépítéssel
Már két éve számítani lehetett arra, hogy a csökkenő tanulólétszám és az önkormányzatokat érintő megszorítások miatt előbb-utóbb bezárják a letenyei Általános Iskolát, Diákotthont és Gyermekotthont. A bezárásról végül a múlt hónapban döntött az intézményt fenntartó Zala Megyei Önkormányzat: a 2007-2008-as tanévtől kezdve már nem működhet az idén még hetven diákot fogadó iskola. A testület arról is határozott, hogy az intézmény ötvenkét alkalmazottja közül harmincötöt elbocsátanak. Azért ennyit, mert az állami gondozású fiatalok számára kialakított gyermekotthon továbbra is működni fog, így tizenhét dolgozó állása megmarad.
A megyei közgyűlés határozata heves vitákat váltott ki a dél-zalai településen. Novák Lászlóné, az intézmény igazgatója - a szülőkhöz hasonlóan - azért tartja elhibázottnak a döntést, mert az iskolában elsősorban enyhe értelmi fogyatékos gyermekeket tanítanak, akiknek ezután a harminchárom kilométerre lévő Lentibe kell utazniuk naponta, ott van ugyanis legközelebb speciális oktatás. A szülők és a pedagógusok ma sem tartják indo-koltnak az iskola bezárását, ám lassan beletörődnek abba, hogy lezárul a harmincöt éve alapított intézmény története. Már-már úgy tűnt, csendben, konfliktusok nélkül szűnik meg az iskola, amikor a napokban újból fellángoltak a viták.
Kiderült ugyanis, hogy a jobboldali többségű megyei önkormányzat - az elbocsátás előtt álló dolgozók rovására - változtat az intézmény bezárásának előzetesen eltervezett módján és menetrendjén. Az év elején még azt tervezte a fenntartó: a gyermekotthon továbbműködtetése mellett, átszervezéssel szünteti meg az intézményt. A legutóbbi közgyűlésen azonban már úgy határozott a testület: előbb egy nagykanizsai intézményükhöz csatolják a gyermekotthont, s csak ezután zárják be a letenyei iskolát. A két módszer között lényegében annyi a különbség: az előbbi esetben jogutóddal szűnt volna meg az intézmény, a jóváhagyott verzió szerint viszont jogutód nélkül zárják be azt. Ez a módosítás az elbocsátás előtt álló tanároknak több százezer forintos veszteséget, az önkormányzatnak viszont milliós megtakarítást jelent. A megkérdezett munkaügyi jogászok szerint ugyanis, ha jogutód nélkül zárnak be egy intézményt, akkor legfeljebb végkielégítésre számíthatnak az elbocsátott közalkalmazottak - a felmentési időre járó bérre ez esetben nem tarthatnak igényt.
Az érintett pedagógusok biztosak abban: a jogi csűrés-csavarás kizárólag azt a célt szolgálta, hogy a lehető legkevesebb kiadással tudják őket az utcára tenni. Szerintük egyszerűen arról van szó: még az elbocsátásukon is spórolnak, "trükközéssel" érték el, hogy ne kelljen kifizetni nekik a felmentési időre járó bért, ami egy harminc-negyven éves munkaviszonnyal rendelkező pedagógus esetében akár bruttó kétmillió forint is lehetett volna.
- Többen is már harmincöt éve, az iskola alapítása óta itt dolgozunk, ennek tükrében különösen bántó, erkölcstelen és méltánytalan, ahogyan elbocsátanak minket - foglalta össze az iskola egyik rangidős pedagógusa a tantestület véleményét.
Kalamár Gábor, a Zala Megyei Önkormányzat oktatási és kulturális osztályának vezetője kijelentette: nem azért választották az iskola bezárásának ezt a módját, hogy csökkentsék az elbocsátás előtt álló pedagógusok járandóságát. Ennek kizárólag az volt az oka, hogy az otthon átszervezését így tudták a legegyszerűbben megoldani. Mint mondta, tény, hogy a 650 milliós költségvetési hiánnyal küzdő megyei önkormányzatnak minden kiadást kétszer is meg kell fontolnia, de ez esetben nem az anyagiak miatt döntöttek így. Kalamár Gábor azt mondja: megérti a pedagógusok elkeseredettségét, s minden segítséget megadnak nekik ahhoz, hogy mielőbb új munkahelyet találjanak.
Az elbocsátás előtt álló pedagógusok kivétel nélkül azt mondták: tudomásul vennék az önkormányzat eljárását, ha máshol el tudnának helyezkedni. Ám erre nincs sok esélyük, ezért most minden forint sokat számítana nekik. Mint mondták, Letenyén szeptembertől már csak egyetlen iskola működik, ott pedig nem terveznek pedagógusfelvételt, ráadásul Zala megye más településeinek oktatási intézményeiben is létszámstopot rendeltek el. Más szakmában sem tudnak könnyen elhelyezkedni: a térségben magas a munkanélküliség, többségük ráadásul negyven-ötven éves, ez a korosztály pedig nem kelendő a munkaerőpiacon.
A tantestület tagjai azt fontolgatják, hogy ügyvédhez fordulnak, s utánajárnak annak: érdemes-e pereskedni az önkormányzattal, amiért megfosztotta őket járandóságuk egy részétől.
