A két ügyeletes orvost azért vádolták meg, mert Vince bácsi, akinek tényleg agyvérzése volt, olyan későn került a műtőasztalra, hogy meghalhatott volna emiatt – és azért mentették föl, mert nem hogy nem halt meg, de az egész napos várakozás közben nem is rosszabbodott az állapota. Ettől függetlenül őt is lóhalálában megműtötték, mikor rájöttek, mi történt.

Ez még csak azokról szól, akik egyáltalán szereplői lettek a pernek. De nem vizsgálta a rendőrség, miért nem nézték meg az idegsebészeti klinikán, hogy a tévedésből megműtött Béla bácsi véralvadásgátlót szedett – pedig valószínűleg ez okozta a halálához vezető szövődményeket – holott a betegcserétől függetlenül ez a papírjaiból kiderülhetett volna. Nem vizsgálta a rendőrség, ki és miért hamisította meg az időpontot azon a kérőlapon, amelyen a Béla bácsi helyett CT-re küldött Vince bácsi saját CT-vizsgálatát két órával későbbre írták át. A végül felmentett ügyeletvezető orvos védője azt mondta a tárgyaláson: dokumentumuk van róla, hogy közben az egyik professzor testvérét vizsgálták – soron kívül. A kórház orvos igazgatója ügyeletes csúcsvezetőként nem tartózkodott az intézményben – ez is elsikkadt a jogi eljárások közt.

Figyelem, a betegcsere még a reform előtt történt, azt követően mintegy kétmilliárd forintot költöttek a szegedi kórház rekonstrukciójára – nagy részét a sürgősségi betegellátó osztályra. De megfelelő létszámú orvosra, nővérre már nem jutott pénz – az ügyeletvezető orvos egyszerre teljesített szolgálatot az egyes és a kettes belgyógyászaton, a sürgősségi osztályon és az onkológián. Káosz volt, ahol bármikor előfordulhat műhiba, betegcsere, akármi. Leteszem a nagyesküt, sohasem került volna nyilvánosságra, hogy két szerencsétlen falusi öregembert összetévesztettek, és valamelyik pont emiatt halt meg, ha mindez nem válik a kórházon és a városon belüli hatalmi harcok eszközévé.

Lehet mondani, hogy nem a betegápoló volt a bűnös, hanem a rossz rendszer, és azt a volt főigazgató működtette – de akkor a volt főigazgatót nem kényszerszabadságra, majd nyugdíjba kellett volna elüldözni, hanem a vádlottak padjára ültetni. És ha az új főigazgató valóban megnyugtató rendet akart volna teremteni, akkor nem mondta volna, amit az egyik védő a tegnapi tárgyaláson idézett tőle. Mármint, hogy az egészségügy olyan szervezet, mint a katonaság: tábornokot nem áldozunk!

Szegeden meghirdették magánosításra a kórház működtetését, az egyetem pályázik rá – a közszájon forgó hírek szerint egy csaknem hárommilliárdos adósság terhe alatt nyögő szervezet vesz meg egy valahány százmilliós adóssággal rendelkezőt. Senki sem tudja, ki fogja rendezni a tartozást, ki veszi meg a kórház eladó ingatlanjait, honnan és hány száz egészségügyi dolgozót bocsátanak el. És nem tudni azt sem, ha Vince meg Béla bácsi ma kerülne be az ügyeletre, más történne-e velük, mint ami történt. De talán majd ezt is megtudjuk, mire a bűnös beteghordó ítélete jogerőssé válik.

Tanács István