Utam Buddhához
Az a radikális nézet vonzotta őt a buddhizmushoz, miszerint az "én" valójában nem is létezik. Ez szerinte a legnagyobb kihívás, amit valaha is a Nyugathoz intéztek, de arra is figyelmeztet, hogy "a szabadságot jelentő egyéni liberalizmust nem szabad összekeverni a piac korlátlan liberalizmusával, a kettő gyakran ellentétben áll."
Negyedszázada, hogy a frissen végzett közgazdászt az ehhez hasonló ellentétek fordították az ökológia, a zöld mozgalmak felé. Akkoriban még nem a buddhizmus izgatta, hanem az alternatív közgazdasági gondolkodás, amelynek hatására jutott arra a következtetésre, hogy a természeti értékek komolyan vétele és a fősodorbeli közgazdasági fejlődési irány kizárja egymást.
Innen vezetett aztán Zsolnai útja - Lukács György Utam Marxhoz című műve után szabadon - Buddhához. Az "út" első mérföldkövét E. F. Schumacher könyve, a "Small is Beautiful" (A kicsi szép) jelentette. A szerző Zsolnai végzése táján, 1982 körül még nem volt divatban itthon. A katolikus Schumacher ebben a korábban megjelent művében a "fejlődő világ", elsősorban India és Burma részére dolgozott ki a buddhizmus szellemi talaján álló megoldásokat. A második mérföldkő az volt, amikor Zsolnai arra jutott, hogy a buddhizmusnak a Nyugat számára is van mondanivalója, sőt, a Nyugat számára van igazán. A 90-es évek elején ugyanis vendégkutatóként dolgozott a kaliforniai Berkeleyben, amely nemcsak egyeteméről híres, hanem arról is, hogy a buddhizmus egyik központja a nyugati világban. Itt döbbent rá, hogy azok a következtetések, amelyekhez ő intellektuálisan eljutott, egybeesnek a buddhizmus állításaival. A legfontosabb ezek közül a már említett "éntelenség", amiből egyenesen következnek a buddhista közgazdaságtan elsőre meghökkentő alapelvei: törekedj az összes érző lény szenvedéseinek csökkentésére, a vágyak leegyszerűsítésére, az erőszakmentességre, a másokkal való nagylelkűségre. "Ez a fajta közgazdaságtan már nincs ellentétben a valós értékekkel - mondja -, de hiteles képviseletéhez mást és máshogyan kell csinálni."
A meghatározó élmény "az úton" az volt számára, amikor a 90-es évek végén megfogalmazta magának, milyen korlátai vannak a nyugati etikai hagyománynak, amely alapvetően intellektuális ügynek tartja az etikus cselekvést, Zsolnai viszont az etikát a spiritualitásból eredezteti. "Nem szeretném elmaszatolni - próbálja nyomatékosítani -, hogy a lelki meggyőződés nélkülözhetetlen feltétele az etikus cselekvésnek."
Úgy véli, hogy "a buddhizmus által nyert felszabadulás folyamat: nem születünk szabadnak, hanem fel kell szabadítanunk magunkat a dolgok, például a gazdaság uralma alól." Tudatosan kell arra törekednünk, hogy ne legyünk függők, mondja, ő például sose vett fel hitelt, és másfajta kötödésektől is megszabadult.
Negyedszázada dolgozik a Közgázon, és nem emlékszik rá, hogy akadályozták volna a kutatásait. Az egyetemen teljesítményen alapuló reputációja van, végül is kevesen tanítanak Oxfordban, kevesen adnak ki könyvet Amerikában. Ez hírnevet és pénzt is hoz, az egyetemnek is. Úgy véli, ez az oka annak, hogy kutatásaiban szabadon kinyithatta a kapukat a materializmustól a transzcendencia felé. A spiritualitásnak egyébként is más a megítélése Magyarországon, mint Nyugat-Európában: ott egyértelműen pozitív. Manapság a buddhizmus Nyugaton egyenesen trendi, teszi hozzá. Ha tehetné, receptre írná fel az embereknek a spirituális élményt, amely 98 százalékukat jobbá teszi. Ennek hiányában mindenkinek ajánlja Stanislav Grof könyveit, amelyek őt is átsegítették ebbe a világba.
Úgy tartja, a pályája során őt kísérő szerencse mellett a sikerhez az is hozzájárult, hogy ellentétben a nagy nyugati egyetemekkel, a Corvinus Egyetemen nincs ellenséges légkör. Magyarországon kisebb a fizetés, nincs is nagy harc. De kevesebb fizetésből is lehet gazdag az ember, csak újra kell értelmezni a gazdagság fogalmát. Az új típusú gazdagságot számára az a szabadság jelenti, hogy például bármikor elutazhat Oxfordba, egyetemi állása ehhez időt biztosít.
2001-ben főszerepet vállalt az első, "Spiritualitás és menedzsment" című konferencia megrendezésében. A szegedi tanácskozás lehetővé tette nyugati és távol-keleti gondolkodók találkozását. A társaság együtt maradt, és a belgiumi Leuven neves katolikus egyetemének segítségével létrehoztak egy nemzetközi szervezetet, a SPES-t. A betűk ezt takarják: "Spirituality in Economic and Social Life" (Spiritualitás a gazdaságban és a társadalmi életben ). A szervezet pedig éppen a spiritualitás sokféleségét hirdeti. Zsolnai a buddhizmus-felelős. Munkájának 70 százaléka kutatás: milyen, nem az énen alapuló gazdálkodási mód lehetne működőképes Nyugaton a XXI. században.
A buddhizmus szerinte végső meggyőződés arról, hogyan kell élni. Mindig is vonzódott az önként vállalt mértéktartás iránt, így első gyakorlati döntésként lemondott az autóról, ami, bár tudja, hogy meglepő, de még Kaliforniában is lehetséges volt. Ezt ő felszabadulásnak és nem lemondásnak élte meg, ahogy a húsmentes táplálkozásra való áttérést is, ami, mint mondja, jelentősen csökkenti azt az "ökológiai lábnyomot", amit az ember hagy maga után. Egész családja rátért a helyben előállított biotermékek vásárlására, tanítványai pedig a tanítást ültetik át a gyakorlatba: az etikus kereskedelem szabályain alapuló vállalkozásokat működtetnek, például kávézót. Természetesen - teszi hozzá - mást kell fogyasztani ahhoz, hogy az organikus előállítás, az etikus kereskedelem és a méltányos bér költségei is kifizethetők legyenek egy átlagos fizetésből.
A gazdasági etika Zsolnai szerint sokban hasonlít a szerelemhez. Nem érdemes haszonleső módon etikusnak látszani. Ha a vállalatok a társadalmi felelősséget csak megjátsszák, és az etikát pusztán a profitszerzés eszközeként használják, akkor erőfeszítéseik nem lesznek sikeresek. Ugyanúgy, ahogy csak azok részesülhetnek a szerelmi kapcsolat igazi örömeiben, akik képesek partnerüket önmagában és önmagáért szeretni.
