A kétszeres olimpiai bajnok klasszis a hét végi, Szegeden esedékes Világ Kupa válogatójának ötszáz méteres (olimpiai táv!) számában "magabiztosan", fél hajóval alulmaradt Kovács Katalinnal szemben, majd szűk körben közölte, hogy "nem nyilatkozom, nem érdekelnek az újságírók".

Két fiútestvére - egészen diszkréten - óvta is a sajtómunkásoktól a korábban nyitottabbnak mutatkozó versenyzőt, akiből aztán annyi kiszakadt, hogy "nincs mit magyarázni, ma Kati jobb volt, ennél többet tényleg nem tudok mondani, mert nem vagyok olyan lelkiállapotban, készülök a kétszázra". A szegedi performance-ot az tette teljessé, hogy Janics nem az első szólításra érkezett meg az eredményhirdetésre, továbbá, hogy közös fotózásra állt össze Kováccsal (noha szétváltak útjaik, a kvázi barátság megmaradt). Utóbbi amúgy visszafogottnak tetszett, nyilván azért, mert nem akart "kárörülni", illetőleg azért nem, mert pontosan tudta: volt (?) partnernőjére és rá vár még a kétszáz méteres "visszavágó"...

És igen: a tegnapi, az ötkarikás részvételt illetően indifferens sprintfutamban a robbanékonyabb Janics egy hajóval maga mögé utasította a korábban ezer egyesben és - Paksy Tímeával - ötszáz párosban (olimpiai táv!) is első Kovácsot, így Athén legjobbja elérte azt, hogy legalább e látványkategóriában ott legyen a VK-n, és azt is, hogy "annyira" azért ne írják le. Mindazonáltal szakértők amondók, hogy Janics igazából akkor tesz jót magával (a sportággal), ha csodálatos bocsánatkérő szöveggel, virág és csokoládé kíséretében fölkeresi Fábiánnét.

Megteszi-e? Visszatérhet- ne-e?