Ufó a családban
- A lelkem portugál, a szívem magyar, az a hazám, de itt van az otthonom - mondja az identitását firtató kérdésre Jorge Manuel, aki a "létező szocializmus" idején a Portugál Kommunista Párt ajánlásával, magyar állami ösztöndíjjal jött Budapestre tanulni, hogy aztán a rendszerváltás után a világ egyik vezető gyógyszergyártójánál fusson be komoly karriert.
A négy országért és száz emberért felelős - marketingről a régióirányításra váltott - 39 éves menedzser ritka hűséges holló a multivilágban. Míg sokan panaszkodnak, hogy ezeknél a cégeknél a kreatív emberek előbb-utóbb falakba ütköznek, ő nem tapasztalta, hogy megkötötték volna a kezét. - Ha vannak ötleteim, kapok hozzá mozgásteret - teszi hozzá.
A kommunista családból származó Manuel Lisszabonban született, az építőiparban dolgozó apja vidékről költözött fel a portugál főváros egyik külső kerületébe. Édesanyjának Jorge még kissrácként azt ígérte, hogy "öltönyös-nyakkendős nagymenőként, Mercedesben" fogja egyszer látni. Tizenhat évesen viszont azzal kellett szembenéznie, hogy csak úgy tud tovább tanulni, ha kemény fizikai munkával keresi meg rá a pénzt. Az ibériai országot 1933-1974 között uraló Salazar-diktatúra nem múlt el nyomtalanul, a szegény családokból származóknak sok akadállyal kellett megküzdeniük a társadalmi felemelkedésért.
Jorge-nak annyiban szerencséje volt, hogy a kommunista pártban magas pozíciót betöltő nagynénje, Helena néni 1986-ban felajánlotta unokaöccsének: választhat a kelet-európai országok közül. A távközlés iránt érdeklődő kamasz az NDK-ba vágyott, aztán mégis az "egzotikus" Magyarország mellett döntött, és az apjától kapott kétszáz dollárral életében először repülőre szállt.
Budapesten hirtelen multikulti társaságba került, egy NDK-s, egy angolai és egy ciprusi fiúval lakott egy szobában. A kollégiumban sok volt a kubai, ma is a karibi szigetországban honos akcentussal beszéli a spanyolt. Ám hamar rá kellett döbbennie: a Portugáliában megszerzett iskolai alapok bizony kevesek az itteni műszaki egyetemi követelményekhez. A bukástól félve kérte, hogy szakot válthasson, de erről a külföldi diákokért felelős tanulmányi vezetők hallani sem akartak. Mentőötletként felhívta Helena nénit, aki gyorsan intézkedett: másnap a portugál ösztöndíjast fekete autóval vitték át a Közgáz kollégiumába. Innen kezdve keményen tanult, kiváló eredménnyel diplomázott, szakdolgozatát doktorira javasolták.
Sokat töprengett, hogy szocialista országban végzett közgazdászként mit fog kezdeni Portugáliában. A kelet-európai rendszerváltás számára is fordulatot hozott. Nyugati származása, de hely- és nyelvismerete miatt is kifejezetten értékes munkaerő volt a Magyarországra benyomuló multik számára, s az egyik 1992-ben le is igazolta.
Az elmúlt másfél évtized - ahogy mondja, a céggel kötött házasság - közel kétharmadát Londonban és Párizsban töltötte, a szíve mégis mindig visszahúzta Magyarországra. Persze élvezi a régióban hozzá tartozó Romániát, Bulgáriát és Moldovát is. A három balkáni állam most ott tart, ahol Magyarország nyolc-tíz évvel ezelőtt. Míg itt a Kárpát-medencében kialakult a piacgazdaság, és a híres pesszimizmus a jellemző, (dél)keletebbre aranyásó-hangulat uralkodik, az emberek látványosan hisznek a sikerben - amit persze a piaci szegmensek éves 20-30 százalékos növekedése is táplál. - Arrafelé most osztják a lapokat, a jó szakemberek már többet keresnek, mint Budapesten - mondja Bukarestről az öt nyelven beszélő menedzser. A Balkánon barátságosabbak az emberek, gyorsan beavatják az idegent a magánéletükbe, de az üzleti etikát másként értelmezik.
A nagyvállalati kultúra persze mindenütt érvényesül: a tegeződés íratlan szabályként általános dolog, de nyakkendőt csak akkor visel, ha ügyfélhez megy. - Nem gondolom, hogy jobban tisztelnének a munkatársaim, ha nyakkendőt viselnék - mondja, hozzátéve: a díszes kiegészítőtől cégénél már tíz éve elbúcsúztak.
Azt sem tagadja, hogy portugál rokonsága egy kicsit ufóként néz rá, a kétszáz főt számláló famíliában egyedül ő büszkélkedhet egyetemi végzettséggel. - Szegény család gyermekeként esélyt kaptam, hogy felszállhassak az úgynevezett társadalmi liftre, de meg kellett dolgoznom a sikerért - magyarázza a társadalmi szolidaritás iránt elkötelezett, ám bevallottan anyagias szemléletű menedzser, akire nagynénje sem neheztel. Amikor Jorge az egyetemi szünidőkben otthon a Kádár-rendszer ellentmondásairól beszélt, apja egy szavát sem akarta elhinni. Az eszmében később csalódott papa egyébként az angol drug szót hallva jó ideig aggódott, mert azt gondolta: sok pénzt kereső diplomás fia nem gyógyszerrel, hanem kábítószerrel kereskedik.
A másodszorra is magyar lánnyal házasságot kötött Manuel szerint a mai üzleti világban nem lehet öt évnél előrébb tervezni. Azt viszont tudja, szívesen dolgozna Japánban, de onnan is visszajönne Magyarországra. Hiszen már régóta magyarul álmodik, a két labdarúgó-válogatott meccsén azonban Cristiano Ronaldóéknak szurkolna.
