Az 58 éves Al Gore - aki 2000-ben George Bushsal szemben elveszítette az elnökválasztást - mindeddig határozottan cáfolta, hogy megfordulna a fejében, hogy esetleg harcba száll az elnökjelöltségért.

A kérdésre, hogy minek kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy megpályázza a jelöltséget, Al Gore így felelt: "Nem tudom, nem törekszem erre. De azt hiszem, tudni fogom, ha bekövetkezik. Még nem zártam ki". Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy nem tartja valószínűnek az indulását.

A máig népszerű politikust eddigi elutasító nyilatkozatai ellenére szinte minden felmérés a lehetséges elnökjelöltek között sorolja fel, és az eredmény mindig az, hogy Gore az egyik legesélyesebb a Demokrata Párt jelöltségének a megszerzésére.

A környezetvédő Bill Clinton elnöksége alatt nyolc évig volt alelnök.

Hangsúlyozta, hogy végzi a feladatát, és ha jól végzi, akkor minden pályázó a klímaváltozásról fog beszélni. Meggyőződése, hogy a felmelegedés problémájának megoldása erkölcsi kötelesség, nem pártpolitikai kérdés; legutóbb klímavédelmi törvény elfogadását sürgette egy meghallgatáson a washingtoni kongresszusban.

Egyes elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy Gore - aki a globális felmelegedés elleni kampányáról szóló, Kellemetlen igazság című dokumentumfilmjéért Oscar-díjat kapott - az idei Nobel-díjkiosztó ünnepségre vár, és azután jelenti majd be szándékát az elnökjelöltséggel kapcsolatban. Lankadatlan környezetvédő tevékenységének elismerésére ugyanis két norvég törvényhozó őt is a rangos kitüntetésre jelölte, és az esélyes várományosok között emlegetik.

Független elemzők emlékeztetnek arra, hogy az előző elnökválasztások idején a Demokrata Párt többször "produkált" olyan pályázót, aki viszonylag későn, az előválasztási folyamat során tört előre és vezető pozíciót szerzett; ilyen volt például Jimmy Carter 1976-ban, Michael Dukakis 1988-ban, Bill Clinton 1992-ben és John Kerry 2004-ben.

(MTI)