Akár nyolcmillió törvénytelen bevándorló is élhet a félmilliárd fős Európai Unióban a szakemberek szerint, s évente félmillió új jövevénnyel lehet számolni. Legnagyobb részük gazdasági menekült, a jobb megélhetésért jön. Jórészük ráadásul törvényesen – például családlátogatásra jogosító vízummal -, de a papírok lejárta után nem távozik. Megélhetését vagy a szociális ellátórendszer terhére, vagy pedig a fekete (szürke) gazdaságban elhelyezkedve biztosítja. Egységes uniós bevándorláspolitika híján Brüsszel is nehezen talál fogódzót a helyzet rendezésére. Nemrég azt kezdeményezte, hogy Afrikában hozzanak létre európai állásközvetítő központokat, ami legalább azokat visszatarthatja, akik hiú reményeket táplálva érkeznének.

Az Európai Bizottság most pedig a törvénytelenül foglalkoztatók oldaláról közelítve próbál fellépni. Jogszabályjavaslata, amelyet szerdán ismertetnek, s amelyet még a tagállamok tanácsának, valamint az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, súlyos szankciókat helyez kilátásba az illegális bevándorlók terhére nyerészkedő munkáltatókkal szemben. – Ciprus kivételével minden uniós tagállamban léteznek szankciók, de börtönbüntetés csak tizenégy országban szabható ki. Ezen kívül igen nagy szórást mutat a joggyakorlat, ami a vállalatok versenyhelyzetét is rontja – nyilatkozta Friso Roscam Abbing, Franco Frattini illetékes európai bizottsági alelnök szóvivője.

A kezdeményezés várhatóan főleg a szakképzetlen munkaerőt nagy számban alkalmazó ágazatokat, a mezőgazdaságot, az építoipart és a textilipart érintené. A törvénysértő vállalkozókat súlyos esetben börtönbüntetés is sújtaná, a lebukott cégeket korábbi, esetleges uniós támogatásuk visszafizetésével, a közbeszerzésektől való eltiltással büntetnék.

Hasonló elképzelést vázolt már fel Frattini egy évvel ezelőtt, amikor az egész európai sajtót bejárta egy dél-olaszországi mezőgazdasági nagyüzem híre, amely lényegében rabszolgaként foglalkoztatott, embertelen körülmények között tartott törvénytelen lengyel munkaerőt. (Sőt az EU esélyegyenlőségi díját is egy olasz újságíró kapta az idén, ugyanebben a témában. Ő maga állt be rabszolgamunkásnak, riportját résztvevő megfigyelőként írta meg.) A mostani tervekhez képest azonban a legfontosabb különbség: ezúttal kizárólag a huszonheteken kívülről érkezőket dolgoztatók megregulázásáról van szó. Ennek egyik háttere: 2011 májusától a 2004-ben csatlakozott országok munkavállalóit már egyik régi tagállam sem tilthatja ki, de 2009 tavaszától várhatóan csak a Németországban vagy Ausztriában próbálkozó uniós dolgozókat sújtja egyáltalán megkülönböztetés.

Szőcs László,
Brüsszel