K. Árpád a bűncselekményt a reggeli etetéskor észlelte, s azonnal értesítette a körzeti rendőrt, aki forró nyomon rögzítette a tényállást: a disznót tényleg ellopták. Tulajdonképpen meglettek a tettesek is, s amikor a rendőrjárőr kocsija megállt a vélhető elkövetők háza előtt, ott egy népes család éppen bőszen töltötte bélbe a kolbásznak valót. Bizonyíték nem akadt. Az ügyben eljáró hadnagy később arról tájékoztatta a sértettet, hogy a bűncselekmény hivatalos besorolás szerint rendkívül kis súlyúnak minősül, és a helyszínelés, valamint a nyomozati adminisztráció nagyjából a tényleges kár háromszorosával egyenlő. Maga az eljárás is csak azért indult meg, mert az állatlopás "betörés módszerével valósult meg", ami hivatalból üldözendő. A vélt gyanúsítottak azonban egységesen azt vallották, hogy a nevezett jószágot 12 éves kisfiuk a határban "találta". K. Árpád öt disznót hizlalt, egyet szánt magának, a többit eladta volna, számítása szerint éppen ez az egy, ellopott állat lett volna a haszna. Mosolygunk a történeten? Talán nem kellene.

A bűnelkövető társaságról a környéken mindenki tudja, hogy rendszeres beszállítója több "mobil" füstölthús-kereskedőnek, akik a dél-alföldi közönség mosolygós kedveltjei. Ők a megbízható, piaci Jóskák, Pisták, akiktől csak tutit lehet venni. Ugyanezek a megbízható jóskapisták vették meg szinte biztosan ugyanazt a két éve a mi falunkból barbár módszerekkel szétvágott fóliákból elvitt paprikát is. Nyomozás akkor is volt, eredménye az imént idézettekhez hasonlóan zárult. Tettes van - büntetés sehol. Ma nincs adat, hogy a rendőrségi zsargonban zöldlopásnak nevezett, terményre, fára, jószágra, netán automata fejőgépre elkövetett büntetendő cselekményeknek mekkora is a tényleges anyagi értékük, de hogy milliárdokkal kell számolnunk, az biztos.

Ma Magyarországon jégverés, aszály, fagy és a sokat emlegetett árfolyamkockázat mellett a lopás a legnagyobb károsító tényező. Védekezni ellene a jelenlegi jogi környezetben szinte lehetetlen. Az egyébként is csak a legtehetősebb gazdák által finanszírozható mezőőri szolgálat keze kötve. Egy zöld ruhás erdőkerülő valójában még egyetlen fatolvajt sem riasztott el. Ugyanakkor a zavarosban vidáman halászik egy talán még a rendőrség előtt is ismert kereskedői kör, amelyhez azonban azért nem lehet keményen hozzányúlni, mert akkor olyan őstermelői, adó- és kereskedelmi jogszabályokat kellene módosítani, amelyek szigorítása óhatatlanul traktorostüntetések sorát hozná magával. Csakhogy itt a tényleges hazai agrártermelés ötödéről ejtünk éppen szót. Mindez azért baj, mert az is tény, hogy van egy megbízható, saját termelésében az új regula szerint pontosan elszámoló gazdaréteg, amelyet pont ezek a gazemberek károsítanak meg. De ők e pillanatban védtelenek.

Tegnap az egyik pesti aluljáróban negyven forintért kínálták azt a paprikát, amit ötven méterrel arrébb a hetente mindenféle hatóságtól ellenőrzött, adót fizető zöldséges százhúszért tett a polcra. Május közepén ez utóbbi a reális ár. Önök szerint az előbbi áru honnan van?

Mondja el véleményét a Népszabadság Online-ról!
Olvasóinknak szánt kérdőívünk itt >>>