A volt amerikai védelmi miniszterhelyettes formailag abba bukott bele, hogy rendkívüli fizetésemelést és előléptetést intézett el a Világbanknál dolgozó barátnőjének, s ennek során megsértette a bank szabályait. Ez azonban aligha lett volna elég a botrány végzetessé válásához. A személyes ismerősei szerint briliáns elméjű és nagyon tapasztalt, ám az iraki háború előkészítésében játszott szerepe miatt kifejezetten népszerűtlen Wolfowitznak valójában politikai okok, illetve az Egyesült Államok pozícióinak megrendülése miatt kellett lemondania.

Két éve történt kinevezése után a Pentagonból magával hozott tanácsadóira támaszkodva Wolfowitz a Bush-kormány, tágabb értelemben az amerikai fundamentalista jobboldal politikáját kezdte megvalósítani a banknál, ami fokozódó ellenállást váltott ki az apparátus, illetve a tag-államok körében. Az iraki háború és a demokrata párti ellenzék novemberi törvényhozási győzelme követ-keztében minden fronton meggyengült Bush próbálta, de nem tudta megvédeni saját kinevezettjét. A helyzet szerdán vált tarthatatlanná, amikor kiderült, hogy az USA két legfontosabb európai szövetségese, Nagy Britannia és Németország is a leváltás mellett van. A búcsúzni Washingtonba érkezett Tony Blair kormányfővel tartott csütörtöki sajtóértekezletén George W. Bush már csak annyit mondott, hogy továbbra is nagyra tartja Wolfowitzot, illetve sajnálja, hogy idáig fajultak a dolgok. Az elnök ekkor már tudta, hogy nincs kegyelem. A 24 tagú igazgatótanács legbefolyásosabb tagjai már arról tárgyaltak, hogy bizalmatlanságot szavaznak a Világbank elnökének. Ennek vette elejét Wolfowitz közleménye, amely szerint június 30-ával távozik.

Az alku részeként az igazgatótanács elfogadta, hogy Wolfowitz jóhiszeműen járt el, és a felelősség részben a bankot terheli. Az Egyesült Államok egyelőre megőrizte azt a hallgatólagos privilégiumot, hogy a Fehér Ház jelölheti a Világbank elnökét. A szokásjogon alapuló hagyományt egyre többen bírálják, köztük olyan tekintélyes személyiségek, mint az ügyben az Európai Unió nevében megszólaló Javier Solana. Másrészt Washington kezére játszik, hogy az európaiakat kielégíti az eddigi konstrukció, amelyben automatikusan megkapják a Nemzetközi Valutaalap igazgatói posztját. Az amerikai kormányzat már keresi az új jelöltet. A hétvégén brit források felröppentették, hogy ez esetleg megfelelő szerep lenne a még mindig csupán 54 esztendős, ereje teljében lévő Tony Blairnek, ez azonban nem valószínű. Bármilyen meleg szavakkal méltatta a kormányfőségről leköszönő barátját Bush, aligha akar precedenst teremteni arra, hogy a Világbank elnöke más is lehet, mint amerikai.

Horváth Gábor
Washington

Paul Wolfowitz