Hány százalékon olvad a kormány?
Az elmúlt hetekben a kormány és a koalíció gyakorlatilag alig tudott előrelépni a reformok ügyével. A Demcsák-botrány, a Nabucco kontra Kék Áramlat gázvezetékek nemzetközi vihart kavart és a kormányfőt védekezésre kényszerítő vitája, Molnár Lajos egészségügyi miniszter váratlan menesztése, vagy a "Karcsikás" Egymásért - Egy másért Alapítvány csalási botránya egy kapkodó vagy éppenséggel tehetetlen, belső vitákkal teli kormányt és koalíciót mutatott a választók felé. A márciusban leszerződtetett új kommunikációs sztárcsapat munkájából még semmi sem látszik, miközben a Fidesz kihelyezett tagozatainak tekinthető szervezetek (Magyar Orvosi Kamara, Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, HÖOK) - karöltve egyes intézményvezetőkkel (főleg kórházigazgatókkal) - sorozatban torpedózzák meg a legfontosabb reformintézkedéseket. Vagyis a kormány ma már nemcsak a reformok értelmének elmagyarázásával, az egyes intézkedések céljának megértetésével adós, de olyan hangulatkeltő kampánnyal is szembesül, amely hosszú távon áshatja alá hitelét és politikájának sikerét.
Az MSZP hagyományosan úgy működik, hogy amíg megy a szekér, jó adatokat mutatnak a felmérések, addig nagy a pártfegyelem és a pártelnök pozíciója erős. A mostani sokkoló adatok azonban felvetik a kérdést: mikor bomlik meg a pártegység, a felszín alatti mormogásból mikor lesz, illetve lesze politikai instabilitáshoz vezető válság.
Mindenesetre a folyamat már elkezdődött, melynek első lépése a szocialistáknál (ahogy azt láttuk már 19941998 között) az SZDSZ nyílt utálata (tegyük hozzá máris: ez fordítva is igaz, minél rosszabbul mennek a dolgok, annál több az MSZPellenes hang a liberálisoknál). A fővárosi koalíciós vita, vagy a többbiztosítós modell elleni szocialista támadások szinte naponta szerepeltek és szerepelnek a médiában, és ezen a vegyes rendszerről szóló kompromisszum sem változtat majd rövid távon.
Nem segít a helyzeten az SZDSZ új elnöke által meghirdetett új, a pártot az MSZPtől inkább középre pozícionáló stratégia sem. Kóka János ugyanazzal próbálkozik, amivel Demszky Gábor 2000ben: erős centrumpárttá emelni az SZDSZt. A Demszkykísérlet a párton belüli ellenzék és a Demszkystáb stílusproblémái miatt gyorsan elbukott, de egyelőre Kókának sem rózsásabbak az esélyei. Ahogy a ferihegyi gyorsvasút nem épült meg, pedig már három határidőt is túllépett a gazdasági miniszter, úgy Kókának az a jóslata sem jött be, mely szerint a pártelnökválasztási kampány miatti médiafigyelem automatikusan növeli az SZDSZ támogatottságát.
A Fidesz hatalmas népszerűségi előnye törvényszerű, hiszen a párt támogatottsága mindig megugrott, mihelyst Orbán Viktor hátrébb lépett. A pártelnök március óta visszafogta magát az azt megelőző, "forradalmi" hónapokhoz képest, hiszen közszereplései csak az oroszellenes (konkrétan: Gazpromellenes) hangulatkeltésre, és a miniszterelnököt hazugnak beállító nyilatkozataira korlátozódtak. Semmi forradalom, semmi előrehozott választás, semmi kormánybuktatás.
A radikális hang eltűnésével, Orbán elcsöndesedésével használhatatlanná vált a kormánypártok egyetlen politikai fegyvere, az ellenzéki pártelnök démonizálása. A "Gyurcsány vagy Orbán?" kérdés helyébe a "Szereteme a kormányt?" kérdése került a választók fejében, márpedig erre most könnyebb választ adniuk. Ezzel párhuzamosan a stratégiáját a GyurcsányOrbán személyes háború elutasítására építő MDF számára is nehezebbé vált a média érdeklődési küszöbét elérő politikai akciózás, ezzel is magyarázható a párt támogatottságának csekély visszaesése (bár még mindig stabilan a parlamenti küszöb felett áll - szemben az SZDSZszel).
A Fidesz kényelmes helyzetét mi sem mutatja jobban, minthogy gyakorlatilag semmilyen hatással sem voltak a párt népszerűségére az elmúlt hetekben sorozatban elkövetett hibák. Erre példa a mentőben elhunyt mindszenti férfi esete, akit Lázár János fideszes hódmezővásárhelyi polgármester az "egészségügyi reform első áldozatává" akart kinevezni, közben a valóság kusza szálai az amúgy MIÉPaktivista helyi kórházigazgatóhoz és az általa szóban utasított orvosnőhöz vezettek. De ugyanilyen példa Martonyi János ügynökmúltjának lelepleződése is.
Tanulságos volt, amikor ugyanazon a héten nyilatkozta Pokorni Zoltán, hogy a Fidesznek sürgősen programot kell adnia, hogy az emberek higygyenek a pártnak, amikor Kövér László azt mondta, a programalkotással meg kell várni az előrehozott választás kampányidőszakát. A Political Capital egy hónappal ezelőtt prognosztizálta azt, hogy a Fidesz stratégiaváltásra kényszerül, mert a kormányzóképesség felmutatása szükségszerű. A Fidesz azonban jelenleg nem fog tudni alternatívát felmutatni. Éppen Pokorni Zoltán volt az, aki felszólította a fideszes polgármesterek által vezetett városokat, hogy kezdjék meg a városi kórházak nonprofit khtkká történő átalakítását a Fidesz egészségügyi reformalternatívája jegyében. Azóta semmi sem történt, vagyis kiderült, hogy a Fidesznek nincs reformalternatívája. Már csak ezért sem valószínű, hogy az Orbán Viktor által a májusi kongresszus elé beígért politikai nyilatkozat a reformellenes demagógián túl bármi újat is hozzon.
Váratlan színt hozott az egybiztosítós, szürke hétköznapokba Kósa Lajos egyik nyilatkozata, amely egyben rávilágított a magyar politika misztikus betegségére: a Playboyszindrómára. A betegség tünete, hogy a neves magazin által interjúra felkért férfipolitikus - a puszta gondolatra, hogy két meztelen nő között jelenhet meg az újságban - meghülyül. Először Kóka János esett ebbe a betegségbe. Ő azzal kezdte politikai karrierjét, hogy a nyuszilapnak adott interjújában eldicsekedett: helikopterrel jár bevásárolni, és olyan drága karórája van, amiből egy vidéki kórház egyéves vizitdíjbevételére is futná. Idén a debreceni polgármester mondott macsókat Lendvai Ildikó arcáról és Dávid Ibolya fejéről. Jellemző az MSZPre, hogy csak egy rövidke nyilatkozatban volt képes megvédeni megsértett politikusnőjét (azt pedig már észre sem vették, amit Kósa Budapestnek a Kassaimedencére történő elcseréléséről tréfálkozott), míg az MDFes Herényi Károly csípőből lebunkózta Kósát - akit még saját fideszes párttársnői is jól kiosztottak. Kósa nyilatkozatban kért bocsánatot Dávid Ibolyától, és vitt neki egy nagy csokor virágot. Végre valami történt a magyar politikában!
A Political Capital igazgatója
