Nem a kompromisszumok embere vagyok
- Elkészült A londoni férfi?
- Ezt most még nem tudom megítélni. Majd csak akkor, ha kijön a kópia a laborból. Két hónap alatt zavartuk le az utómunkákat, normális esetben három-négy hónap kellett volna. Jeges félelemben alszom, ha egyáltalán alszom, nem szúrtam-e el valamit. Remélem, nem.
- Mondhatni, "a halálból" hozták vissza ezt a produkciót.
- A londoni férfi 2003 óta készül. Közismert, hogy francia producere, Humbert Balsan öngyilkos lett - nem a film miatt! -, és nem akadt senki Franciaországban, aki beállt volna a helyére. Végül sikerült bevonni Paul Saadount, akivel a Werckmeister harmóniákban is dolgoztunk.
- És újra össze kellett trombitálnia a stábot!
- Senki sem lépett le a hajóról. Az csak süllyedt, süllyedt, de a színészek és a stáb tagjai közül mindenki ott állt mellettünk. Egyéb szolidaritási megnyilvánulásokat is kaptunk, noha nem volt velünk mindig mindenki. Pokoli érzés, amikor Bastián bontják a díszleteket, itthon a Mozgókép Közalapítvány pedig kihátrál mögülünk. Balsan elzálogosította a produkciót, a folytatáshoz előbb a bankkal kellett megállapodnunk. A végén minden sikerült.
- Milyen kompromisszumok árán?
- Ha előveszi a filmről szóló előzetes írásokat, rendezői kommentárokat, és megnézi majd a kész munkát, nem talál mást. Amúgy sem vagyok a kompromisszumok embere.
- Talán vannak, akiket meglep, hogy bűnügyi történetet filmesített meg. Nem ez jellemzi eddigi munkáit. Ámbár ez nem szokásos krimi, inkább lélektani mű...
- Van egy ember, aki éjszakánként egy kikötői pályaudvar váltóőrtornyában dolgozik. Angliából jönnek hajók, az utasok a kontinens belsejébe mennek tovább. A főhős itt lát egy bűntényt, innen indul a történet, ami valójában nem is érdekes. Engem a váltóőr magányossága érdekelt, és az, ahogy kísértésbe esik, föllázad a mindennapok monotóniája ellen.
- Miért éppen a cseh Miroslav Krobotot választotta a főszerepre?
- Mert nála magányosabb, befelé fordulóbb, zordabb alkatú emberrel nem találkoztam még életemben. Egyszerűen zseniális.
- És Tilda Swinton, aki a feleségét alakítja?
- Ő is a helyén van. Mondanom sem kell, nem azért "vettük meg", mert ő "a" hollywoodi sztár. Normális, kiegyensúlyozott ember. Barát. Nagyon jól dolgoztunk együtt. De ugyanezt mondhatom el mindenkiről. Ez a film bizonyítéka annak, hogy még létezik morál, csapatmunka, összetartozás. Egyébként megnézte Simenon fia, John, mert nyilatkoznia kellett, milyen összefüggésben írhatjuk ki apja nevét. Szerinte a film hű Simenon szelleméhez. Írt egy ajánlást.
- Látta, kik a versenytársai Cannes-ban?
- Súlyos csapat, persze.
- Ebben a mezőnyben sajátos irányt képvisel egy Tarr Béla-film. Mire számít?
- Mindenki más műfajban, stílusban dolgozik, a teljesítmények összehasonlíthatatlanok. Művészeti alkotásokat nem lehet versenyeztetni. Politikai vagy kereskedelmi indítékból lesz valaki az első vagy a második. Aki mögött nagy forgalmazó cég áll, jobban tud lobbizni.
- Ki áll ön mögött?
- Mögöttem? A film. Csak
