A Fonda lánya
Pedig, ha nem lenne ekkora békében magával, Fondának is legalább annyi takargatnivalója volna, mint amennyivel dicsekedni tud: dacos bombázóként kezdte (Barbarella), Oscar-díjasként folytatta (Klute), országpukkasztva lázadt (Hanoi Jane), látványosan megtért (Arany tó), még látványosabban férjhez ment (Ted Turner), végül elváltan, halkan visszatért (Anyádra ütök). De már új filmje (Georgia Rule) sem izgatja annyira, mint az, hogy május 28-án az Andrzej Wajda elnökletével megnyíló Cannes-i Klasszikusok sorozatban ő vezetheti fel a Henry Fonda főszereplésével készült Tizenkét dühös embert a 60. cannes-i filmfesztiválon.
- Ahogy erről beszélt, még a könny is elfutotta a szemét.
- Mert nekem is fura, hogy mennyire itt van velem az apám. Egyre többet és minden áldott nap. Elmondani se tudom, mennyire hiányzik. Visszanéztem magam a Georgia Rule-ban, és az ő kék szeme nézett vissza rám. Óriási dolog ez a cannes-i megemlékezés. Méltó és gyönyörű ünnep lesz.
- Sajnos, a partnernője, Lindsay Lohan nem dicsekedhet ilyen apával. Az övé éppen börtönben csücsül.
- Csak imádkozni tudok azért a szegény lányért. Szikrázóan tehetséges, és még húsz is alig van. Szinte gyerek. Csak neki, sajnos, nem adatott meg a stabil családi háttér, a nyugalom, a biztonság, az ösztönzés. Nem volt szülő, aki felmutassa neki a tiszta értékeket. Ráadásul tizenkét éves kora óta sztár ezzel a bulvársajtóval megátkozott mai világban, amitől engem hál' Istennek még megkímélt a sors. Sok közös jelenetünk volt ebben a filmben, de nem kért tőlem tanácsot. Én meg nem szorgalmaztam. Nehéz ám befolyásolni valakit, aki nem akarja.
- És a saját lánya? Meg az unokája?
- Ha az anyád nem a példaképed, belőled se lesz jó anya. Belőlem se lett, de belezötykölődtem. Mert sosem késő. Ha nem akarod mindenáron elhitetni, hogy te vagy a feddhetetlen szülő, vissza tudod szerezni a gyerekedet. Én most itt tartok a lányommal. Igaz, pont három napja mondtam neki valamit, amitől megint felhúzta az orrát. Szerencsére van egypár velem egykorú barátnőm, azokra hallgat. Én inkább befogom a számat, mert úgyse tudok neki jót mondani. Viszont az unokáimmal szépen boldogulok. Részben ezért is írtam meg a könyvem, hogy végre megértse a lányom, nem vele volt a baj, hanem velem. Nem voltam jó anyja. De próbálkozom. Már a puszta tény is, hogy vissza tudtam jönni filmezni, jelzi, hogy lelkileg sokkal egészségesebb vagyok. Még kimondanom se kell. Érzi. Látja. Tudja. És az én gyógyulásom neki is segít a gyógyulásban.
- Ezért tűnt el Hollywoodból és ezért jött vissza?
- Amíg élünk, változunk. Csak a színész fura egy jószág. A festőnek ott az ecset meg a vászon, a muzsikusnak ott a hangszer, de a színésznek csak a lelke az eszköz. Ha haragban van magával, nem működik. Elbújik a tehetsége, mint a csiga. Viszont ha boldog, ha jól érzi magát a bőrében, alig várja, hogy játszhasson. Röpköd, nyitott, merész. Az én nemzedékem még könnyen kapta a sikert. Hetekig, sokszor hónapokig futott egy film, a nézőnek volt ideje megtanulni egy-egy új színész nevét. Most? Ha az első hétvégén nem durran el a film, véged. Iszonyú nyomás alatt vannak szegény maiak. Nagyon szomorú. Vagy inkább ijesztő.
- Mi vigaszuk lehet a mai fiatal színésznőknek?
- Prédikációval tele van a padlás, tehát ezt inkább hagyjuk. Legyek én az élő példa. Nem csalás, nem ámítás: hetven leszek decemberben, és köszönöm, jól vagyok. Ha van Isten, legközelebb arról csinálok filmet, hogy ebben az életkorban is jól esik a szex, tehát öregedő nők, hajrá! A fiatalabbaknak meg csak annyit, ne kövessék el azt a hibát, amit én. Nem kell tökéletesnek látszani. Szépnek lenni is elég. Nem muszáj folyton a kés alá rohangálni. Nézze meg az arcomat: ránc itt, ránc ott. Katharine Hepburn 74 éves volt, mikor együtt forgattunk, és kétlem, hogy valaha is látta kozmetikai sebész. Vagyis varrathatod-szabathatod magad, amennyi belefér. Ha belül nem vagy szép, úgy fogsz kinézni, mint egy vízi hulla.
- De a tökéletes külső kényszer ebben a szakmában. Az öregedés pedig megbocsáthatatlan.
- Nemcsak ebben a szakmában, mindegyikben. Csak egy színésznőnek sokkal nehezebb. Európában kevésbé, mint itt Amerikában, ahol a ráncokat temetni kell, a fiatalságot meg éltetni. Dacolni nem könnyű vele. De én mindig dacoltam. És továbbra is fogok. Hordok magammal egy fotót a Barbarellából, hogy jobban érezzem magam. Pedig közel se voltam olyan jól akkor, mint most. Kicsit se éreztem magam szépnek. Tehát nincs okom nosztalgiázni, hogy jaj a fiatalságom, a legszebb éveim! Én hatvanéves koromban kezdtem el élni. Minden, ami addig történt, csak főpróba volt. Ráncos vagyok. Na és? Nem csillárfényben bújok ágyba a kedvesemmel, hanem gyertyafényben. Meg nem a strandon. Csak ennyi a differencia.
- Főpróba? Mire?
- Arra, hogy végre elfogadjam magam, és ne arra törekedjek, hogy elfogadjanak. Hogy egyszer és mindenkorra tudomásul vegyem, nem az a dolgom, hogy tökéletes legyek. Isten tökéletes, az ember csak kiteljesedni tud. Aki tökéletességre törekszik, mindent eltaszít magától, ami nem az. Vagyis mindent, ami izgalmas és érdekes. Annyira iparkodik szeretetre méltónak látszani, hogy inkább elveszti a személyiségét. Hát ennek vége. Mióta megértettem és megtaláltam magam, boldog vagyok.
- Elvált. Atlantában él. Amikor nem ír, nem nagyi, nem forgat, mit csinál?
- Van egy farmom Új-Mexikóban. Oda járok horgászni. És feltöltődni. Egy szál magam. Lovagolok, halászok, meditálok. Olvasok. Írok. Ott leszek egész nyáron, talán majd néha leruccannak az unokák. Előadásokat tartok szerte az országban, hogy pénzt keressek az alapítványaimnak. Milwaukee-tól Miamiig járom Amerikát, csak a keleti meg a nyugati nagyvárosokat hagyom ki, mert már egyik se izgat. Sokkal érdekesebb, ami az ország szívében dobog. És egyszer-egyszer meglátogatom a fiúmat New Yorkban. Talán az én koromban nem is ez a jó kifejezés. A barátomat, a partneremet, a szeretőmet, a másik felemet, a lelki társamat.
- Kihagyta, hogy politizál. Pedig ön, aki évekig nem tudta lemosni magáról a Hanoi Jane-t, nemrég elég látványosan tüntetett Washingtonban.
- Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, mit gondolok az iraki háborúról. Déja vu a köbön. Vietnam persze más volt, de mit sem tanultunk belőle. A hazugság és az arrogancia nem vezet sehova. Különösen akkor nem, ha ignoranciával és gyilkolással párosul, amit felszabadító háborúnak hívunk. Ugyanezt csináltuk Vietnamban. Elejétől fogva így gondoltam, de nem akartam megszólalni, nehogy elvegyem a háborúellenes megnyilvánulások erejét azzal, hogy a kormány mutogatni kezd, na, már megint itt a Jane Fonda! Most is csak azért álltam ki, mert már nem bírtam magammal. De csak annyit mondtam, remélem, a jelenlétem másokat is ösztökél, hogy végre szólaljanak meg, tegyenek valamit. Bevallom, amennyire szép volt, kicsit el is szomorított ez a tüntetés. A vietnami háború idején minden megmozdulásra vittem a pici lányomat. Most 38 éves, és elhozta a pici lányát, az unokámat. Jólesett látni, de összeszorult a szívem. Hogy már megint itt vagyunk?
- Az új filmje Georgia nagymamáról szól, aki szigorú szabályokat kényszerít a lányára és az unokájára. Jane is?
- Jane csak azt, hogy ne késs. Mindenhova érj oda időben vagy öt perccel korábban. Isten nevét a szádra hiába ne vedd. Ne hazudj. Ne légy alattomos. Térj ki, ha ütnek, ne üss vissza, és tudj megbocsátani. Lásd be, ha hibázol. Vállalj felelősséget a tetteidért. Másképp sose lesz belőled ember.
Hollywood, 2007. május
JANE SEYMOUR FONDA
Henry Fonda lánya 1937. december 21-én született New Yorkban. 12 éves volt, amikor anyja öngyilkos lett. Kislánykorától modellkedett. 23 éves korában kapta első főszerepét (Tall Story), második filmjében (Cat Ballou) hívta fel magára későbbi férje, Roger Vadim rendező figyelmét, aki rábizta Barbarellát, a szexistennőt. A szakmai beskatulyázástól megcsömörlött Fonda ugyanabban az évben (1971) vetette bele magát az amerikai művészfilmgyártásba (A lovakat lelövik, ugye?) és az amerikai bel- és külpolitikába. Otthon a Fekete Párducokkal és az elnyomottnak ítélt indiánokkal szimpatizált, külföldön (1972-ben Hanoiban, ahonnan "Hanoi Jane" beceneve származik) nyíltan bírálta hazája háborúját. 1973-ban a liberális demokrata képviselő Tom Hayden felesége lett. A nyolcszoros Arany Glóbusz-díjas színésznő első Oscar-díját 1971-ben (Klute), a másodikat 1978-ban (Hazatérés) nyerte. 1982-ben kiadott fitneszvideója világjelenséget alapozott meg. 1991-ben abbahagyta a filmezést, férjhez ment a CNN-alapító Ted Turnerhez és Atlantába költözött. Tíz évvel később ez a házassága is válással végződött. Lánya (Vanessa Vadim) a baloldali Vanessa Redgrave tiszteletére kapta a nevét. Fia (a Hayden-házasságból származó Troy Garrity) színész, csakúgy, mint bátyja, Peter Fonda és unokahúga, Bridget Fonda. Életének addig nem publikus részleteit My Life So Far című önéletrajzában 2005 áprilisában jelentette meg. Ugyanebben az évben vígjátékkal (Anyádra ütök) tért vissza a filmvászonra. 2007-ben a Georgia Rule c. filmdrámában látható. Atlantában él.
