Sárosdi, a prózaíró folyóiratot olvasott az Írók Boltjában, majd hazaindult ebédelni. Az Oktogonon szállt villamosra, nem jutott még el a Király utcáig se, amikor két fiatalember megszólította. Sárosdinak rossz érzései támadtak, nem tudta volna megmagyarázni, miért, mindenesetre nem találta bizalomgerjesztőnek a fiatalembereket. Azok azonban barátságosan viselkedtek, a magasabbik, akinek zselével formázott kis tüskék ágaskodtak a hajából, mosolyogva megkérdezte Sárosditól: ugye jól tudja, hogy ugyanoda jár gyúrni, ahová az ő bátyja is. Sárosdi nem értette a kérdést, a fiatalember erre elmagyarázta, a konditerem hol található, a bátyja naponta gyúr, és néha ő is megfordul ott, szóval egész biztosan látta Sárosdit. Társa, egy köpcös, lapított hajú figura ugyancsak erősködött, mire Sárosdi azt kérdezte: nem lehet, hogy a tévében vagy az újságban látták, szokott ugyanis a médiában szerepelni, lévén hogy prózaíró, és...

A magasabbik ekkor fölkiáltott: "Nahát, az én barátnőm is író!" Sárosdi épp elköszönni készült, a Wesselényi utcánál leszállt a villamosról, a köpcös fiatalember pedig közölte, nekik is erre van dolguk, azzal követték Sárosdit az Osváth utca felé. A magasabbik útközben elmesélte, hogy a barátnője már egy egész köteg papírt teleírt, de nem tudják, mit csináljanak vele, nagy szerencse hát, hogy találkoztak egy íróval, akit ráadásul a konditeremből ismernek is. A háza előtt a két fiatalember igen szívélyesen vett tőle búcsút: megölelték és meglapogatták, Sárosdi csak otthon vette észre, hogy a tárcája odalett. Nem volt benne túl sok pénz, ám roppantul bosszantotta a dolog. Közben olyan érzése lett: örülhet, hogy ennyivel megúszta a találkozást.

Másnap korán kelt, a regényén dolgozott, majd délfelé sétálni indult. Kilépett a kapun, és nagy meglepetésére az előző napi ismerőseit pillantotta meg, az utca túloldalán egy autónak támaszkodva élvezték a napsütést. "Nahát!" - kiabált a magasabbik, Sárosdihoz szaladt és megrázta a kezét. Sárosdinak ismét rossz érzései támadtak, eszébe ötlött, hogy rákérdez a tárcájára, ám nem akart vádaskodni, különben is, ki tudja, nem esett-e ki a zsebéből valahol. "Hova mész? - kérdezte a köpcös, és kinyitotta Sárosdi előtt az autó ajtaját. - Elviszünk bárhova." Mire Sárosdi egyet szólhatott volna, betuszkolták a gépkocsiba.

A magasabbik a hátsó ülésre, Sárosdi mellé ült, és azt mondta: milyen szerencse, épp itt vannak a barátnője írásai. Egy köteg papírt vett elő, Sárosdi kezébe nyomta, majd biztatta, olvassa el. Sárosdi belenézett, első pillantásra látta, hogy bűnrossz grafomán agyszülemények. "Ki lehetne adni valahol?" - kérdezte a fiatalember, és ugyanazzal a lendülettel magyarázta: Sárosdinak biztos vannak ismerősei, menjenek el egy újsághoz és adassák ki, menjenek el mondjuk - s itt kimondta egy, a nagyközönség előtt is jól ismert irodalmi lap nevét. Sárosdi hiába szabadkozott, hogy előbb hadd nézze át alaposan, a volánnál ülő köpcös a lap szerkesztőségének címét akarta tudni, és hamarosan ott álltak a szerkesztőség bejárata előtt.

A magasabbik fiatalember bekísérte Sárosdit, akit nagy örömmel üdvözöltek a lap munkatársai. "Hoztál nekünk valamit?" - kérdezte a prózarovat vezetője, ám Sárosdit megelőzte a fiatalember, és elmondta: neki régi barátja ez az író, most olvasta a barátnője írásait, és szerinte itt ki lehetne adni őket, mert szenzációsak. Miután visszaültek az autóba, a magasabbik fiatalember nyomatékosan megkérte Sárosdit, legyen gondja a barátnője írásaira, mert ő is és a lány is nagyon szeretnék, ha megjelennének. Ráadásul csak egy példány van belőlük, úgyhogy senkinek nem volna jó, ha elvesznének. Utána azt mondta a köpcösnek: "Néhány számítógép, semmi különös. Azok is régiek. Nem érdemes." A köpcös indított, a viszszapillantó tükörbe pillantva azt kérdezte Sárosditól, akar-e most velük gyúrni egyet. A magasabbik helyeselt, hogy jó ötlet, közben megtapogatta Sárosdi karizmait. "Lehet, hogy régebben gyúrtál, de hogy az nem most volt, az tuti - jelentette ki. - Pedig rád férne. Ha már ilyen böhöm nagy állat vagy, nem gondoltál arra, hogy kihasználhatnád a testfelépítésedet?" A köpcös erre kijelentette: a konditeremben majd mutatnak Sárosdinak néhány fogást, a főnök meg örülni fog, mert kellenek a csapatba az új csávók nagyon. Különösen az olyanok, akiknek ekkora mellkasa van. A karjáról nem is beszélve. Kicsit rádolgozik, és pár hét múlva, a következő pénzbehajtásnál már oltári nagy pofonokat tud adni vele.

Sárosdi megadóan hátradőlt a hátsó ülésen, s az járt az eszében: akármi legyen a történet vége, legalább egy novellát hadd írhasson belőle. Meg különben is, nem volt még konditeremben soha.