A Fővárosi Kertészeti Zrt. úgy tizenöt éve elkezdte kőrisekre cserélni a platánokat, arra hivatkozva, hogy megöregedtek, elkorhadtak, balesetveszélyesekké váltak. De az isten szerelmére, miért pont a kőrist szúrták ki? Mert jobban bírja a városi klímát, meg elég jól megnő? Oké. De hogy néz ki? Annál sivárabb szürkét, mint amilyen a kőris kérge, legfeljebb Karl-Marx-Stadtban lehetett látni, 1975-ben, alkonyatkor.

De szerencsére jött az ismeretlen mester. Csak nézte, nézte ezt az elborzasztóan lehangoló szürkeséget, és egyszerre támadt egy remek gondolata: színes motívumokat fest annyi fára, amennyire csak bír. Ezt utóbb elvetette, túl macerás lett volna végigbotorkálni az Oktogontól a Kodály köröndig festékesvödrökkel, nem beszélve a költségekről, tehát más megoldást keresett és talált: a fafaragást. Fogta a kiskésit, és izgalmas díszítéseket karcolt a kérgekbe: a saját monogramját. Úgy gondolta, ezzel nemcsak az esztétikai színvonalat emeli némileg, hanem - értsük meg, minden művész hiú - saját magának is emléket állít.

Szeretnénk kifejezni hálánkat és megbecsülésünket az ismeretlen mesternek, aki legalább egy kicsit oldani tudta az egyhangúságot, ezért kérjük, keresse fel szerkesztőségünket. Van nálunk valami, amivel szeretnénk megjutalmazni, félig fa (kőris), félig rozsdamentes acél, biztosak vagyunk benne, hogy örülni fog neki. Sokba került.