- Himnusz lesz?

- Már hogy' ne lenne?!

Ezzel az útravalóval tartok csütörtök délelőtt háromnegyed tízkor az Erzsébet körút 24. felé, ahol elvileg pillanatokon belül megkezdődik a vb-felkészülést szolgáló Magyarország-Brazília gombfocimérkőzés. A kapuban ifjabb Farkas Imre világbajnok játékos és egy fotós áll feszülten, kérdezem, mire, kire várnak.

- Csak az ellenfélre és a magyar szövetség elnökére.

Tényleg feszült pillanatok ezek. Kint zakatol a Combino, s az emberek még csak nem is sejtik, mi készül benn, az első emeleti MTK-irodában. Azért én elmondom: három pálya és egy büféasztal tekint a találkozó elébe, csak hát a brazilok késnek. Föl is teszem a második suta kérdést (az első a himnuszos volt):

- Akik jönnek, azok brazil brazilok?

Akárha ápolt lennék, úgy néznek rám:

- Igen, brazil brazilok. Bra-zi-lok.

És tíz után néhány perccel, kisebb taps kíséretében, befutnak a brazilok. Valóban brazilok. A kedves tolmácshölgy segítségével Jorge Farah rövid helyzetképet is ad. E szerint a két legjobb klub adja a válogatottat (a Santost ismerem; a Circulo Militar az mi?), és a cél a tapasztalatcsere, továbbá síkraszállni az egységes szabályrendszerért. Na ja, nálunk szektoralapúság van (mennyire van a labda és kitől), míg a brazilok tizenkét érintéssel, szinte kaput betöltő kapussal operálnak, ráadásul labdájuk apró, dekorált galacsinféle, szemben a mi aszpirinszerűségünkkel.

Jorge Farah kisvártatva már a Bp. Vörös Meteor S. K. feliratú vörös zászlót fotózza elmélyülten, majd jönnek a himnuszok. Antonio De Franco (civilben kalligrafikus) átszellemülten dúdol, bal lába meg-megmozdul; fia, Tony (civilben kalligrafikus és ügyvéd) apjára sandít, ám hallgat.

- Az MTK-nál szektorlabda-szakosztály alakult...

Az örömteli hírt Hunvald György, az MTK társadalmi elnöke, a VII. kerület polgármestere jelenti be köszöntőjében, s bár a játékosok már nagyon játszanának, Horváth Imre szövetségi elnök expozéja sem maradhat el:

- Kitaláltam egy mondást. Ha én játszom a te játékoddal és te játszol az én játékommal, akkor mi elfogadjuk egymás játékát, kultúráját, ezen keresztül elfogadjuk egymást; példát mutathatunk egymás népeinek, ahol annyi viszály...

Figyelmem ennél a résznél kezd lankadni, ezért inkább szétnézek az asztaloknál. Az egyiknél Pelé és Roberto Carlos pihen egymás mellett a bal oldali szögletzászlónál, a másiknál viszont sokk ér, mivel azt látom, hogy ott Tiszavasvári-Fehérvár összecsapás lesz, utóbbi soraiban Dvérivel és Horváth G.-vel.

- Van, aki a klubjával lép fel...

Köszönöm a megrendítő információt, majd odafordulok Bottyán Zoltánhoz, akiről Horváth csak annyit mond: "A magyar mezőny legtaktikusabb játékosa, öregkorára lett válogatott."

- Miért éppen a gombfoci? Horgászni nem szeretek, a futball meg nézhetetlen. A Soroksár-Pápa meccsen mondtam is magamnak, te, Zoli, ide simán beállhatnál.

- A párja mit szól?

- Hogy jobb ez, mint ha kocsmáznék.

Közben reklámtáblák kerülnek a központi pályára, s párhuzamosan megkezdődik három meccs. Elérzékenyülök. Hej, a Bakos Tomival mennyit játszottunk azon az asztalon, amelynek büntetőterületére a tesóm halott Kovács Kálmánt rajzolt (a Honvéd csatárát a kamu tizenegyes kiharcolása után Fradi-drukkerek verték agyon). A könnyek törlése után visszazökkenek a való világba, és azt látom, hogy Lance Armstrong veszélyeztet. Megnézem még egyszer, és tényleg: Lance Armstrong, a Tour de France császára álldogál az ellenfél leshatárán, mialatt társai, a Discovery Channel biciklistái igyekeznek kiszolgálni őt. Ez meg mi? Paulo Perrotti - neki is olaszos neve van - a másik pályán igyekvő kollégára, Magyar Antalra mutat: őt kérdezzem.

- Kerékpároztam, és bár imádom a Discoveryt, elcseréltem Santos-mezre!

Magyar amúgy (Djalma Santos és Rivaldo góljával) 2-0-ra vezet, s legföljebb akkor zökken ki, amikor Rivaldo újra gólhelyzetbe kerül, ám a lövés nyomán a csatár leröpül a pályáról, végighúzza a parkettot, és a büféasztal lábában landol. Rivaldo kézről kézre kerül vissza - aki megfogja, az tisztít rajta csöppet -, de szerencsére cserélni nem kell.

Lassan kioldalgok. Horváth elnököt nézem, aki önfeledten mosolyog.

Rivaldo lõ...