nincs is már ember, a sikeres szórakoztatóipari munkáshoz dörgölőző politikuson kívül, aki táviratozna, mindenki sms-ezik, faxol, mailt küld vagy egyszerűen odatelefonál, a táviratnak régen be van fellegezve, egy-két éven belül meg kéne szüntetni, és akkor majd nyilván lesz egy-két szakmai szervezet, amely a táviratozó tömegek érdekeire hivatkozva (noha nem lesz már táviratozó tömeg, még ember is alig-alig) utcára vonul, és visz magával néhány hivatásos tiltakozót, lesz kommunistázás, tán még tojásokat is dobálnak majd, ahogy a kulturált, demokratikus véleménynyilvánítás szabályai azt megkövetelik, amely a higgadt szakmai érvek valódi súlyát adja, aztán egy politkai párt is tiltakozni fog, szenvedélyesen interpellál, hogy Széchenyi és Batthyány, esetleg Klebersberg Kúnó, és hogy a romboloid, fékevesztett reformdühvel pusztító kormány, amely szándékosan teszi tönkre a magyar vidék szívéhez oly, közel álló táviratot, itt falurombolás zajlik, cinikus pusztítása a hagyományos értékeknek, és lesz nagygyűlés, lesz még talán népszavazás is, vagy legalábbis a népszavazásnak a lebegtetése.

Mondom, nem horgasztanék, de most már késő, mert horgadok magam, egyre keserűbben, hogy e sztyeppei lovas nép szkíta-finnugor-etruszk-maja-szíriuszi génkészlete tartalmaz egy hibás bitet, amely felelős volna a közlekedésszervezési képességek kialakulásáért. Hogy egy nyilvánvalóan idióta metróberuházásra költi el a jövő évtizedek uzsonnapénzét is, és nagyjából évtizedek óta képtelen kiizzadni egy koncepciót, mit kezd sokszorosára duzzadt gépjárműállományával.

Néhány napja a közúti közlekedés maradéka is elkezdett fölszámolódni a fővárosban, ott, ahol három hete még simán be lehetett araszolni a városba mondjuk reggel fél hét előtt, ott már reggel hattól vastag dugó ácsorog, és tart legalább délig. Délután azután ugyanígy, négytől (pénteken háromtól) fél nyolcig. Éppen négyes metró épül, amiatt, ugye, és még épülni is fog tíz évig, jó esetben, tehát nagyszerű kilátások vannak itten. Az egyébként is végtelen építési költségekhez meg hozzászámíthatná valaki a benzinszámlát meg az eldugózott munkaidőket átlagórabérrel.

Nagyjából másfél óráig tart nekem konkrétan az elővárosból behömpölyögni, egyéni szocprobléma persze, ha éppen nem százezreket érintene. És persze, tömegközlekedni kéne vagy ilyesmi, csak mondjuk a tömegközlekedést éppen harminc éve nyírták ki a környéken, amikor az autópálya megépült, busz van, de minek, az ugyanott, ugyanúgy áll a dugóban. Harminc éve senkinek sincs ötlete arra, hogy miképpen kéne a munkahelyére eljutnia ennek a pár százezer embernek, sőt már láthatóan nem is foglalkoztat senkit, nagyjából ugynúgy, ugyanott megy minden, ahogyan/ahol harminc éve, azóta kicsit több lett az autó, na bumm.

Ha észak felől jön az ember Budára, Pestre, ha kelet felől, ha dél felől, ha nyugat felől - ugyanezt találja.

Ilyen helyzetben mi lesz a főváros legnagyobb közlekedési beruházása a következő ötven évben? A metró. És hol? Ott, ahol az egész városban a legjobb a tömegközlekedés, a hetes busz és a negyvenkilences-negyvenhetes villamos vonalán. Minden logikus. Mint mondjuk az M0-ás befejezése. (Hiába lehet kimutatni szépen, hogy észak felől minimális tranzitforgalom érkezik, tehát nagyjából fölösleges a 2-es, a 11-es és az M1-es között körgyűrűzni, át a budai hegyeken, ahelyett, hogy szélesítenék azt a szakaszt - az M1-től az M3-ig -, amelyen a jellemzően a nyugat, északnyugat, délkelet-kelet felé tartó tranzit áramlik.)

Kár, hogy erre a genetikailag szintén hendikepes területre nincs valami eurovíziós kriptoizé, elcsíphetnék valami ezredik fokot a dobogón, ki tudja, biztos az is szépen csillog.