Békelánc

Elmentem, hogy láncszem legyek a láncban, a békéért. Reméltem, hogy tojásos, sípolós, ordibálós honfitársaim nem jönnek el, de eljöttek.

Ha már ott voltak ők is, és én is, gondoltam megnézem őket közelebbről, mert ha megértem milyenségüket, akkor kevésbé fognak elszomorítani, bosszantani "fellépéseik". Érdeklődő, semleges szemlélődésem pár másodperc alatt odalett. Adrenalinszintem rendesen megemelkedett, és igen, utáltam, hogy ott vannak és teszik, amit ilyen alkalmakkor szoktak volt. Kipirult arccal, vidáman üvöltik, hogy "mongyon le", meg hogy "elk...tad", meg hogy, "takarodj". Tudatosítják vagy nem, az, hogy Magyarország miniszterelnökére mindenfélét ordibálhatnak, ez életük nagy eseménye. Többüknek talán ettől kap értelmet az élete. Ez szánni való, szomorú.

Vigaszul szolgálhat számunkra az, hogy bár újra és újra megakadályoznak bennünket abban, hogy méltó módon ünnepeljünk/emlékezzünk, de, hogy ezt megtehetik, az "csak" a demokrácia túlburjánzása, a szólásszabadság félreértelmezése. Túl leszünk majd ezen is.

Hogy ez így legyen, ahhoz hozzájárulhatna az is, ha a legközelebbi békeláncot a Duna partjára mindazokra emlékezendő hirdetnék meg, akiket bárki, bármely okból a Dunába lőtt. Nyilasok és kunbélák ellen együtt kellene fellépnünk, a nulla tolerancia nevében. Együtt, hogy ne legyenek külön mártírjaink és külön bűnöseink. Hogy ne csak szavainkkal, hanem tetteinkkel is igazoljuk: megértettük, hogy a vétlen áldozatok megsemmisítése, bármely oldalról követték is el, mindannyiunk közös gyásza.

S remélem, az sem utópia, hogy a nemzet sorsát hosszú távon meghatározó, stratégiai kérdések kimunkálásában - egyszer majd -, a kormányon és ellenzékben lévők képesek lesznek együtt dolgozni. Alávetve pártérdekeiket a nemzet érdekének. Hogy mindannyian megértjük, hogy a nemzet egysége nem azt jelenti, hogy az egyik oldal maga alá gyűri a másikat. Hogy a konzervatív nem lehet meg a liberális nélkül, és fordítva. Hogy a hazát nagyon szeretve igenis lehet a felemelkedés módját más úton elérni akarni. Hogy egyik sem az igaz út, hanem a lehetséges. S hogy az optimális, az csak a kettő együttmunkálkodáson alapuló ötvözete lehet.

Huszár Éva

Budapest

Ébredjünk fel!

Nemrég több mint száz köztiszteletben álló személyiség új civil értelmiségi mozgalmat alapított, Márciusi Charta névvel a célból, hogy Magyarországon a jelenlegi szellemi, morális és gazdasági válságra nemzeti érdekeink figyelembevételével - nem pártpolitikai alapon - orvoslást keressenek. Az aláírók között van többek között Gazsó Ferenc MSZP-tag is, aki mint baloldali értelmiségi vállalta az együttműködést egy nem baloldali közösséggel.

Nagy N. Péter kommentárjában (Csoóri és az aláírók, május 7.) azzal próbálja lejáratni a Márciusi Chartát, hogy Martonyi János alapító tag feltételezett titkosszolgálati múltját említi. Martonyit tudomásom szerint soha nem szervezték be; ő nem volt "hálózati ember", csak utazásairól kellett beszámolókat írnia. Továbbá "kis ügynökügyekről" ír, melyek valójában kis zsarolási ügyek voltak. Aki ugyanis távol tartotta magát a politikától, de szakmájában dolgozni akart, zsarolható volt. Ha ugyanis külföldre kellett utaznia, kötelessége volt beszámolókat írnia, különben legközelebb nem engedték ki. Kérdem én, kit kell jobban elítélnünk; azt, aki kiszolgálta a rendszert és zsarolásával morális konfliktusokba kényszerítette az embereket, vagy azt, akinek ezt el kellett tűrnie?

Ma a régi rendszer kiszolgálói részben nyugdíjasok, de az sem ritka, hogy régi kapcsolati rendszerük segítségével milliárdokat keresnek vállalataikkal és sokszor korrupciós üzleteikkel. Medgyessy Péter volt miniszterelnök is állambiztonsági SZT-tiszt volt.

Ez az érem egyik oldala.

A másik oldala sajnos az, hogy ma Magyarországon nagyrészt politikai okokból "összemossák" a megzsaroltakat (akiket részben hamisított vagy a tartó tisztek által kreált, a valós tényeket nélkülöző dokumentumokkal gyanúsítanak) a zsarolókkal; mert hát mindketten titkosszolgálati tevékenységet folytattak. Így érthető Csoóri Sándor mondata, miszerint "... elfogadtuk a diktatúrában gyökerező demokrácia minden züllöttségét és képmutatását".

Mivel ma az ország gazdasági és morális krízisben van, változásra van szükség. Ezért örülnünk kell, ha olyan új értelmiségi fórumok alakulnak, mint a Márciusi Charta, melyek talán segítenek abban, hogy a jelenlegi politikai patthelyzetből kikerüljünk, és olyan változásokat tudjunk elindítani, amelyeknek egy széles bázison nyugvó konszenzus az alapja. Ezért nem elítélni és befeketíteni, hanem támogatni kell ezeket a civil kezdeményezéseket.

Ideje lenne tehát másoknak is felébredniük!

Tarnai László közgazdász

Budapest

Rólunk

Több mint húsz éve fizetek elő a Népszabadságra. Amióta a terjesztést átvette a MediaLOG Fiege Zrt., a lapot nem kézbesítik részemre. Reklamáltam már a postánál, a MediaLOG-nál, mindenütt türelmesen meghallgattak, továbbkapcsoltak az illetékeshez, ott is meghallgattak és ígéretet tettek az ügy kivizsgálására. Mellékesen megjegyzem, az előfizetési díjat minden hónapban a lakossági folyószámlánkról hiba nélkül levonták. Türelmes ember vagyok, de most már nem is reménykedem a megoldásban. Talán hibát követtem el, amikor első hónap után nem tiltottam le az átutalást, de sajnos, annyira megszoktam a lapot, hogy azóta az újságosnál is megveszem, így a duplájába kerül. A történetben az nem világos, miért nem kapom az újságot, ha én nem mondtam le, és önök váltottak terjesztőt? Ha valaki törölt a vevői körből, milyen alapon vonta az előfizetést? Önök szerint kitől kérjem háromhavi előfizetési díjamat, és mikor juthatok hozzá? Sajnálom, hogy ennyi év után elvesztenek egy előfizetőt, de gondolom, ez nem rengeti meg Népszabadság Zrt.-t.

Gaál Imre

Többen megírták már, de még egyszer leírom én is: hiányzik a hétvégi magazinból - és a napi lapból is - a rádió műsora. Értem én, hogy az olvasók igényeit ki kell elégíteni, de hát pont ezért kellene közölni a rádióműsort. Régebben egy hasáb volt a lap szélén. Nem lehetne ezt egy oldalon (akár a legutolsón) továbbra is közölni?

Huszanyicza Tamás

Csak bosszankodással tudom olvasni az interneten a Népszabadságot. Olyan lassan lehet lapozni a sok reklám miatt, hogy eltelik a fiatalságom, míg elolvasom a cikkeiket. Ezért legjobb úton vagyok ahhoz, hogy töröljem a listámról a lapjukat. Lehet a helyzeten kicsit javítani? Vagy annyira szükség van reklámbevételekre? Muszáj, hogy így legyen?

Nagy Zoltán

A május 16-i, Pápai vihar Brazíliában című írásukat illusztráló fotónak a következő képaláírást adták: "XVI. Benedek misét celebrál az Aparecidában, a Miasszonyunk-bazilika előtt". Nem tudnák mégis olyanra bízni a képaláírások megszövegezését, aki tudja, hogy a pápa a misét nem celebrálja, mint a többi pap, hanem pontifikálja?

Válas György

Amikor pár hónappal ezelőtt lehozták Schmidt Mária cikkét, csak pislogtam, mivel ez a hangvétel nem volt szokásos a Népszabadságnál. Pár hete újra csak néztem egyet, amikor leközölték Németh Zsolt pártpropaganda cikkét, amiben a Magyar Nemzet stílusában osztotta ki a kormányt. Ma, május 16-án meg önmaguk karikatúrájaként, itt van ez a cikk Pokornitól, aki osztja az igét az egészségügyről. Holnap meg majd Gálné Pelcz Ildikó? Holnapután meg besunnyog Csintalan? Az egészségügyről írjon szakember vagy szakpolitikus. Farkasházy Tivadart sem olvasnám a GDP növekedésének üteméről. És ha azt hiszik, hogy ezekkel a próbálkozásokkal az ún. jobboldali emberek is olvasni fogják a lapot, nagy tévedés. Akinek eddig jó volt a Magyar Nemzet, annak a Népszabadság akkor is kommunista pártsajtó marad, ha megfeszülnek. De hogy a tárgyilagos, szakmai és kulturált sorokat olvasókat elveszítik, az tény. Viszlát.

Kiss Zsolt

A telefonügyeletre érkezett:

- Érdektelen, hosszú leveleket közölnek, el sem lehet olvasni őket. Szerintem kevesebb újságíró is elég lenne ehhez a silány laphoz.

- Nagyon elégedett vagyok a lappal, mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Fórum rovatot, még azt sem bánom, ha a Fidesz részéről ír valaki. Szükséges, hogy a "másik" oldal is szót kapjon, ismerjük meg a gondolkodásukat, hátha valami értelmeset hoznak a tudomásunkra.

- Hiányolom Gréczy Zsoltot. Dicsérném Csuhaj Ildikó riportjait, és általában is jónak tartom a Magyarország oldalait.

Blogkóstoló

A Vajszínű Árnyalat című blogban www.avajszinuarnyalat.nolblog.hu jó ideje pörög egy kis "pénztárgép" - olyan, mint egy háztartási villanyóra kijelzője -, amely azt mutatja, mennyibe került eddig az Egyesült Államoknak - adófizetőinek - az "iraki kiruccanás". A webnapló tulajdonosa, Kinga Brit, most, amikor a 425 milliárd dollárt is túllépte a cech, megpróbálta "lefordítani" a számokat. Ezt írta:

"Szóval mennyi is az annyi? Például

- lehetne építeni éppen 3000 darabot Massachusetts legeslegdrágább középiskolájából;

- másfél évig mindenkinek ingyér' lehetne mérni a benzint az USA-ban;

- a háborús költségek alig hatoda elég lenne arra, hogy az USA minden egyes autóját átállítsák környezetbarát hajtóanyagra;

- 14.5 milliónyian (többen, mint Magyarország összlakossága!) ingyen végezhetnének a Harvardon egy évet;

- a becslések szerint ennek a 456 mil-liárdnak a nyolcada-kilencede 2015-ig kiirtaná az egész földkerekségen az éhezést és az alultápláltságot, és mindössze 30 milliárd dollár elegendő lenne a világ összes gyermekének egyévi általános iskolai költségeinek a fedezésére; másképpen kvázi ugyanez: a 456 milliárd dollárból 5 és fél évig lehetne etetni a föld öszszes szegényét."