A tárgyalás során - tekintettel a szakvéleményekre és a neurológus szakorvos véleményére - nem volt kétséget kizáróan bizonyítható a harmad- és negyedrendű vádlottak bűnössége - mondta Rövid Csaba ügyész, a Szegedi Városi Bíróságon folyó perben.

Az ügyészség a harmad- és negyedrendű vádlott orvosokat azzal vádolta, hogy késve vizsgáltak meg egy beteget, s a látható neurológiai tünetek ellenére nem hívtak a férfihoz szakorvost, és esetében a CT-vizsgálatra is már csak akkor került sor, amikor fény derült a betegcserére, s ezzel veszélyeztették a férfi egészségét és életét.

Rövid Csaba ügyész azt javasolta, a bíróság az elsőrendű vádlott beteghordót és a másodrendű vádlott ápolót foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetésben mondja ki bűnösnek. Indítványozta, hogy rájuk a bíróság fogházban letöltendő szabadságvesztés büntetést szabjon ki.

Az ügyész szerint a hosszú és alapos eljárás során bebizonyosodott, hogy 2004. július 3-án az elsőrendű vádlott, a szegedi városi kórház egyik beteghordója, megszegte a rá vonatkozó írott és íratlan szakmai szabályokat, amikor azonosítás nélkül vitt el CT-vizsgálatra egy kommunikációképtelen, idős férfit. A betegnél a vizsgálat koponyán belüli vérzést állapított meg, mivel azonban a dokumentáción nem az ő neve szerepelt, egy hasonló korú kisteleki ápolt került át az idegsebészeti klinikára, akit ott meg is műtöttek. A férfi a műtét következtében fellépő vérzés miatt - amely a szakértői vélemények szerint a legnagyobb gondosság mellett is felléphetett - néhány nap múlva elhunyt. A másik beteget több órával később szintén megműtötték, ő - a vizsgálatok szerint a betegcserétől függetlenül - szeptember végén halt meg.

Az eljáró ügyész szerint a Sürgősségi Betegellátó Osztályon (SBO) a másodrendű vádlott ápoló úgy engedte meg a beteghordónak, hogy elvigye vizsgálatra az egyik későbbi sértettet, hogy nem ellenőrizte, a férfinak előírtak-e bármilyen vizsgálatot, s a beavatkozás tényét nem rögzítette az észlelőlapon.

(MTI)