Biológiai forradalomban élünk
- A tanácskozáson tartott előadása Európa romló versenyképességéről szólt. Mi a legnagyobb különbség az Egyesült Államokhoz képest?
- Az, hogy az Egyesült Államok irányítani akarja a harmadik ipari forradalmat, Európa viszont egyáltalán nem kér belőle.
- Amikor harmadik ipari forradalmat említ, valójában mire gondol? Az információs technológia fejlődésére?
- Nem. A biológiára.
- Azt hittem, a biotechnológia, a nanotechnológia már inkább a negyedik ipari forradalmat testesíti meg, amely az információs technológiáét követi.
- Nem. Az információs technológia korántsem okoz olyan horderejű változásokat, mint amilyeneket a biológiai kutatások készítenek elő. Az első ipari forradalom a gőzgépé, a második az elektromosságé volt, a harmadik a biológiáé lesz. Ám a géntérkép, vagy a DNS sem más, mint információ.
- S hogyan változtatja meg életünket a biológia?
- Az emberek úgy "rakhatók majd össze", mint a gépek. Okosabbak, szebbek, egészségesebbek leszünk, s többet kereshetünk, jobban élhetünk. Gyógyíthatók lesznek a súlyos betegségek, megszabadulunk a maláriától, az AIDS-től, kaphatunk új szerveket. Az átlagos életkor belátható időn belül 95 évre emelkedhet.
- Ha Európa nem vesz részt a harmadik ipari forradalomban, mit tehet Magyarország, mint az unió tagja?
- Kövessék az ír példát. Tegyék, amihez legjobban értenek, kiváló matematikusaik vannak, ösztönözni lehet a biotechnológiai kutatásokat, annak tudatában persze, hogy erre is csak a multiknak van elég pénzük.
- Egyik könyvében ön azt írta, hogy kevésbé lesz fontos, hol élünk, mint az, hogy kinek dolgozunk. A soknemzetiségű, önálló arculatú, kultúrájú vállalathoz tartozunk majd, ez határozza meg azonosságunkat, nem pedig az, hol születtünk.
- A nemzetállam viszonylag új, XIX. századi jelenség, de történelmi léptékkel mérve hamarosan el is fog tűnni.
- Amikor a jövőbe tekintünk, valójában a múltba nézünk?
- Így van, Németország, Franciaország, Magyarország csak egy tartomány lesz Európában - száz éven belül.
- S Kína?
- Nagy ország marad, hiszen akkora, mint Európa.
- Szédítő iramban fejlődik Kína, ám mintha inkább másolná a fejlett országokat. Valóban tartani kell tőle, vetélytárssá válhat?
- Még nem adta tanúbizonyságát innovatív készségének, de már tervezi a biotechnológiai központok létrehozását. Nyilvánvalóan komolyan kell venni.
- Ha a nagyvállalatok valóban a nemzetállamok fölébe nőnek, mindenki ugyanazt a nyelvet beszéli majd?
- Igen, mindenki angolul fog beszélni. Már ma is ez az üzleti világ, a szórakoztatóipar, a tudomány nyelve.
- Ha a folyamatok ennyire globálissá válnak, nem lenne szükség valamiféle nemzetek feletti kormányra?
- Ötven éven belül ez is megalakul.
- Alig hiszem, hogy Magyarországon, Európa más országaiban, vagy akár az Egyesült Államokban az emberek felkészültek volnának ezekre a változásokra. Az ipari forradalom és a globalizáció együttes hatása meghaladni látszik a tűrőképességet.
- Ha azt olvasnánk a reggeli lapok első oldalán, hogy vége a globalizációnak, az emberek kilencven százaléka örömrivalgásban törne ki. Ennyien érzik magukat vesztesnek.
- Mit lehet tenni, be lehet avatkozni a folyamatokba?
- Nem, de a veszteseknek lehet segíteni.
- Mi lehet ebben a kormányok szerepe?
- Barátságos környezetet kell teremteni a technológiai fejlődés, a kutatás-fejlesztés számára. Igazán jó helyen említem, hogy Andy Grove (Gróf András - A szerk.), aki az Intel vezére volt, nem véletlenül az Egyesült Államokban futotta ki magát, s nem Magyarországon. Arra kellene keresniük a választ, hogy miért. Emellett természetesen gondoskodni kell a szociális védőhálóról, az egészségügyről, a nyugdíjakról, a legszegényebbek támogatásáról.
- Nálunk is, másutt is sok bírálat éri a multinacionális cégeket, függetlenül attól, hogy sok munkahelyet teremtenek.
- Valóban nagyon népszerűtlenek. Ám a legtöbb ember nekik dolgozik.
- Talán éppen ezért okoz meglehetős aggodalmakat, hogy a képzettséget követelő munkahelyek is áttelepülhetnek Kínába vagy Indiába.
- Egyelőre jórészt azok, amelyek betöltéséhez elég az érettségi. Ezek az emberek kénytelenek beérni korábbi fizetésük töredékével.
- De ma már a magasan kvalifikált emberek is elveszíthetik az állásukat a globalizáció miatt.
- Ez nem egészen így van. Csak a termelés megy el, a kutatás-fejlesztés nem. Ezért kell ezt a területet kiemelten kezelni.
- De hogyan lehet eldönteni, hogy mit érdemes kutatni és fejleszteni?
- Számos példa akad, ott van például az Apple, amely jórészt csak mérnököket alkalmaz, a termékeit viszont Kínában gyártatja, de az amerikai piacra.
- Mégis, honnan lehet tudni, hogy mire kell felkészülni, milyen kihívásoknak kell megfelelni?
- Nos, éppen ezekre a kérdésekre adhat választ a kutatás és a fejlesztés.
- Mi az oktatás szerepe?
- Az amerikai egyetemek módszereit kell átvenni, s minél több tehetséges diákot az iskolához vonzani a világ minden részéről. Ez a lényeg.
- Az előadásában azért igen ijesztő jövőképet is felvázolt, amikor arról beszélt, hogy a General Motors amerikai autógyáraiban megszűnnek a képzettséget igénylő munkahelyek, miközben a Wal-Mart áruházlánc tömegesen teremti az állásokat az alacsony képzettségűeknek.
- Ez kétségkívül félelmet keltő folyamat, különösen, ha valaki a Wal-Martnak dolgozik.
- Fel lehet szólítani a multikat, hogy fizessenek magasabb béreket - ahogy azt például Magyarországon néhány közgazdász szorgalmazza?
- Ennek semmi értelme, hiszen elmennek Kínába, vagy máshová.
- Nem kétlem, hogy az Egyesült Államokban, s másutt is, a nyertesek, a képzettek nagyon jól fognak élni, de mi lesz azokkal, akik lemaradnak?
- A jövedelmi különbségek már ma is óriásiak. S ez bizony nem fair.
Lester Thurow (69) az amerikai műszaki elitképző egyetem, a Massachusetts Institute of Technology professzora, az intézmény vállalatgazdálkodási iskolájának volt vezetője, az egyik legismertebb amerikai közgazdász. Számos, a The New York Times bestsellerlistájára felkerült könyv szerzője, amelyek közül például a Közgazdaságról közérthetően magyarul is megjelent. Munkáiban, a vezető amerikai heti- és napilapokba írt cikkeiben a harmadik út gazdasági filozófiáját adta meg,
