Gondozatlan idősgondozás
Bár az idő múlásával nálunk is egyre terebélyesebbé válik a társadalmi korfa, a szépkorúak gondozásából élő vállalkozások nálunk inkább vegetálnak, mint virágoznak. A piacot ismerők - több-biztosítós modell ide vagy oda - nem is számítanak döntő változásra az elkövetkező években. Szomorú evidencia: a hazai nyugdíjasok döntő többsége saját zsebből nem tud olyan - nyugati országokban megszokott - szolgáltatásokat megfizetni, mint a kimondottan időseknek szervezett turistautak, nyári táborok. A hozzátartozók pedig inkább szükséghelyzetből fizetik meg az idősek gondozásához szükséges szakképzett munkaerőt - már ha tudják.
A privát betegápolás-gondozás, illetve napközbeni felügyelet költségei ugyanis jócskán megterhelik a családi kasszát. Egy teljes, huszonnégy órás felügyelet ára - az idős ember állapotától, szükségleteitől függően - havonta negyed- és félmillió forint között lehet. (Ez első hallásra sok, igaz, azt sem árt figyelembe venni, hogy a diplomás ápolónő órabére ilyenkor hat-hétszáz forint.) A napközbeni - jellemzően 8 és 16 óra közötti - szolgáltatásra általában óránként 1500-2000 forintot számláznak az erre szakosodott vállalkozások.
A szépkorúak gondozása mint tevékenység évezredekre nyúlik vissza, ennek professzionális válfaja nálunk gyakorlatilag az egyik legfiatalabb üzletág. Az egészségügyi képesítéssel rendelkezők számára egy 1996-os kormányrendelet tette lehetővé, hogy vállalkozókként a társadalombiztosítás által finanszírozott otthoni szakápolásban vegyenek részt. (Ami voltaképpen a létező gyakorlat elismerése volt, ugyanis előtte is maszekoltak ápolók.)
Azóta a fővárosban nagyjából ötven, országosan 300-350 olyan cégről, magánzóról tudni, amely "maszek" ápolást, illetve szociális gondozási tevékenységet végez. Ebbe a gyógytornász, a bejárónő vagy a társalkodónő közvetítése egyaránt beletartozik. Piaci vélekedések szerint viszont legalább ugyanennyien vannak azok a gondozók, akik mindenféle szakhatósági engedély nélkül dolgoznak - valamivel olcsóbban.
Igazi versenypiacról egyelőre azért is nehéz beszélni, mivel a legális vállalkozások tevékenységének egy részét közvetve, például önkormányzatokon vagy megyei egészségbiztosító pénztárakon keresztül az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza. Forgalmuk csak másik, jellemzően kisebb része származik a tehetős, közép-felső osztálybeli megrendelőktől.
Másrészt egy tisztán üzleti alapon működő cég hamar lehúzhatja a rolót - véli Csicsné Trestyánszki Katalin, a tizenhárom éve működő Kék Angyal házi betegápoló szolgálat ügyvezető igazgatója. Korábban maga is húsz évig gyakorló ápoló volt, ebből nyolc évet a sebészeti intenzíven töltött el. Nekik például ezer orvosi vizitre van szerződésük az OEP-pel. Ugyanakkor gyakran előfordul, hogy a havi fix szolgáltatási díjjal szerződött gondozottnak még ellátásra volna szüksége, amit "kereten felül teljesítés miatt" nem finanszíroz a társadalombiztosítás. Ilyenkor a szolgáltató saját zsebből állja a szakápolást, vagy magára hagyja a fizetni nem tudó beteget.
Túl azon, hogy ez nem kedves - bár piackonform - gesztus, az ilyen szolgáltató abban is biztos lehet: az ápolt, illetve hozzátartozói nem fogják az ismerőseinek ajánlani. A szolgáltatás ugyanis messzemenően bizalmi jellegű, és a vékonyka piacon szinte kizárólag szóbeszéd alapján érkeznek ügyfelek. Csicsné Trestyánszki Katalin úgy véli: a '96 után indult idősgondozó-ápoló vállalkozások közül jó néhány éppen a "piaci szemlélet" miatt csődölt be.
Ezzel egybehangzó, amit az általunk megkeresett, az újságokban hirdető ápolóktól, gondozóktól hallottunk: ismerős híján sokszor hetekig vár munkára. Az egyik társalkodónőnek ajánlkozó hirdetőt pedig éppenséggel egészen más ajánlattal keresték meg.
Máskülönben a társalkodónő sem óvilági sikk: a jelenleg franchise hálózattá formálódó, 2001-ben megalakult Dédy-Sitter a betegápolás és idősfelügyelet mellett társalkodónőket is kiközvetít. Sőt Farkas Ágnes ügyvezető igazgató szerint meglehetősen gyakran igénylik ezt a szolgáltatást. Ebbe pedig éppúgy beletartozik a közös séta, mint az újság vagy a levelek felolvasása. A szolgáltatás ára változó, óránként 500 és 1300 forint között van - többnyire attól függ, hogy mennyi időre, milyen rendszerességgel igénylik a szakember társaságát. A legfontosabb kikötés az, hogy a társalkodónőnek tartózkodnia kell a politizálástól.
A vállalkozásokban dolgozók úgy vélik: a piac szűkössége miatt nem igazán tudnak kitörni jelenlegi helyzetükből. A probléma gyökere: a jelenlegi szabályozás külön kezeli a szociális és az egészségügyi ellátást finanszírozási szempontból is, vagyis külön-külön költségvetési forrásból származnak az erre költhető pénzek. Így viszont a komplex szolgáltatást nyújtó privát idősápoló vállalkozások - tevékenységük a kiemelt szakápolási feladatoktól hovatovább a bevásárlásig, a porszívózásig terjed - a hazai finanszírozási és jogszabályi környezetben nem, vagy csak nehezen tudják igénybe venni a közforrásokat.
Míg a kórházakban már úgy-ahogy megszokott a hozzátartozó által leszerződtetett privát ápolók jelenléte, a szociális gondozásra fordítható pénzek felett rendelkező önkormányzatokkal való megállapodás már keményebb dió. Annak ellenére, hogy a szabályozás elvileg lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy kiszervezzék az ilyen tevékenységüket. Csicsné Trestyánszki Katalin szerint mégis jellemző képet fest a jelenlegi állapotokról az, hogy az eltelt tizenhárom év alatt két alkalommal, egy-egy esetben sikerült egy önkormányzattal szociális gondozásra szerződést kötni. Amennyire tudja, a többi versenytársánál sem rózsásabb a helyzet. A gondozásra fordítható források felett rendelkező önkormányzatok jellemzően saját szervezeti kereteiken belül próbálják a szociális gondozási tevékenységet megoldani.
Persze a megfelelő munkaerő megtalálása és megtartása sem könnyű ezen a piacon. Az egészségügyi szakdolgozóknak ugyanis ők sem tudnak többet adni, mint amennyit a közalkalmazotti bértábla alapján a kollégáik kapnak. Az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet kimutatása szerint ez ügyeleti, készenléti díjjal, túlmunkával átlagosan havi bruttó 142 ezer forint. Ugyanakkor egy neve elhallgatását kérő külföldi munkaközvetítő elmondta: az ágyszámleépítések kapcsán nála már érezhető a többletjelentkezés. A vállalkozó németországi családok idős tagjaihoz közvetít ki ápolókat, gondozókat, akik, havonta akár ezer euró körüli összeget is zsebre tehetnek. A szakmai tapasztalat mellett itt nagyon fontos az erkölcsi bizonyítvány megléte. S ami még jelentős különbség a hazai viszonyokhoz képest: feketézésről szó sem lehet, a közvetítő szerint mindkét ország hatóságai - de a megrendelők is - nagyon figyelnek arra, hogy minden legális legyen.
