Ma este többek között Bartókot játszanak, száz évvel ezelőtt többek között Bartók játszott a Zeneakadémia dísztermében. A megnyitás ötnapos parádéjának szüneteiben elegáns dámák és frakkos urak idézték, hogyan szorult ki a felépülő palotából a zenészképzővel öszszevont Országos Színészeti Iskola, a jól értesültek az építkezés 2,4 millió koronás költségét emlegették. És volt, aki a szecessziós épület forradalmi újításáról, a vasbeton födémről beszélt. A díszvendégek listáján a főbejárat Liszt-szobrát megalkotó Stróbl Alajos, az előcsarnok freskóját készítő Körösfői-Kriesch Aladár, a homlokzat domborműveit jegyző Maróti Géza, a köreliefeket faragó Telcs Ede, a színes üvegablakok mestere, Róth Miksa és az eozinmázas kerámiagömböket álmodó Zsolnayak is szerepeltek.

Telt házzal ünnepeltek anno, nem lesz ez másképp ma sem. Batta András rektor mégis üres épületről álmodik. Ez azt jelentené ugyanis, hogy megkezdődött végre az épület teljes felújítása. A műemléki helyreállításról és a komplett korszerűsítésről 2001-ben beszéltek először, de az ígért támogatás híján azóta is csak beszélnek róla. Igaz, a Magyari Éva, Pazár Béla és Potzner Ferenc alkotta építészcsoport 2002-ben elnyerte a felújításra kiírt tervpályázatot, a munkák megkezdését 2004-ről 2005-re, majd az idei évre tolták. Most 2009 tűnik a befutónak. A tervezők által megállapított 13 milliárdos költségvetéshez eredetileg tízmilliárdot ígértek, most kilencmilliárdnak és annak is nagyon tudnának örülni, ha az intézményfelújítás valóban részesülne a 2013-ig előirányzott nemzeti fejlesztési terv költségvetéséből.

A nadrágszíj szorításával egy időben az impozáns álmokat is realista tervekké szőtték. Ma már szó sincs a stukkók és a díszterem plafonleveleinek újraaranyozásáról, de a sarokobeliszket is hiába keresik majd a látogatók a felújítás után. A bejárati szökőkút talán életre kel, de ez még messze nem jelent megoldást a tűzrendészeti gondokra. Felújításra szorul a muzeális kazán, a korszerűtlen fűtési és hűtési rendszer, a 110 voltos feszültségre épített, kátránnyal szigetelt elektromos vezetékek. Az "életveszélyes üzemek" megszüntetése mellett számtalan dologra megoldást kell találni: teherlift híján manapság például gyalog cipelik fel az emeletre a böhöm nagy zongorákat.

- Az imádság tartja üzemben a ház egyetlen liftjét, és az óvja a beszakadástól a díszterem pódiumát. Az enyhe télért is hálával tartozunk az égieknek, így nem akadt különösebb gondunk a leharcolt kazánnal sem - panaszkodik Batta András, miközben az épület hátsó labirintusában keringünk. A hatalmas falrepedések, a málló vakolat szegélyezte csigalépcső mentén elszórt próbatermekből hol zongora-, hol énekhang, hol hegedűszó szűrődik ki. Az elmúlt száz évben alig változott valami, talán csak annyi, hogy az opera szakos diákok vívótermét, a mindenkori rektor lakosztályát azóta kisebb-nagyobb próbatermekre szabdalta a szükség. A panel előtti időkben ez még feleslegesnek számított volna, hiszen mindenkinél volt otthon saját zongora.

A Zeneakadémiának ma 250 zongorája van - a hetven-nyolcvan évesektől kezdve a két 25 milliós Steinwayig. A felújítás idejére ezeket egy Wesselényi utcai szakközépiskola és egy kilencedik kerületi zeneiskola termeiben helyezik majd el. Az előbbit 480 millióért már megvette az önkormányzat, de még felújításra vár, ez utóbbit - miután kiköltözik belőle a Corvinus Egyetem kihelyezett tagozata - szintén az akadémiának ígérte a nagylelkű kerület. A rektor további tervei között szerepel a kollégium fasori villaépületének eladása. Diákjait legszívesebben a sokat emlegetett Király utca 40.-es házba költöztetné. Már tárgyal is az illetékesekkel, és úgy képzeli, a kollégium mellett zenei központot hoznak majd létre, szolgáltatásokkal, állandó fellépésekkel, dzsesszkávézóval.

Batta reméli, ennél hamarabb befejeződik a "felújítási hullám". Akkor a Wesselényiben lesz az alap-, a Liszt Ferenc téren pedig a szakképzés, a doktori iskola és persze a hangversenyek. Ha minden jól megy, másfél szezonnyi csönd után.

Valamikor 2010-től.

Impozáns álmokból realista tervek